Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: Jel 3,1-6. - Élettel leplezett halál Dátum: 2001. szeptember 8. 17:18 Kedves 'Szárdiszbeliek'! ;-) Talán még nem mindenkinek késő, hogy élő nevünk és halott voltunk kérdéseihez adalékkal szolgáljak: A Jelenések döntő hányadát kitevő látomásai között gyakorlati szerepe alapján is kiemelkedő a 7 gyülekezetnek szóló levél. A textus az 5. levelet tartalmazza. Most képzeljük azt, hogy Szárdisz helyett a mi gyülekezetünk szerepel a feliratban, és vonatkoztassuk magunka, hogy megértsük, mit üzen általa a Lélek a mi gyülekezetünknek! A valamikor virágzó, gazdag (Krőzus székhelye Kr.e. 560 táján!) múlttal rendelkező város romjain ma már csak egy kis falucska fekszik -- beteljesedett rajta az ítélet. Sok jel utal arra, hogy Európában is lassan már azt kell mondanunk, hogy csak a keresztyénség romjai találhatók meg? A név mögött könnyen lehet, hogy már csak a halál rejtőzik? A név jelentősebb létszámot takar -- az istentisztelet csak töredékét... Nem volna szükség végre felébredni, virrasztani, ébernek lenni -- és ébresztgetni a halófélben levőket. Figyeljük meg, hogy nem a most is távollevőknek szól tulajdonképpen a felrázás, hanem éppen nekünk, jelenlevőknek, hogy rázzuk fel azokat is, akik nincsenek közöttünk, és nem jelennek meg általában sem gyülekezeti alkalmainkon, nem 'éberkednek' gyülekezeti életünkben. Mindannyiunk feladata, hogy először is magunk felébredjünk, aztán másokat is hívogatva beálljunk az ébresztgetők sorába. Hogyan lehet ezt elérni? Emlékezzünk, hogyan kaptuk és hogyan hallottuk! Isten Lelke által öltözhetünk magunk is fehérbe újra -- nemcsak konfirmációkor, hanem hetente megújulva. Hogy ne csak a keresztelési, konfirmációi, esketési, végül temetési anyakönyvben szerepeljen nevünk, hanem még egy újabban, a rákövetkezőben is az élet könyvében, a feltámadás könyvében is. Kristálynövekedés: olyan, mintha élő lenne, pedig élettelen! -- Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy! Mennyi mindent tudunk tenni a látszatélet jegyében! Gyülekezet szolgálatban is talán temérdek olyasmit teszünk, ami látványos ugyan, és a külső szemlélőnek imponáló, lévén feltűnő, és egyértelműnek tűnő eredményt mutat -- de vajon mennyi ebből az, amit a hét csillag között álló Krisztus is életszerűnek fog majd nevezni? Mert lehet jól látványtervezni életünket, csak a bökkenő az, hogy ami igazán fontos, az sokszor nem látványos. Látványos pl. ünnepeket rendezni -- de mennyire építi valóban a lelkeket? A szó nemes értelmében látványos kell legyen persze egy igehirdetés is -- de tulajdonképpen ez a 20-25 perc csak csúcsnyi látvány a 10-20 órás jéghegy-készülésből! Látványos lehet minden gyülekezet alkalmon részt venni -- de milyen maga az életünk e pár gyülekezeti alkalmon töltött órán kívül? Csak nem bizonyulunk élő halottaknak, élettelen kristálynak, mely ugyan tud növekedést mímelni, de nincs benne éltető lélek? 'Biosz'-unk mindannyiunknak van -- de van mellé 'zóé'-nk is, sőt, 'zóé aióniosz'-unk is? Életes külső és halálos belső vonatkozásban talán érdekes lehet Babilon elfoglalása, amikor is a bevehetetlenül életesnek látszó város egy pillanat alatt legyőzetett és nyilvánvaló lett halott volta: "A görög-perzsa háborúk történetét megíró Hérodotosz részletesen leírja a város fekvését. A bronzból készült kapukkal és kettős falsorral védett megapoliszt -- írja a 'történetírás atyja' -- bevehetetlennek tartották, mivel a városon keresztülfolyó Eufratész korlátlan mennyiségű vizet szolgáltatott a benne lakóknak, s hatalmas élelmiszertartalék volt felhalmozva a raktárakban. A perzsák azonban éppen ott találtak rést a bevehetetlennek hitt városon, ahol annak védői a legkevésbé sem számítottak rá. Babilón felett elterelték az Eufratész vizét, majd a folyómedren át behatoltak a csapatok. Száz évvel később a zsoldosként is szolgált Xenophón írta le Kürosz neveltetéséről szóló regényes életrajzában, hogy a babilóniak eleinte csak nevettek az ostromlókon, mivel a falak nagyságában és húsz évnyi (!) élelmiszertartalékukban bízva el sem tudták képzelni, hogyan akarják a perzsák bevenni városukat." (GRÜLL TIBOR: Bélsazár utolsó bulija in Hetek) A fóti templom bővítésének 100. Évfordulójának hálaadó istentiszteletén lekcióként a samáriai asszony történetéből hangzott egy részlet, mely ide