Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: Lk 1,46-55. - Ádvent 4. Dátum: 2001. december 22. 10:44 Kedves Magasztalók! Sajnos ismét egy kicsit lépéshátrányban, de azért küldök pár gondolatot magamtól is, bár most többségében másoktól: Mária éneke nyugodtan szerepelhetne a Zsoltárok könyvében is -- szinte minden szava oda illik, átjárja csengésük, betölti Mária szívét. Láthatóan ismerte a zsidó Bibliát, a mi ÓSZünket. Ha konkrétan Zakariásra vonatkozik is, mégis úgy vélem, Máriára is alkalmazható: "Isten Szentlelkének alighanem könnyű dolga volt, amikor -- mint azt a mai első bibliai versben olvastuk -- szólásra ösztökélte ezt a papot." (ORDASS: Jó hír a szenvedőknek, 20. o.) -- Bizony, figyelemreméltó ez a gondolat: mennyivel könnyebb volna Szentlélek munkája bennünk, ha jobban ismernénk a Bibliát!? ÓSZi alapok kerülnek tehát itt elő. Formailag is, hiszen az ilyen énekek az ÓSZre jellemzők (egy az egyben lehetne zsoltár!) Ugyanakkor természetesen tartalmilag is, hiszen Isten megemlékezett irgalmáról (54.) -- a régi szövetségre utal vissza, melynek egyenes folytatása az új -- az ÓSZi jelleg egyúttal a kontinuitást is jelzi. (A keresztyénség példátlan a vallások között nemcsak tartalmát tekintve [az ember nem juthat el Istenhez, csak fordítva], hanem formailag is: tulajdonképpen egy az egyben integrált magába egy másik vallást -- ha a hangsúlyait és értelmezését módosította is; ám e módosítás tulajdonképpen Jézus szavai alapján csak reformáció volt, hogy visszatérjen az eredetihez. [Így tulajdonképpen az 'ellenreformátorok' -- a zsidók -- kerültek ki belőle, nem a keresztyének...]) Hiszed-e testvérem, hogy Isten ígéretei megvalósulnak? Lehet, hogy azt mondod: természetesen, hiszen Jézus megszületett. Én azonban azt felelem: ez kevés! Ez Máriának még a várakozásteli pillanat beteljesedése volt, de számukra már csak halott múlt! Hiszed-e testvérem, hogy Isten ígéretei ma is beteljesednek? Hogy 2001. december 23-án is beteljesedik mindaz, amit az ÚR ígért? Hogy a Tiéd is lehet ez az ígéret, nemcsak Ábrahámé, a választott népé, Máriáé, hanem Szakács Tamásé, Kis Józsefé, Balog Gyöngyié -- a Tiéd is? Hiszed-e hogy ez év ádventjében is az ÚR jön Hozzád valóságosan? Ha nem is tapintható mivoltában, de Lelke által naponta megélhetően? Lehet, hogy nem érzed, nem látod, hogy vibrálna a levegő -- de itt van közöttünk. Mert Ő megígérte, és ígéreteit mindig megtartja. Ezt jelenti a hit: ha nem látjuk is, ha érzékszerveink az ellenkezőjét jeleznék is, mégis belekapaszkodhatunk az Ő szavába: megígérte, tehát úgy is kell lennie. Propheticum perfectum jelenik meg -- Isten megvalósulóban levő ígéreteit, már befejezettként látja Mária. Sok hasonlóság fedezhető fel Anna énekével (1Sám 2,1-10.) Előkészítő LMK-ról (MEKIS ÁDÁM): A szövegről Mária Erzsébettel való találkozása az evangéliumok talán egyik legismertebb része. Erzsébet Máriát hódolattal veszi körül. Az Ave Maria szüntelen ismételgetésére mintegy válasz Mária éneke, a Magnificat. Lukács evangéliumának elején sok szereplő szólal meg és mond véleményt a történtekről, illetve próféciát az eljövendőkről. Így nyilatkozik Zakariás, Gábriel, Simeon, Anna, Keresztelő János: Ebbe a sorba tartozik Erzsébet, majd pedig Mária éneke. Ezek a megnyilatkozások annál is érdekesebbek, mert bár mindegyik az igazság körül mozog, és megpróbálja összefoglalni az Eljövendő személyének a titkát, mégis az Isten nagyobbat cselekszik, mint amit bármelyikük meg tudna jósolni, prófétálni. Mária Éneke egyértelműen elutasítja Erzsébet hódoló szavait, és figyelmünket a megszületendő felé irányítja. Saját személyének csak annyi szerepet szán ebben a kijelentésben, hogy ennek a kiválasztottságnak örül teljes szívvel, ezt kegyelemnek tartja és semmiképpen nem érdemnek. A "rátekintett szolgálólánya csekélységére" kifejezés is arra utal, hogy nem tud Mária semmilyen érdemet, vagy magyarázatot adni arra, hogy miért éppen ő a kiválasztott, de alázattal elfogadja és teljesíti a feladatot. Máriát tehát nem az erénye és nem a hite emeli más fölé, hanem Isten választása. Boldognak mond minden nemzedék, ez azt jelentheti ebben az