Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: Zsid 12,1-3. - Mártírfelhők (Szth. ü. u. 21.) Dátum: 2001. november 3. 16:15 Kedves Véreim és Tanúim! Sajnos a heti sűrű program miatt csak most jutottam oda, hogy kis csomagomat feladjam. Remélem, még azért lesz, akinek hasznára válik ilyen megkésetten is: Az igazi mártírok nem keresik a mártírságot -- de vállalják, ha arra van szükség. Mártírok felhője, mártírfelhők vesznek minket körül. Ritkán foglalkozunk velük. A helyesen értett mindenszentek után pár nappal mégis érdemes rájuk gondolni. Mint egyetemes, a katolikus egyház is 'hozzánk tartozik', ezért nem szentségtörés, ha pl. a minap előkerült MINDSZENTY székfoglalóból figyelünk arra, mit is jelentett neki a mártírság -- akkor, amikor még csak előretekintve vetődött fel benne az a lehetőség, hogy a diktatúra ellene támad -- bár valószínűleg nem kellett különösebb előrelátás ahhoz, hogy ezzel számoljon. 1945. október 7-én ezt mondta érseki székfoglalójában: "Az elszakadt partok ellenében a lelkipásztorkodáson van a hangsúly. Ahol a természeti és kinyilatkoztatott törvény megingott a szívekben, ott az elmélyülő hitélet annyi, mint az egyén, család, társadalom és nemzet gátszakadásának a megállítása. Magam is több mint 1/4 századon át lelkipásztor voltam. Tudom, mit ér el az isten kegyelmével a lelkipásztor. Akarok jó Pásztor lenni, aki ha kell, életét adja juhaiért. Egyházáért, hazájáért." (in: Magyar Nemzet, 2001. október 30.) Fontosnak érzem: nem azt mondja, életemet akarom adni -- hanem azt: ha kell, vállalom a vértanúságot is! (Bibliai alapon e mögött a kell mögött Isten akarata van!) ORDASStól is jó lenne egy ilyen idézet. Luthert is fel lehetne hozni, és a gályarabokat, stb. Kérdés -- szükséges-e ennyi példa, vagy csak néhány, esetleg csupán egy is elég-e? (Attól is függ, ki milyen irányba kívánja vezetni igehirdetését.) A minket körülvevő (vér)tanúkat a 11. fejezet sorolta fel -- erre utal vissza most, ezért lehetne nekünk is példákat felsorolni. ORDASStól nem székfoglaló, hanem korábbi gyülekezetemben elmondott igehirdetésének egy részlete szólhatna a mártírság mibenlétéről: "Isten országába elhívott életemben is így ismertem meg Isten szeretetét. Ismerem a szenvedést. De ez számomra nem maradt megfejthetetlen titok. Olyan egyszerűvé vált a nyitja, amikor megértettem: azért büntet, mert szeret. Így mondom ma egyszerűen: szenvedésünk igazolja a legjobban, hogy mennyire szeret minket Isten. Tudom -- persze, hogy tudom: milyen nehéz ezt a mondatot igazságnak elfogadni. Úgy látom az apostol mai mondataiból, hogy nehezen fogadták el azok a keresztyének is, akiknek levelében írt. ... Akkor is nehéz volt ezt meglátni. Ma is nehéz." (ORDASS: Jó hír a szenvedőknek, 163. o.) A keresztyén mártírokra sokszor csak úgy gondolunk, mint a mindenszentekre, akiket hitükért megöltek. Pedig temérdek példa szól arról, hogy az élet is hordozhat vértanúságot. MINDSZENTY, ORDASS vérét nem ontották ki; nem, mert ennél nagyobb keresztet kaptak. Sokszor könnyebb meghalni hitünkért, egy célért. Könnyű belevezetni a repülőt a World Trade Center tornyaiba -- sokkal nehezebb évekig, évtizedekig testi vagy lelki száműzetésben élni. "Teherrel vagy megkötözve nem lehet futni. ... A keresztyén ember életében legnagyobb akadály a bűn." (Jubileumi