Az apostol igazolni akarja, hogy egyed�l Krisztusban van �dv�ss�g�nk. �benne az Atya meghirdette irgalmas, megbocs�t� szeretet�t, a b�n�k bocs�nat�t, a kegyelem ki�raszt�s�t. B�nei bocs�nat�t az nyeri el, aki hittel k�zeledik Krisztushoz, �s elismeri Megv�lt�nak. A hitb�l fakad� megigazul�sra sz�ks�ge van a zsid�knak �s a pog�nyoknak egyar�nt. Magunk �nmegv�lt�sa lehetetlen. A pog�nyok helyzete mutatja, hov� s�llyed az ember erk�lcsileg, ha elfordul az �l� Istent�l. A b�lv�nyim�d�st az apostol tudatos b�nnek veszi. Isten nem rejt�z�tt el teljesen az ember el�l. �rtelmi k�pess�ge a b�nbees�s ut�n is megmaradt, hogy a teremtett vil�g esetleges l�t�b�l, t�rv�nyeib�l, sz�ps�g�b�l �s c�lszer�s�g�b�l felismerje az Alkot�t, �s megadja neki az Istennek kij�r� tiszteletet. Isten term�szetes �sszel val� megismer�s�t a Szent�r�s m�sutt is tan�tja (B�lcs 13,1 ApCsel 17,27), s az egyh�z dogmak�nt hirdeti.

A pog�nyok erk�lcsi elt�velyed�se hitetlens�g�k b�ntet�se �s k�vetkezm�nye. Ezek a kifejez�sek: Isten kiszolg�ltatta �ket b�n�s szenved�ly�knek, r�hagyta �ket romlott esz�kre stb. nem jelentik Isten v�gleges elfordul�s�t, hiszen �dv�z�t� akarata mindig megvolt, �s egyes esetekben a megv�lt�s kegyelmeit is el�v�telezte. Ellenben nem k�t�tte meg a szabadakaratot, engedte az embert saj�t l�b�n j�rni, hogy megtapasztalja, mire k�pes �nmag�t�l. Ha a kegyelem nem ir�ny�tja a lelkiismeretet, �s nem er�s�ti az akaratot, t�lteng az emberben az �rz�kis�g, az �let elveszti szellemi �s lelki sz�nezet�t. Az ember mag�t�l nem volt k�pes kiemelkedni ebb�l az �llapotb�l. Sz�ks�ge volt a kinyilatkoztat�sra, hogy t�ved�s n�lk�l megismerje Istent, �s sz�ks�ge volt kegyelemre, hogy teljes�tse az � akarat�t.”

Az evang�lium munk�ja leplezi le, nyilatkoztatja ki teh�t Isten igazs�g�t, amelynek egyik oldala a Hab-hely pozit�v megfogalmaz�sa szerint az �let. De az evang�liumnak ez a leleplez� munk�ja m�sfel�l azt is vil�goss� teszi, hogy aki nem ezen az �ton j�r, az Isten haragj�t vonja mag�ra. Ez a harag �ppen �gy kinyilatkoztat�s �tj�n v�lik ismeretess� �s hat�v� sz�munkra; mint az �letet ad� igazs�g (ez�rt kezd�dik az �j szakasz ism�t ezzel: apokalyptetai). Az�rt sz�ks�gszer�, hogy az evang�lium sz�ljon nek�nk Isten haragj�r�l is, mert csak �gy �rtj�k meg, hogy ez a harag kiv�tel n�lk�l minden emberre r�nehezedik (m�g ha itt egyel�re a pog�nyokra esik is a hangs�ly); azut�n hogy ez a harag nem az utols� sz�, mert ennek kinyilatkoztat�s�val is az embert keresi Isten. P�l itt sem elm�leti fejteget�sekbe akar bocs�tkozni. Amit “ember�rtelmez�s�r�l” mond, azt kora filoz�fiai sz�kincs�nek felhaszn�l�s�val, korszer� form�ban mondja el. De a felismer�sek forr�sa az isteni Kijelent�s �s az � erre fog�konyan reag�l� hite, amellyel �ppen a pog�nymisszi� sor�n val�ban ilyennek l�tta a n�pek k�z�l val� b�n�s�ket. Ez a l�t�sa seg�tette �t arra, hogy szav�val k�zelebb jusson az evang�liumra r�utaltak sz�v�hez �s ezzel az indulattal adja most �t tapasztalatait a r�mai kereszty�neknek is.