is vág: "Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." (Jn 4,21-24.) Elgondolkodtató. Hiszen a lélek az élet princípiuma! Igazi életünk akkor van, ha nemcsak testben, hanem "lélekben és igazságban" imádjuk Istent! A Szent István Társulati Biblia jegyzetei: "Jel 3,1-6. Szárdesz valamikor híres város volt, de a római birodalom idejében lehanyatlott. Híres volt gyapjúszövése, kereskedelme s lakóinak erkölcstelen élete. Kezdetben buzgó hívei voltak, de később sok volt benne a lelkileg halott. Aki kitart Krisztus mellett, az a diadal ruhájába, fehérbe öltözik, neve bent lesz az élet könyvében, vagyis üdvözül." Jubileumi kommentár: "Jel. 3,1-6. Levél a szárdiszi gyülekezethez. Szárdisz Lídia fővárosa. Egykor Krózus alapította. A Kr. u.-i 1. században már csak a múltjával dicsekedhetett. Az 1b-ben található jellemzés az egész városra is érvényes. A város a lídiai és a keleti gyapjúkereskedelem egyik jelentős központja volt. Az 5. v.-ben a fehér ruhákra célzásnak ez a tény a kapcsolópontja. Krisztus méltóságjelzője hasonló az efézusi gyülekezethez írt levélben található jelzőkkel (vö. 2:1), Isten hét lelke, a mindenséget kormányzó isteni lélek teljessége (vö. 1:4). Krisztus ismeri a gyülekezet életét (vö 2:2). Abban nincs semmi, amit dicsérni lehetne. ítélete kemény: a gyülekezet csak létezik, de nem él. Az őskeresztyén kegyességben az ébrenlét = élet, alvás = halál. Az ébrenlét az Újszövetség szerint vigyázásban, reménységben, az engedelmességben, jócselekvésben folytatott élet, a halál pedig a közönyösségben, reménytelenségben, bűnben való elmerülés (Mk 13:33; 14:38; 1Tim 5:6). A felszólítás a gyülekezet angyalához, tehát magához a gyülekezethez szól. A gyülekezetnek az 'ébren' lévő tagjai szólítsák éberségre, életre azokat, akik halófélben vannak, a bűn és közönyösség halálos álmába merültek. Krisztus a bíró, nem találta a gyülekezet életét teljesnek Isten előtt. Hogy mi a mértéke az Isten bírói széke előtti teljességnek, nem mondja ki világosan az írás. A Biblia egységes bizonyságtétele szerint a hit és az életgyakorlat megegyezéséről van szó, a hívő engedelmesség gyakorlásáról. A peplérómena a teljességre jutás kedvelt kifejezése János irataiban (Jn 16:24; 17:13; 1Jn 1:4; 2Jn 12; vö. Kol 2:10). Mivel Jézus az Isten szeretetének a teljességét hozza el nekünk, a mi életünknek is teljességre kell jutni minden tekintetben. Az 'én Istenem' kifejezés az apostolnak {a kommentár itt a jelek szerint elvéti: Krisztus beszél, így az Ő Istenéről van szó, és az Ő viszonya Istenhez már valóban páratlan, míg egy apostolé nem! -- Sz.T.} a kijelentő Istenhez való páratlan viszonyára utal és ezzel apostoli tekintélyére. A megtérés, a halálról az életre visszatérés útja az, hogy a gyülekezet visszamegy az egyházat létrehozó tiszta apostoli üzenethez (3 v.). Ha a gyülekezet nem ébred fel halálos álmából, Krisztus váratlanul fogja meglepni és megítélni, mint ahogyan a tolvaj a gyanútlan alvót kifosztja (vö. Mt 24:43k. par.; Lk 19:39k.; 1Thessz 5:24; 2Pt 3:10). A szinoptikus példázatot János itt az ítéletre visszatérő Jézusra alkalmazza. A beszennyezett ruha, a bűnökkel beszennyezett test (Júd 23). Akik életüket a bűn szennyétől megtisztították, megtisztítani engedték, azoknak Krisztus mennyei dicsőségében részük lesz. A világítóan fehér ruha a mennyei lények jellemzője a Jel jelképrendszerében (4:4; 6:11; 7:9.13). A győztes jutalma a fehér ruha, az üdvösség, Krisztussal való örök közösség mellett a mennyei polgárság, Istenhez, népéhez és országához örök tartozás (vö. Ex 32:32k.; Jel 4:3; Dán 2:1). Az élet könyvébe írtakról Krisztus bizonyságot tesz Isten ítélőszéke előtt, ezek megmenekülnek az ítélettől, az örök kárhozattól és bemennek az örök életre (13:8; 17:8; 20:12; 21:27). Jézusnak ez a bizonyságtétele felelet övéinek mindvégig megbizonyított hitvalló hűségére (vö. Mt 10:32; Lk 12:8). A szárdiszi gyülekezethez írt levél üzenete intelem a hit és a keresztyén engedelmesség ébrentartására. A gyülekezetnek közönyös és bűnbe merült tagjait ébresztve, a hit éberségével és a keresztyén élet tisztaságával lehet csak olyan bizonyságtevő életet élni, amely megérdemli az élet nevet, amely több, mint puszta létezés, vegetálás." "Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!" (6.) Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/ #