Kommentár) -- Lehet azonban más kötöttségeket is említeni, mert nem mindegyik ilyen feltűnő. Még a gyász s lehet levetendő teher, ha bénít a futásban! Mert megterhelhetnek olyasmik, amik magukban ártalmatlanok, de Krisztusra tekintve teher és megkötözöttség lehet, mely gátolja az előrejutást. Ilyen lehet a mammon (szelídített, eufémikus formában: az anyagiak), családi kötelékek (szelídített, eufémikus formában: kötelességek), kényelemszeretet (szelídített, eufémikus formában: életminőség), készség hiánya (szelídített, eufémikus formában: biztonságérzet szüksége vagy leterheltség). Mindenekelőtt persze a bűnöket kell levetni. A bűnösök ellentmondása-ellenállása ellenére vállalta Jézus a keresztet -- tulajdonképpen a hit mindig megoszláshoz vezet (még családon belül is!), mert a bűnösök ellenállnak (még a gyülekezeten belül is!) Krisztus akaratának. Ezért minden vágyunk ellenére az egyház mégsem a békesség áldott szigete, hanem ostromolt ár -- mert Sátán minduntalan támadja. Ezért nevezi nemcsak versenyfutásnak, hanem harcnak (így is fordítható az a*gwn [agón]!) a Krisztusban való életet. A legnagyobb támadás sosem kívülről jön: Sátán jól tudja, hogy a belső métely sokkal hathatósabb! A címzettek között pl. zsidó-pogány feszültségek lehettek. Máshol mást talál ki a Nagy Hitető, Összevissza-dobáló: politikai, nemzeti ellentétekkel vagy más pártoskodással osztja meg a gyülekezetet. Azért is volt különösen is fontos az egységbe kovácsolódás a levél címzettjeinek, mert üldözés előtt álltak. Nekünk talán más megpróbáltatásaink vannak, de ha jól körbenézünk, akkor azért látjuk a kirántott szellemi kardokat, melyek a keresztyénséget támadják-üldözik. Az igazi hit -- hívja fel a figyelmet e levélrészlet -- mindig kereszthordozást jelent. Ilyen vagy olyan módon, de kereszt nélkül nincs keresztyén élet sem egyéni, sem gyülekezeti szinten -- erősíti meg LUTHER is az elhangzottakat a theologia crucisban. A hit útját járva komoly nehézségek törhetnek ránk. Minél inkább a hit útját akarjuk járni, annál inkább keresztet kell hordoznunk. Csak a lagymatag hit útja lehet könnyű, dicsőséges! A theologia gloriae helyett ezért emel szót reformátorunk a theologia crucis mellett: a szenvedés "arra való, hogy megtapasztald Krisztust. Mert nem ismeri az Jézust, aki még nem szenvedett vele." (Jer, örvendjünk keresztyének!, 136. o.) Ki lehetne hitelesebb, mint egy szem- és fültanú? (A martüsz ezt is jelenti!) Egész felhő vesz körül bennünket belőlük! Miért kellene hát kételkednünk csak azért, mert 2000 évvel később hitetlenek a maguk meggyőzhetetlenségét propagálják? Jézus szenvedése és helytállása sokak számára kibúvásnak tűnik a szenvedéseikre való kérdés válasza alól. Mégis azt kell mondanom: nem olcsó válasz a mi kísértéseinkre. Mert nem arról van szó, hogy Ne panaszkodj, Jézus többet szenvedett nálad, nyomába se érhetsz! Nem, hanem arról van szó, hogy Jézus keresztje olyan tény, melyre feltekintve magunk is erőt meríthetünk! A léghajóból szükség esetén kidobálják a ballasztot -- aztán, ha még mindig süllyedünk a túlsúlytól, bizonya homokzsákok mellett más, akár fontos tárgyakat is ki kell dobni. Így figyelmeztet az apostolutód: vessünk le minden terhet! A bőröndbe sok mindent belepakolhatunk, és jó helye van az autó csomagtartójában. De