Isten haragja nem valamilyen �rzelmi megnyilv�nul�s, hanem az � �t�letes cselekv�se (18–23). Kell lennie valaminek, ami ezt a haragot kiv�ltja. �gy nevezi meg P�l Isten �t�letes haragj�nak okak�nt az ember b�n�ss�g�t (asebeia ink�bb Istenhez, adikia ink�bb az emberekhez val� viszony tiszt�zatlans�ga). Ez viszont nem egyszer�en az ember mag�n�gye, hanem az a tipikusan �s �ltal�nosan emberi magatart�s (anthr�p�n n�vel� n�lk�l generaliz�l� �rtelm�), amellyel az ember, tiszt�zatlans�ga r�v�n, nem engedi el�re jutni �tj�n, feltart�ztatja �rv�nyes�l�s�ben az igazs�got (al�theia Isten kijelent�s�nek tartalma, �ppen annyira jelenti a helyes ismeretet, mint a bel�le ad�d� helyes magatart�st). Az ember tipikus k�pe teremt�s�t�l �s teremt�s�n�l fogva az, hogy Isten megismer�s�nek a lehet�s�ge rendelkez�s�re �ll. Isten soha nem rejtette el el�le, hanem nyilv�nval�v� tette el�tte azt, ami benne megismerhet�. Azzal �rvel itt P�l joggal, hogy a Teremt� l�thatatlan, bels� l�nyege megfelel� eszm�lked�s �tj�n (nooumena) mintegy “leolvashat�”, alkot�saib�l. ilyen �rtelemben kinyilatkoztat�s maga a vil�g teremt�se: ebben �s az�ta is a teremtett vil�g �let�ben Isten �r�k ereje �s istens�ge igyekszik megkeresni �s megtal�lni az embert. Ez�rt nincsen az ember sz�m�ra ments�g: ennek az igazs�gnak az �rdek�ben mondja el P�l itt mindazt, amit elmond, nem pedig valami optimista term�szeti istenismeret lehet�s�g�nek hirdet�s�re. �let�nek megroml�s��rt, eltorzul�s��rt az ember nem okolhatja Istent, egyed�l mag�ra vethet. Ismerete teh�t van az embernek Istenr�l, de dics�s�get �s h�l�t nem ad neki, mert nem Isten l�t�vel van baja, hanem az Istent�l val� f�gg�s elismer�se ellen rug�dozik. Nem tudatlans�ga, hanem g�gje veti a b�lv�nyok karj�ba (ematai�th�san “hi�baval�s�gokra jutottak”, v�. Jer 2:5). Esz�nek, �rtelm�nek vil�goss�g forr�s�nak kellene lennie �let�ben, �s hallatlanul fon�k m�don �ppen ez ragadja s�t�t, �rtelmetlen �s ostoba magatart�sra: emberek �s �llatok k�p�ben “csin�l” mag�nak Isten helyett isteneket, hogy ezek elgondol�sa szerint f�ggjenek t�le, �s kiszolg�lj�k �t. De a csere nem ilyen egyszer�, mert az emberi �let nem tud gazd�tlan lenni, �s az ember – �szre sem veszi – a halhatatlan Isten helyett maga alkotta b�lv�nyait �lteti �nmaga nyak�ra.

