Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "FraterNet Mindenki" Tárgy: Ha misbíró, ha nem, írok! (Lk 18,1-8. kapcsán) Dátum: 2000. május 27. 16:30 Kedves Igehirdető, Hallgató és Halogató Frátrim! Mivel úgy tűnik, van, aki hajlandó elviselni igehirdetési magánszámomat, ezért, bár tanakodtam, hogy 'ha csak én, akkor biztos senki se kíváncsi rá' alapon nem töröm magam teljesen össze a megosztott figyelem és készülés érdekében, Révfülöptől 2 napra mégis úgy döntögettem a betveket, hogy küldök egy kis gondolatkísérletet, amiből ki-ki csemegézhet -- értsd alatta: kiszórhatja belőle a pelyvát (aztán nem is marad semmi...) Szokásomhoz híven kezdőfázisban nem szoktam rendezni a gondolatokat, úgyhogy sorrendileg nem logikus, mindenki kezdjen vele, amit akar. :-) Imazaklatás -- avagy Lk 18,1-8. zaklatott bírája (özvegy által) Botrányos ez a példázat! Botrányos a bíró önkénye, igazságtalansága -- mit képzel magáról a 'törvény őre'?! És a maiak -- világiak és egyházunk bírói egyaránt?! Botrányos az özvegy agresszív zaklatása. Lehet egyáltalán igaza annak, aki ilyen stílusban agitál?! (Tény, hogy a példázatból sugárzik -- ezért nem is vitatkozni kívánok e témában --, de tulajdonképpen direkt módon nem derül ki, valóban jogos-e a követelés...) Botrányos Jézus, Aki ilyen bíróhoz hasonlítja Istent, ill. ilyen özvegyhez az imádságos lelkületet. Nem csoda, hogy a farizeusok végül életére törtek! Elegünk van a bírókból! Talárosokból és önjelöltekből egyaránt. Világiakból és egyháziakból egyaránt. Igazakból és hamisakból egyaránt. Felhatalmazottakból és önhatalmúakból egyaránt. Korlátozott hatalmúakból és teljhatalmúakból egyaránt. (Akkor más volt a bíró: szinte teljhatalmú. Ezt észre kell venni a példázatban is.) Fontos kiemelni: Mi lehet kérdésünk a példázat után? Jézusból automatikusan tör fel: Talál-e hitet?! A hit próbája: tudunk-e -- ebben a jó értelemben -- kilincselni, rámenősek lenni? Ha nem, akkor biztos, hogy nálunk nem talál hitet! Egyetlen kapcsolóponttal rendelkező példázatban nem jó, de azért talán nem csak egyetlen kapcsolópont lehet, és átgondolható: az özvegynek semmi sincs a kezében, amivel kikényszeríthetné az igazságszolgáltatást (PRŐHLE a szó jelentése alapján felveti annak lehetőségét, hogy a bíró attól fél, hogy végül arcul csapja az özvegy, de végül arra jut, hogy ez se nyelvtanilag, se tartalmilag nem illik ide). Az asszony egyetlen fegyvere a rámenőssége... (Ám a bíró lehetett volna akár strapa-bíróbb is! -- Pl. 'révfülöpösök' hallhatták: HORN válasza, amikor az állam egyházzal szembeni tartozását felemlítették: pénz pedig nincs, térjünk a következő pontra!) Az imádságot úgy is láthatjuk, mint liturgia az élet okos istentiszteletén, ill. a vasárnapi istentiszteleten! Tudunk-e úgy Isten elé térdepelni, mint az özvegy? Nem ezen úszik-e el hitünk? Talál-e hitet? A hamis bíró példázata talán az imádság új formáinak keresésére kell indítson? (Szintén révfülöpi téma volt.) Új tartalmát kell keresnünk? Új lelkiségét? Új ...