mi van, ha útközben elakadunk és gyalog kell tovább menni? Vagy ha vonattal utazunk, és az állomásig és állomástól sokat kell gyalogolnunk? Megvallom őszintén, magam világéletemben jól megpakolt táskákhoz és bőröndökhöz szoktam, több kilométert kellett pl. a pécsi állomástól hazáig gyalog megtennem. Volt is olyan alkalom, hogy valaki segíteni akart -- és visszahőkölt, amikor meg akarta emelni csomagomat. LMK-n is jártam úgy, hogy szomszédom nyújtotta a székre helyezett táskámat, és meghökkent, milyen nehéz. Szüleim is sokszor mondták, miért cipelek haza annyi mindent egyetlen hétvégére? Nekem azonban fontos volt, hogy szükség esetén rendelkezésre álljanak bizonyos könyvek, így inkább vállaltam. Ugyanakkor ezt nem lehet akármeddig folytatni, nem lehet akármekkora súlyt cipelni -- volt, amikor menet közben, szó szerint kiesett már a kezemből a táskám, mert siettem haza, nem akartam megállni. Utazásnál vállalhatók az ilyen terhek. Ám a keresztyén élet nem utazás, hanem futóversenyhez, harchoz hasonlítja a levél. Itt már nincs helye semmi felesleges tehernek. Dávid még az ellenfélre tekintettel amúgy nagyon szükségesnek látszó páncélt is leveti, mondván, nehéz ez neki, nincs hozzászokva. Helyette egyetlen kis vacak parittyával győzi le Góliátot... Emberi szemmel a kereszt kínhalála -- a hit szemével Isten trónusára ülés, megkoronázás! Ajánlott igehirdetés-kötetek: ORDASS: Jó hír a szenvedőknek, BALIKÓ: Isten iskolájában. Káldi Biblia jegyzetei: "Zsid 12,1 Az apostol itt úgy rajzolja a kereszténynek életét, mint pályafutást (vesd össze: Kor. I. 9,24-27. Filip. 3,12-14.). Hogy akadály nélkül futhassunk, minden terhet, a világnak minden szeretetét és gyönyörűségét, különösen a bűnt le kell vetnünk, mely oly könnyen csatlakozik hozzánk, s mindenfelől körűlvesz, és kitartó béketűréssel kell futnunk az elénk nyitott s kikerűlhetlen pályatéren, melyen mindenféle akadályokkal és kisértetekkel szükség megküzdenünk, hogy a pályadijt elnyerjük (Kor. I. 9,24.). Zsid 12,2 és ha sokat kell is hitünkért szenvednünk, tekintsünk föl ahhoz, ki földi életét a mennyei javak megnyeréséről való tökéletes meggyőződéssel kezdette és végzette (Zsid. 11,1.), t. i. Jézushoz, ki (emberi természete szerint) az előtte levő öröm helyett, a kereszthalált és gyalázatot választotta, s azután csakugyan azzal jutalmaztatott meg, hogy emberisége szerint is részt vesz az isteni világkormányzásban. E szavak "a hit elkezdője és bevégzője" több értelemmel bírnak. Mivel Jézus itt példaképűl állíttatik elé, tehát azok egyenesen rája vonatkoznak, s az előadott értelemben veendők; de mivel Jézus ránk nézve is elkezdője és bevégzője a hitnek, a mennyiben ő hitünk szerzője és jutalmazója, a fönebbi szavak így is érthetők: Tekintsünk föl ahhoz, kitől a mi hitünk származik, és ki azt egykor mennyei örömekkel fogja megjutalmazni. Ennélfogva mi, pályázók, Krisztusban hitünk példányára és hitünk jutalmazójára tekintsünk, hogy az ő példája után fussunk, s a koronára tekintve, mindvégig bátran és örömmel haladjunk (ar. sz. Ján.)