Isten �t�letes v�laszul kiszolg�ltatja az embert tulajdon magatart�sa k�vetkezm�nyeinek (24). Miut�n az ember nem ismerte el Isten m�lt�s�g�t, Isten engedi, hogy az ember a maga alkotta istentisztelet f�rtelm�vel beszennyezze emberi m�lt�s�g�t (atimazesthai ta s�mata eg�szen t�g �rtelemben, nemcsak a kultikus par�znas�gr�l).

�gy az ember Isten im�d�s�t felcser�li a teremtm�ny im�d�s�val (25): Izr�el t�rv�nye �r�k figyelmeztet�s az egyh�znak, hogy itt nem valami alacsonyabbrend� vall�si form�r�l van sz�, amelyb�l az ember fokozatosan eljuthat egyre magasabb fokokon �t az egy igaz Istenig. Ilyen evoluci� nincs, a teremtm�ny im�d�s�nak b�rmin� form�ja b�n (v�. ApCsel 19:29k.), �s ez megmutatkozik k�vetkezm�nyeiben is.

Az ember Istenhez val� viszony�nak rendezetlens�g�t k�veti emberekhez val� viszony�nak v�gzetes megzavarod�sa (26–32). Ez el�sz�r abban mutatkozik, hogy az �szt�n�let ter�n a term�szetes felcser�l�dik a term�szetellenessel: a norm�lis nemi �let helyett el�nti az ember �let�t a homoszexualit�s undor�t� �radata. M�lyen �sz�vets�gi gy�ker� P�lnak ez a gondolata, �s ism�t komoly intelem minden id�k egyh�z�nak: szem�ben a homoszexualit�s nem lehet a t�rskeres�s egyik form�ja a sok k�z�l, hanem az �let beteg eltorzul�sa, a b�n t�nete. – A t�volabbi k�vetkezm�ny az, hogy az emberi egy�tt�l�s eg�sz ter�let�n felcser�l�dik a norm�lis az abnormissal, az egy�tt�l�s haszn�t szolg�l� dolgok a rombol�kkal. Ennek r�szletez�s�t adja itt P�l a kor szok�sa szerint egy r�szletes “b�nkatal�gusban”. Az ember teh�t tipikusan olyan, hogy Isten igazs�gos rendelkez�seit ismeri, de nem k�veti; a v�tek cselekv�se nem keserves teher neki, hanem olyan, amit sz�ve szerint csin�l; oly m�rt�kben bele van bonyol�dva a b�nbe, hogy m�g amikor nem k�vet el v�tket, akkor is nyilv�nval�v� teszi a v�tkesek tetteinek helyesl�s�vel romlotts�g�t: ennek az �llapotnak meg�rdemelt �t�lete a hal�l.”

Az apostol el�sz�r azt mutatja meg, hogy erre a megigaz�t�sra mindny�junknak sz�ks�g�nk van. Csak ez ment meg (s�t�ria) az �r�k hal�lt�l (ap�leia).

Ugyanis mindny�jan a harag gyermekei vagyunk hitetlens�g�nk �s hamiss�gunk miatt, amellyel az Isten igazs�g�t feltart�ztatjuk, j�akarat�t haragra ford�tjuk. Ez egyk�ppen vonatkozik a pog�nyokra �s zsid�kra.

Mi�rt vagyunk a harag gyermekei? Az apostol messzire ny�l vissza. Isten a vil�got av�gre teremtette, hogy sz�ntere legyen az Isten �s ember tal�lkoz�s�nak. Az embert az�rt teremtette �s helyezte el a vil�gban, hogy sz�vets�get k�ss�n vele, szabad, �ntudatos �s boldog szeretetviszonyban �ljen vele. Ez csak �gy lehets�ges, hogy az ember Isten akarat�nak engedelmeskedik. Ez jelenti az emberre n�zve a legteljesebb szabads�got, a legmagasabb m�lt�s�got, a t�k�letes szents�get �s �r�k�letet. Ev�gb�l Isten kijelentette mag�t az embernek, s az ember �rtelm�t megvil�gos�totta, hogy Istent megismerje. V�rta, hogy a szabads�ggal, felel�ss�ggel �s �ntudattal felruh�zott ember mit fog hat�rozni, mert Isten csak �nk�nt �tadott �letet, szeretetb�l fakad� engedelmess�get fogadhat el. Itt t�rt�nt az a rettent� eset, hogy az ember szabadon, �ntudatosan, felel�sen Isten ellen d�nt�tt. Megtagadta az engedelmess�get, s ezzel az ellens�ghez �llt. Ez a l�zad�s, ez a p�rt�t�s, ez az �rul�s a b�n.