összefüggésben, hogy bármelyik nemzedékben Isten választása nem az érdemek szerint történik, hanem kegyelemből. Isten irgalmassága működésének a lényegére világít rá, hogy tudniillik, Isten kegyelme megelőlegezett kegyelem, melyre legfeljebb válasz lehet a hitben járó élet, de semmiképpen sem előfeltétele. Isten egyébként is igazságosan működik a világban. A gőgösöket szétszórta, a hatalmasokat ledöntötte, a jóllakottakat üres kézzel küldi el. És fordítva az elesettet felemeli, az éhezőket ellátja, Izráelt pedig felkarolja. Mivel ez is Isten ígéreteinek részét képezi, ezért Mária az ígéretek beteljesedéséről beszél. A kérdés az, hogy ezt milyen összefüggésben látja Jézussal. Nyilván nem csak Isten cselekedeteiről beszél, hanem még inkább várja a születendő gyermektől is ezeknek az ígéreteknek a további, még tökéletesebb beteljesedését. Isten megváltása nem fejeződött be, hanem folytatódik, tökéletességre, teljességre jut Jézusban. Nyilván ezt így nem nyilvánítja ki Mária, de az emelkedett, szinte prófétai hangvétel azt érzékelteti, hogy Mária is az Ószövetség beteljesedését várja születendő gyermekében. Ezekkel a szavakkal olyan messiási várakozást fejez ki, amely egyenes folytatása a próféták hagyományának, de ugyanakkor a kegyelem alapján kiválasztó és felemelő Isten új vonás az Ószövetség világához képest. Az eljövendő Jézusban Istennek ez az arca fog egyre inkább megjelenni. Ezek a kifejezések, hogy "irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre", valamint "irgalmas lesz Ábramám és utódai iránt örökké" -- azt mutatják, hogy Mária nemcsak összefoglalja Isten múltbéli munkásságát, hanem a jövőre nézve reménységeket fogalmaz meg. A Magnificat tehát ugyanazokat a tulajdonságokat mutatja, mint a többi messiási várakozás. Benne van a hatalom Istene , benne van az igazságosztás, benne van az ítélet, és megjelenik a kegyelem Istene is. Mégis azt kell mondani, hogy a reménységeken és a várakozásokon messze túlment Jézus, ő valóban azt végezte el, amivel megbízta őt az Isten, azaz megváltotta az embert a belső legnagyobb ellenségeitől, a bűntől, a haláltól, az ördögtől, amire a messiási várakozások nem számítottak. Az igehirdetés fő kérdése tehát, hogy 2001-ben hogyan közeledik ehhez a világhoz Jézus, és hogy milyen válaszokat ad a kor nemzedéke számára. Az igehirdetéshez Korunk embere leszokott a magasztalásról. Embereket égig magasztalni nem szokás és nem is helyes. Diktátorok követelték saját számukra a magasztalást, majd pedig csúfos véget értek. Istent magasztalni jó dolog. Ő az, akit nem félelemből magasztalunk, nem protekciót akarunk szerezni nála, nem is azért tesszük, mert ő megköveteli magának, hanem azért, mert jó, mert valóban magasztalásra méltó. Ha valaki nem is tudja felsorolni Isten tetteit az életében, akkor is van oka és lehetősége Isten magasztalására, de ha körülnézünk az életünkben meg fogjuk találni a konkrét eseményeket, amelyekért Istent magasztalás illeti. Magasztaljuk őt a múltunkért! Azért, hogy egyáltalán életben vagyunk, azért, hogy voltak a hitben elődeink, akik átadták nekünk hitüket, azért, hogy kiválasztott, és hirdethetjük a tetteit, azért, hogy megmutatta az utat, amin járnunk kell, de megmutatta a bűneinket is, amelyektől szabadulnunk kell. Magasztaljuk őt, amiért -- mint egykor Máriára -- rátekintett csekélységünkre és nagy dolgokat tett velünk. A legnagyobb múltbeli cselekedete azonban az volt Istennek, amikor elküldte Jézust. És most vajon látszik-e rajtunk a boldogság? Mert az, hogy boldognak mond-e minden nemzedék ezért a hitért, nagyrészt múlik azon is, hogy valóban boldogok vagyunk-e. Mert mondhatjuk, hogy de jó nekünk keresztyénnek lenni, ha ugyanakkor tele van a szánk panasszal, siránkozással. Ujjong-e Isten felé a lelkünk? És mi a helyzet a gőgösökkel, a jóllakottakkal, a hatalmaskodókkal? Mai világunkban nincsenek ilyenek? Talán több mint régen. De Jézus megjelenésével ítélet alá került az életük. Nem azonnali ledöntésről van szó, bár amit az ilyen emberek a környezetükből kiváltanak, már felér egy ítélettel. Jézus közelében ítéletté válik a meg nem bánt bűn. És mi a helyzet az elesettekkel, az éhezőkkel, a gyengékkel? 