." Jubileumi Kommentár: "Zsid. 12,1-3. Krisztus a hit elkezdője és bevégzője. E részben az író a múlttól a jelenhez, az atyáktól a gyülekezethez fordul. Isten a jelen gyülekezetét hitre, hitben való járásra hívta el. Hinni nem könnyű feladat, erőre van szükség. A gyülekezet nem árva nép, az elmúlt idők hívő serege veszi körül. E hívő sereg tanúskodik. A jelen gyülekezete versenyben áll. A versenyfutót pedig akkor kecsegteti eredmény, ha szabad és ha mozgásában semmi sem gátolja. Teherrel vagy megkötözve nem lehet futni. Azért az eredményes futás első feltétele, hogy a futók vessenek le minden felesleges terhet, ami a cél felé való haladásban akadály lehet. A keresztyén ember életében legnagyobb akadály a bűn. Természete az, hogy el térítsen a céltól, hogy megkötözzön. Harcoljatok vele, ne kötözzétek magatokhoz, hanem igyekezzetek attól, mint valami felesleges ruhadarabtól, megszabadulni. Az eredményes futás másik feltétele az állhatatosság. Türelemmel és kitartással fussatok: Ne ejtsen kétségbe a küzdőtér hosszúsága, se a futás erőt emésztő fáradsága. Semmi el ne térítsen a céltól, hiszen a gyülekezet nem bizonytalan célt kerget. Isten Fiában, Jézus Krisztusban célt állított elénk. Őt kell elérni és megtalálni. A gyülekezet nem álmot kerget, nem ábránd után fut, nem élő személy felé közeleg. Hiszen neve is azt jelenti, hogy testet öltött. A hit csak a Jézus közelében lehet az enyém, ha megtaláltam. Az újszövetség népe hitének forrása Jézus a két szövetség elválasztója és összekötője. Benne és művében fordul át az ószövetség az újszövetség korára. Nem tartjuk véletlennek, hogy az előző fejezet hit-fogalmában nem fordul elő Jézus neve Az ószövetség népét árnyék és homály vette körül. Jézus Krisztussal oszlott el a homály, vele felkelt a nap és nagy világosság ragyogott fel ott, ahol az imént még árnyékot láttak. Nem a hit lett más. Amire a reménység irányult, ott történt változás. A láthatatlan lett láthatóvá, reménylett dolog élő valósággá. Azért Jézus "a hit fejedelme és elvégezője", vagy "archégos" szót "kezdet", "elkezdés" jelentéssel fordítva: Ő a hit "elkezdője és bevégezője". A hit elkezdője, mert a hívők sorában ő az első és mert azoknak hite, akik őt követik általa és munkája révén keletkezik, mint ahogy nem csupán azért ő a szabadítás kezdete vagy elkezdője (2:10), mert Ő szabadíttatott meg elsőnek, hanem mert a szabadítást számunkra megszerezte. Ő a hitnek bevégezője is, mert a menny minden java benne lett számunkra valóság. Jézus a hitet tökéletessé teszi, azaz váltsághalála olyan hitet támaszt, amely mindent megtalál, amire az embernek szüksége van. Ő nem egy a tanúk hosszú láncolatában, akiben a hit ereje megmutatkozik, hanem annak kezdete, úttörője és tökéletessé tevője. A régiek hitére az a szó érvényes, hogy a törvény semmit sem képes tökéletessé tenni. Az új szövetség gyülekezete az ő művére épül, de egyúttal ő a kezese és záloga annak, hogy e gyülekezet a célhoz ér. Jézus megjárta a hit tökéletes útját, amely nem volt könnyű. Lemondással, gyalázatvállalással, a kereszt elszenvedésével járt. Bár másként is cselekedhetett volna, ő a rabszolga népével való közösséget választotta. Elhagyta a mennyet a földért, az Atya színről-színre való látását az emberek közelségéért. A bűnösök ellentmondását (antilogian tón hamartólón) is elhordozta, mert amikor istentelenséggel vádolták, hallgatott. A bűn támad. Jézus útja azt megmutatja, hogy a hit nem csal meg. A kereszt szenvedését a megdicsőülés követte." Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/