Sz�rny� k�vetkezm�nyei lettek az esetnek. Az ember Isten kegyelm�b�l kiesett, �s az Isten haragja �s �t�lete al� ker�lt. Gyermekb�l, fi�b�l, bar�tb�l, sz�vets�gest�rsb�l ellens�g lett. B�n�t nem tudta, mert nem is akarta, j�v�tenni. Megkem�nyedett �s meg�talkodott. Elm�je elhom�lyosodott, de csak egy ponton: t�bb� nem ismerte Istent annak az igaznak, szentnek, j�nak �s h�nek, akinek � mag�t kijelentette. Emiatt sz�v�t elz�rta Istent�l, �s n�lk�le, ellen�re akart �lni. De Isten n�lk�l nem �lhet az ember teremtm�nyi mivolt�n�l fogva; teh�t maga gondoskodott Istenr�l. Mag�t tette vil�ga k�z�ppontj�ba, s Isten helyett a maga �szt�neinek �s k�v�ns�gainak engedelmeskedett. Mindez eg�szen m�s gy�m�lcs�t termett, mint az Istennek val� engedelmess�g termett volna. Az az ember, aki k�zvetlen kijelent�sb�l tudta mindazt, ami az Isten fel�l tudhat�; az az ember, aki tudta, hogy teremtm�ny, s l�t�nek titka, magyar�zata, c�lja a Teremt� Isten �r�k szeretet�ben van: nem dics��tette ezt az igaz Istent, nem szolg�ltak neki boldog h�laad�ssal az ajkak �s sz�vek tetsz� �ldozat�ban, hanem hi�baval� okoskod�sokkal Istent �s vall�st tal�ltak ki maguknak. Az igazs�got (al�theia) hamiss�gra ford�tott�k. Balgatag sz�v�k megs�t�tedett, �s magukat b�lcseknek vallv�n, bolondokk� lettek. Az Isten igaz ismeret�nek ez a sz�rny� elfajz�sa odavezetett, hogy az �r�kk� val� Isten dics�s�g�t felcser�lt�k m�land� embereknek �s madaraknak �s n�gyl�b� �llatoknak �s cs�sz�m�sz� �llatoknak k�pm�s�val. A hitetlens�g betet�z�d�tt a b�lv�nyim�d�sban, az igaz hit torzk�p�ben, a vall�snak v�lt istentagad�sban.