2001 adventjén is meg lehet hirdetni, hogy pontosan őértük jött Jézus. Isten nem feledékeny: ha megígért valamit azt elvégzi. A jövőképünk talán nem túl fényes. Ott sötétlik benne környezetszennyezés, a háborúk, az oda és visszavágások, a felmelegedés, a túlnépesedés, éhezők, járványok, színüket-szagukat elveszítő országok, a világméretű és a családokig lehúzódó közöny, a nemi erkölcs, a munkaerkölcs szinte teljes szétesése, a házasság és a család válsága. Az egyén végtelen önzése, a pénz kizárólagos uralma, a művészetek hanyatlása, dekadens szekták burjánzása, és így tovább, tovább. Mi ez? Siránkozás, panaszáradat? Nem, hanem bizonyíték arra, hogy mindezeken felülemelkedhet az, aki Jézust várva ebben a helyzetben nem engedi, hogy felülkerekedjen rajta a csüggedés. "Felkarolta szolgáját, mert visszaemlékezett arra, hogy megígérte, hogy irgalmas lesz". És irgalmas lesz valóban, mert Jézus benne marad a világban. Az adventi vendég hajlandó szállást venni a fent leírt világban. Mária éneke felsorolja a korának problémáit, és rögtön vigasztal is: "Meglásd ó Izráel, hogy eljövend Immánuel!" Holnap Karácsony szent estéje. A várakozások beteljesülésének pillanata. De nem mindenkinek, csak azoknak, akik vártak valamit, pontosabban valakit. Nem kell erőlködni, hogy karácsonyi hangulatunk legyen. Nem kell minden kelléknek készen állni, minden ételnek elkészülni, és minden ajándéknak a helyén lenni ahhoz, hogy igazi legyen a karácsony. Csak a lényeg ki ne maradjon. Jézus az őt megillető helyre kerüljön, ne a hangulati elemek közé, hanem az életünkbe. Vázlat: - látjuk-e Isten karját az út elején? - boldognak lát-e minket a világ? - merjük-e remélni hogy Krisztus felkarol? Ének: Várj ember szíve készen 140. A Szent István Társulati Biblia jegyzetei: "Lk 1,46-56. Szűz Mária éneke tele van ószövetségi emlékekkel, s azt mutatja, hogy mennyire átjárja Szűz Mária lelkét a Szentírás, mert annak szavaiból, kifejezéseiből állította egybe, rögtönözte dicsérő énekét. Ujjong a lelke, mert nagyot tett vele az Isten: elhalmozta kegyelmeivel, s a Megváltó anyjává tette. Hogy Mária ott maradt-e János születésénél, nem tudjuk, bár valószínűnek látszik, hisz idős rokonának segíteni akart." Jubileumi Kommentár: "Luk. 1,46-56. Mária ének. A Szentlélek erejével ismerte fel Erzsébet Máriában "az ő Urának" leendő anyját, és dicsőítette Istent mindazért, amit népének és az emberiségnek készített az ő szolgálatuk által. A Lélek megvilágosító hatalma által válaszol Isten dicsőítésével e szavakra Mária. Énekét az ősi latin egyházi hagyomány a latin fordítás első szaváról Magnificatnak nevezi (megalynei "magasztalja"). Az ének Izráel Jézuskorabeli himnuszainak nyelvén szól; mondataiban lépten-nyomon az Ószövetség zsoltárainak megfogalmazásaival találkozunk. A beteljesedés küszöbén a hálás lelkek az ígéretek szavait szólaltatják meg: így tesznek nyomatékos-ünnepélyes formában bizonyságot az ígéretek Istenének hűségéről. Mária ebben az énekben is változatlanul az Úr alázatos szolgálóleánya: mondatainak nem ő az alanya, hanem a cselekvő Isten; és nem ő a tárgya sem, hanem a születendő Fiú, ha nem is nevezi őt itt nevén. Önmaga felmagasztaltatásáért ad hálát először Istennek, akinek irgalma változatlan mindazok iránt, akik őt félik. Az emberi számítás és értékelés visszájára fordításáért magasztalja ezután Istent, egészen az emberi történelem nagy fordulatainak a képkörében mozogva: a Szabadító Úr az, aki a gőgöseket megalázza, az alázatosakat pedig felemeli. Mindezek végső kicsúcsosodásaként pedig arról szól, hogy a hatalmas Isten, aki így tart ítéletet az embervilágban, soha nem válik hűtlenné választott népéhez, soha nem feledkezik el népe iránti irgalmáról, soha nem másítja meg Ábrahámnak és magvának tett ígéreteit. Ő mindent megtesz most is népéért, a kérdés csak az, hogy népe hogyan fogadja azokat a tetteit, amelyek előkészítésének tanúja Erzsébet és Mária. - Mária János születése előtt elválik Erzsébettől: amikor a döntő pillanat elkövetkezik, mindkettejüknek magának kell hűséggel megállania a maga helyén." Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/ #