-át? Igen is meg nem is! Mégis inkább úgy fogalmaznám: a rossz tartalmat-formát-lelkiséget kell elcserélni a régi-új jóra. A példázattal kapcsolatos feszültségek, kérdések, botrányok feloldása: Ott kell értelmét megragadni, amit a bevezető mond: arról szól, hogy mindenkor imádkozzunk, és ne lankadjunk meg. Semmi többről nem szól szigorú értelemben. Erről viszont nagyon is szól! Üres a kezünk, úgyhogy egyetlen fegyverünk valóban csak a szívós kitartás lehet... A bíróról Jézus kimondja, hogy erkölcstelen -- ugyebár ezért vélik általában úgy, hogy mégiscsak valóban jogos az özvegy az ügye! Tehát nem jogtalan imáink hallgattatnak meg! Azaz: Talál-e hitet? "Ne feledjék a tanítványok, hogy egy még nem teljesített kérés nem már megtagadott kérés" (RAVASZ: Az Újszövetség magyarázata I., 170. o.) "Egy napon Isten igazságot szolgáltat választottainak. Krisztus garantálja ennek bizonyosságát (18,8). Isten közbelép: az Emberfia eljön. Igazságot fog szolgáltatni. De úgy talál-e minket, hogy hiszünk még az Isten igazságosságában (18,8)? Ha közben abbahagytuk az imádkozást, hogyan fogjuk akkor megmagyarázni neki, miért kételkedtünk benne?" (DAVID GOODING: Az evangélium Lukács szerint, 244. o.) A példázat szorosan csatlakozik az eszkatológiai beszédhez -- ez is megjelenik a Talál-e hitet? kérdésben. "A tanítványok szeretnék látni Jézust, az Emberfiát, és kívánják eljövetelét, hogy újjá teremtse a világot (17,22). De várniuk kell, mert Isten türelmes. A hit próbája az, hogy tud-e versenyt tartani Istennek azzal a türelmével, amellyel hordozza ezt a világot, és halasztja ítéletét. A hit csak ezzel a türelemmel párosulva állhat meg. Jézus figyelmeztetésül felveti és nyitva hagyja azt a kérdést, hogy talál-e ilyen hitet a földön, amikor visszatér." (PRŐHLE: Lukács evangéliuma, 271, o.) A mindig imádkozni kell természetesen nem szó szerint értendő, mintha nem dolgozhatnánk, vagy akár magasabb rendű volna a munkánál. Ora et labora -- elválaszthatatlan, a sorrend fontosságot kifejez ugyan, de időbeli terjedelmet nem. Sokkal inkább akkor érthető, ha a zsidó napi kétszeri imádsághoz viszonyítjuk: a keresztyén ima nincs időhöz kötve, nem előírt forma(ság), hanem szüntelenül, azaz bármelyik pillanatban lehet imádkozni -- pl. elmegy egy mentő az úton, és az emberből automatikusan feltör a fohász, hogy ember-mentő feladatát el tudja végezni. A mindig imádkozni kell már csak azért sem szó szerint értendő, mert a mondat másik fele a fontos(abb): nem szabad belefáradni! Imaéletünk halála, hogy fáradtan imádkozunk, hogy nem tudunk imádkozni, hogy képtelenek vagyunk koncentrálni, hogy nem jut eszünkbe semmi értelmes. Jézus mégis azt mondja: ne hagyd magad, ne fáradj bele! Imádkozz mindig, azaz bármikor, hiszen Istennél nincs imádságra kijelölt napszak; amikor csak lehet, imádkozz bátran, 'zaklasd' csak Istent! A mindig imádkozás másik vetülete: BOULAD szerint az ima három szintje: 1. A külső, szavakkal imádkozás. 2. Amikor a Biblia alapján Istent megismerem és tulajdonságait próbálom követni és Vele élni. 3. Amikor folyamatosan részt veszek Isten életében: Vele élek és gondolkodom, felfedezem, hogy "Benne élünk, mozgunk és vagyunk". -- Ebben az összefüggésben derül ki, hogy az Ora et labora nem két ellentétes, de legalábbis különböző szempontot akar együtt érvényesíteni, hanem sokkal inkább az lehet az igazság, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól! Na, aki eljutott idáig, most fellélegezhet! ;-) Sálóm-Eiréné-Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.geocities.com/Athens/Agora/3031/ | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/