Isten a b�nt a b�n k�vetkezm�nyeivel is b�nteti. Az igaz Isten ismeret�t�l elhajolva, kiestek abb�l az �r�kk�val� mederb�l, akaratb�l, amely �ket a szents�g �s igazs�g, az �let �tj�n vezette, s ez betet�zte az ember teljes erk�lcsi leroml�s�t. Az apostol ezt az �szt�n�let legrik�t�bb ter�letein szeml�lteti: a nemi erk�lcsben. Megsz�nt a szents�g ig�ny�nek h�dol�s, melyet Isten a teremt�sben �ll�tott fel, mikor az embert f�rfi�v� �s asszonny� teremtette, s azt parancsolta, hogy ketten legyenek egy testt�. Ezzel szemben f�rfi �s n� par�znas�ggal szepl�s�tett�k meg egym�s test�t tiszt�talan sz�v�k k�v�ns�gaiban. Ez nem volt el�g. Tov�bbment az elnyomorod�s, s elv�ltoztatt�k a term�szet foly�s�t term�szetellenesre: az asszonyn�p leszboszi szerelemnek h�dolt, melyet �nnepelt k�lt�j�k Szapho gyakorolt �s �nekelt, a f�rfiak pederaszti�t �ztek, ami gyermekront�s �s a Szentl�lek templom�nak, a testnek megfert�z�se. Ez csak az �szt�n�let egyik ter�let�n t�rt�nt. De �ppen ilyen lez�ll�s �s elaljasod�s k�vetkezett be (az �llat nem perverz!) minden m�s ter�leten, mint egy g�tjaszakadt �rv�z �mlik az apostolb�l a “b�n�k katal�gusa", enyh�t, s�t�tet, �greki�lt�t �s titkosat, skarl�tv�r�set �s szennyesfeh�rt egybekeverve. A legsz�rny�bb pedig az, hogy j�llehet Isten T�rv�ny�t ismerik, �s j�l tudj�k, hogy aki ilyet cselekszik, m�lt� a hal�lra, m�gis cselekszik azokat, s�t hivalkodnak vele, propagand�t csin�lnak, vil�gn�zetbe foglalj�k, s mint egyed�l igaz �letb�lcsess�get tan�tj�k.

Az Istent�l hit �ltal kapott igazs�g kijelent�s�nek els� l�p�se az emberek r�szorults�g�nak kihangs�lyoz�sa, hiszen Isten �t�lete alatt vannak. Az emberi nem Isten �t�lete alatt van, �s kegyelme n�lk�l menthetetlen �s rem�nytelen sors�.

Ez a szakasz az �brah�m elh�v�sa el�tti emberis�gre tekint, amikor Isten m�g nem h�vta el Izraelt kiv�lasztott n�pek�nt. Ez a helyzet jellemezte �s k�l�nb�ztette meg a pog�ny vil�got k�s�bb is a zsid�kt�l.

Isten sohasem �t�l el senkit, ha erre nincs jogos alapja. Itt a pog�ny vil�g elmarasztal�s�nak h�rom ok�ra der�l f�ny.

Ezek az igeversek arr�l tan�skodnak, hogy az Istenre vonatkoz� ismeret mindenkinek a rendelkez�s�re �ll. Ezt az ismeretet term�szetes kijelent�snek nevezik, mert a teremtett vil�gban megl�that�, �s el�rhet� az eg�sz emberi nem sz�m�ra �s nem szot�rol�giai jelleg� (vagyis nem a Krisztus �ltali �dv�ss�gr�l sz�l).

Fontos P�l k�vetkeztet�se ezzel a term�szeti kijelent�ssel kapcsolatban: az embereknek nincs ments�g�k. A term�szet olyan vil�gosan �s olyan folyamatosan tan�skodik Istenr�l, hogy semmivel sem lehet igazolni ennek figyelmen k�v�l hagy�s�t. Nem az�rt esnek �t�let al�, mert elutas�tott�k Krisztust, akir�l nem hallottak, hanem az�rt, mert v�tkeztek a nekik adott vil�goss�g ellen.

2. AZ �T�LET K�VETKEZM�NYEI (1:24-32)

1:24. Az emberis�g romlotts�g�nak egyik oldala (ahov� Isten engedte eljutni az embereket) a nemi kicsapong�s. A szerelmesek egy�tt�l�se, a h�zast�rs megcsal�sa �s a csoportos szexpartik, melyek mai vil�gunk jellemz�i, csak meger�s�tik ezt a kiszolg�ltatotts�got. A h�zass�gon bel�li szexualit�s szent aj�nd�k Istent�l, de az ezen k�v�li szexu�lis �let tiszt�talans�g �s egym�s test�nek meggyal�z�sa, mivel azt Isten sz�nd�k�val ellent�tes dolgokra haszn�lj�k.

1:25. Bizonyos �rtelemben ez a vers megism�tli a 23. vers igazs�g�t, de t�bbet is kifejez. Isten igazs�ga nem csak az Istenre vonatkoz� igazs�g, hanem Istennek minden dologra vonatkoz� igazs�ga is, bele�rtve az emberis�get. Ez az igazs�g az, hogy az emberek Isten teremtm�nyei, �s igazi kiteljesed�st csak Isten, a Teremt� im�d�s�ban �s engedelmes szolg�lat�ban tal�lnak. A hazugs�g viszont azt �ll�tja, hogy a teremtm�ny — angyal (�zs 14:13-14; Jn 8:44) vagy ember (1M�z 3:4-5) — l�tezhet Istent�l f�ggetlen�l, �nmag�nak t�rv�nyt szabva �s �nmag�t boldogg� t�ve. Az emberis�g �nmag�t tette istenn� az igaz Isten helyett. A Teremt� �ldott mind�r�kk� (ellent�tben a teremtm�nyekkel, akik nem m�lt�k az im�datra), ez�rt P�l hozz�teszi, hogy �men. Ez a sz� g�r�g�l (�s magyarul is) a h�ber kifejez�s �t�r�sa, melynek jelent�se: ‘�gy legyen’. Mint meger�s�t�s, �s nem mint k�v�ns�g, elismerve az �ppen elhangzottakat (v�. megjegyz�sek a 2Kor 1:20-n�l).”

“C) Az evang�liumra �ltal�nosan sz�ks�g van (1,18-3,20)

1,18 Itt megkapjuk a v�laszt arra a k�rd�sre: ‘Mi�rt van sz�ks�g�k az embereknek az evang�liumra?’ A v�lasz az, hogy n�lk�le elveszettek, �s hogy Isten haragja a mennyb�l megnyilv�nul azoknak az embereknek a gonoszs�ga ellen, akik elnyomj�k az igazs�got igazs�gtalanul �s igazs�gtalan �let�kkel. De hogy nyilv�nul meg Isten haragja? A sz�veg�sszef�gg�sben egy v�laszt tal�lunk. Isten odaadja az embereket tiszt�talans�gra (1,24), tiszt�talan indulatokra (1,26), m�ltatlan gondolkod�sra (1,28). De az is igaz, hogy Isten alkalmank�nt beleny�l az emberi t�rt�nelembe, hogy kimutassa k�l�nleges nemtetsz�s�t az emberi b�nnel szemben, — ilyen volt p�ld�ul az �z�nv�z (1 M�z 7); Sodoma �s Gomora pusztul�sa (1 M�z 19); K�r�, D�t�n �s Abir�m megb�ntet�se (4M�z 16,32).

1,19 ‘A pog�nyok, akik sohasem hallott�k az evang�liumot, elveszettek?’ P�l r�mutat, hogy igen, de nem ismeret�k hi�nyoss�ga miatt, hanem mert elutas�tott�k azt a vil�goss�got, amellyel rendelkeztek! Azok a dolgok, amelyek Isten fel�l tudhat�k, a teremt�sben kijelent�st nyertek. Isten nem hagyta �ket �nmag�val kapcsolatban kijelent�s n�lk�l.

Az �rvel�s itt vil�gos: a teremt�s felt�telezi a Teremt�t. A terv felt�telezi a tervez�t. B�rki feltekint a napra, a holdra �s a csillagokra, tudhatja, hogy van Isten.

Arra a k�rd�sre: ‘Mi a helyzet a pog�nyokkal?’, adott a k�vetkez� a v�lasz: ‘Nincs ments�g�k.’ Isten kijelentette mag�t nekik a teremt�sben, de �k nem reag�ltak erre a kijelent�sre. �gy a n�peknek nem az az �t�let�k, hogy visszautas�tott�k a Megv�lt�t, akir�l sohasem hallottak, hanem az, hogy nem voltak h�s�gesek ahhoz, amit Istenr�l tudhattak.

1,21 Noha Istent megismert�k m�veib�l, nem dics��tett�k, mint Istent, vagyis nem k�sz�nt�k meg neki mindazt, amit tett. Ink�bb hi�baval� filozof�l�sra �s spekul�ci�ra adt�k magukat m�s istenekr�l, �s ennek eredm�nyek�nt elvesz�tett�k k�pess�g�ket arra, hogy vil�gosan l�ssanak �s gondolkodjanak. ‘Az elutas�tott vil�goss�g megtagadott vil�goss�g.’ Azok, akik nem akarnak l�tni, elvesz�tik a k�pess�get, hogy l�ssanak.

1,22 Ahogyan az emberek �ntelts�ge n�vekedett saj�t tud�sukban, mind m�lyebbre s�llyedtek a tudatlans�gban �s �rtelmetlens�gben. Ez a k�t dolog mindig Jellemzi azokat, akik elvetik Isten ismer�t�t, — elviselhetetlen�l �nteltt� v�lnak, �s ugyanakkor m�rhetetlen�l tudatlann� lesznek.

1,23 Az ‘�sember’, ahelyett, hogy alacsonyabb rend� form�kb�l alakult volna ki magas erk�lcsi sz�nvonal� volt. Megtagadva az igaz, v�gtelen �r�k Isten elismer�s�t, olyan ostobas�gba �s romlotts�gba s�llyedt, ami b�lv�nyim�d�ssal j�rt. Ez az eg�sz igeszakasz is meghazudtolja az evol�ci�t.

Az ember �szt�n�sen vall�sos. Sz�ks�ge van valamire, amit im�dhat. Amikor elutas�totta az �l� Istent im�dat�t, saj�t isteneket k�sz�tett f�b�l �s k�b�l, amelyek embereket, madarakat, �llatokat �s cs�sz�m�sz�kat �br�zoltak. Figyelj�k meg a lefel� s�llyed�st — emberek, madarak, �llatok, cs�sz�m�sz�k. Ne feledj�k, hogy az ember hasonul ahhoz, amit im�d. Ahogy elkorcsosul felfog�sa az istens�gr�l, �gy fajul el erk�lcsileg. Ha istene egy h�ll�, akkor �gy �rzi, hogy tetsz�se szerint �lhet. Ne feledj�k azt se, hogy az im�d� �ltal�ban alacsonyabb rend�nek tekinti mag�t ann�l, amit im�d. Az Isten k�p�re �s hasonlatoss�g�ra teremtett ember a h�ll�k�n�l alacsonyabb sz�nvonalra s�llyedt.

1,24 H�romszor mondja, hogy Isten adta az embert. Adta �ket tiszt�talans�gra (1,24), tiszt�talan indulatokra (1,26) �s m�ltatlan gondolkod�sra (1,28). M�s sz�val Isten haragja az ember teljes szem�lyis�ge ellen ir�nyul.

Sz�v�k gonosz v�gyaira v�laszolva Isten beleengedte �ket k�l�nb�z� szexu�lis tiszt�talans�gokba, mint a h�zass�gt�r�s, par�znas�g, fajtalans�g, prostit�ci�, buj�lkod�s stb. Az �let sz�mukra szexu�lis orgi�k k�rforg�s�v� v�lt, amelyekben megfert�zt�k egym�s test�t.

1,25 Isten az�rt engedte ezt meg, mert el�sz�r �k hagyt�k el az igazs�got a b�lv�nyok hazugs�g��rt. A b�lv�ny hazugs�g, Isten hamis k�pviselete. A b�lv�nyim�d� egy teremtm�ny k�p�t im�dja, �s �gy megb�ntja �s meggyal�zza a Teremt�t, aki �r�kt�l fogva tiszteletre �s dics�retre, nem pedig megb�nt�sra m�lt�.”