Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: Zsid 3,12-14. - Krisztus részestársainak közössége Dátum: 2001. augusztus 10. 00:01 Kedves 'Részestársak Krisztusban'! Nem lesz könnyű dolgunk vasárnap... Kicsit furcsák ezek a mondatok, ha nem is rigorózusak, de keménynek tűnnek -- főleg, ha tekintetbe vesszük a megelőző zsoltáridézetet, amihez kapcsolódik a textus. (Érdemes megfontolni a perikópa kiterjesztését a 7-14-re -- de legalábbis az igehirdetésben fontos lehet utalni rá. Mennyi mindenben megtapasztalta a zsidó nép Isten kegyelmét és hatalmát -- mégis megkeményedett a szíve. A veszély mindannyiunkra leselkedik, mert Isten gyakran a Deus absconditus színében jelenik meg, Aki sub contraria specie cselekszik!) Érthető ez keménység abból, hogy "Az a gyülekezet, amelyhez a levél íródott, üldözés előtt áll (12:4), az első lelkesedés ideje elmúlt (10:25), az erős és szilárd hit helyett az aggodalom, lanyhaság, sőt bizonytalanság érzékelhető, sokakat fenyeget az elbukás." (Jubileumi kommentár, Bevezetés) Lehet, hogy magunk is épp ilyen visszaesésben, lanyhulásban vagyunk -- akkor számunkra is elkell egy kis biztatás. De akkor sem árt, ha most talán hitéletünk kicsit buzgóbb szakaszában vagyunk -- mert az is biztos, hogy a hit harcában bármikor következhetnek kísértések, megingások. Hány keresztyén vallhatja meg, hogy ilyen nehéz helyzetekben épp a korábban hallott biztatások segítettek Istenbe kapaszkodni? Ne a szigorra nézzünk tehát, hanem a figyelmeztetésre: vigyázzatok, buzdítsátok meg egymást, őrizzétek meg a Krisztus- részesedés bizalmát! Vigyázat, nehogy elszakadjunk az élő Istentől! Mert akkor könnyen magunk is olyanná válhatunk, mint az író mondja: "Vannak emberek, mint különös, képzeletbeli fák, mint teljesen egy-gyökerű lények, kik egész 'gyökérzetükkel' egyetlen emberbe kapaszkodnak. S ha elveszítik azt, egy ideig állnak még, önmaguk kiégett, megkövült mementójaként, de többé már nincs bennük élet." (SZUROMI PÁL: Jelek egy arcon, 63. o.) És, mint ahogyan az egész könyv továbbgondolkodásra szólít, úgy továbbgondolhatjuk: vannak olyan emberek is, akiknek vannak ugyan más gyökereik is, mégsem az igazi gyökérbe kapaszkodnak, így könnyen talajvesztetté válhatnak. Ez a kísértés is -- a gyökértelenné válás veszélye. Ezért fontos vigyáznunk, hogy legelőször is Istenbe gyökerezzünk, és akkor már nem fújhat el a szél... Jubileumi kommentár: "Zsid. 3,12-19. Jézus apostoli szolgálata intés. A zsoltáridézethez csatlakozó intést, mint Krisztus intését értelmezzük. Az ószövetségi beszéd újra értelmezéséről van szó. A Krisztus ismeretére eljutott és a felkínált üdvősséget elfogadó ember a gyülekezetben sincs biztonságban. Új életét is veszélyek veszik körül. Ebben a helyzetében nem annyira az őt körülvevő ellenségre kell figyelnie, mint inkább szívére. A szív -- az Írás szerint -- az emberi személyiség legbensőbb aspektusa, az a központi irányító hely, ahol értelem, szellem, lélek páratlan módon együtt munkálkodik. A szív különbözteti meg az embert minden más élőlénytől. Ha a szívet Isten iránti bizalom, hála és odaadás, a hozzátartozás ismerete és érzése uralja, akkor hívő szívvel van dolgunk. Ellenkező esetben 'gonosz' vagy 'hitetlen' szívvel. Ez utóbbinak következménye az elesés, elszakadás Istentől. A szív egyik vagy másik állapota nem tekinthető véglegesnek vagy állandónak. Jézus Krisztust megismerni, hitre eljutni kívánatos állapot, de sohasem szabad azt elveszíthetetlennek és megmásíthatatlannak tekinteni. Maga a vigyázásra való felhívás ténye arra figyelmeztet, hogy az üdvösség nincs összeforrva az emberrel. A keresztyén embernek Istennel való kapcsolatát a bűn igyekszik szétszakítani. A bűn -- mint valami személyes valóság -- úgy végzi romboló munkáját, hogy megcsal és rászed. A bűn csalárd, azaz olyan valamit ígér, amit nem tud megadni (Gen 3:13; Róm 7:11). Az író nemcsak felhívja a figyelmet a veszélyre, hanem a bűn csalárd munkája ellen hathatós eszközként ajánlja az intést (13. v.). A gyülekezetben mindenki felelős mindenkiért. A gyülekezet a lelkigondozás állandó helye (Schneider), ahol az egyetemes papság elve érvényesül. Az intést abban az ismeretben kell végezni, hogy a rendelkezésre álló idő nem végtelen, a 'má'- nak vége lesz. Azért is vigyáznunk kell egymásra, mert a bűn által rászedett ember 'megkeményedik'. Arra a pszichológiai folyamatra gondol az író, amely szerint a becsapott ember a legritkábban találja meg tragikus sorsának okát önmagában. Másokat vádol vagy éppen magát Istent okolja eleséséért. Az önigazolással, mások hibáztatásával pedig falat emel maga és Isten közé. Az intés gyakorlásával bizonyíthatjuk még továbbá, hogy Krisztus társai (metochoi tou Christou) vagyunk. A lelkigondozás olyan feladat, amelynek végzése által Krisztus munkatársai lehetünk. Persze jelenti ez azt is, hogy csak a vele végzett munka nevezhető lelkigondozásnak. Munkatársak így lehetünk, ha a hitben, melyre keresztyén életünk kezdetén jutottunk, szilárdan és állhatatosan megmaradunk. A 'ma' szó utal a Jézus életével és munkájával elkezdődő korszakra, az utolsó időre. Az idézett ószövetségi ige érvényes ma is, nem betűje szerint, de lényege és a benne foglalt üzenet igazsága szerint. Mai üzenete: az Újszövetség népe hitetlenségével elszakítja magát Urától. Isten követelménye és igénye ma sem változott. A hit mint engedelmesség ma is döntő követelmény marad (Michel). Másfelől e szavak arra is figyelmeztetnek, hogy az események alakulása (a történelem) nem független az ember cselekedetétől, nem kiszolgáltatott szenvedő alanya annak, hanem aktív formálója." A Szent István Társulati Biblia jegyzetei: "Zsid 3,7-19. A szerző a 95. zsoltár szavaival (8-11) óv a hit elhagyásától. A zsoltárban megörökített figyelmeztetés arra az eseményre vonatkozik, amikor a nép a pusztai vándorlás idején fellázadt Mózes és Áron ellen (Szám 20,23). Isten azzal büntette a lázadókat, hogy meghaltak a pusztában, a vándorlás idején, és nem juthattak be az ígéret földjére. A zsoltárban szó szerint: nyugalmamba. Az 'Isten nyugalma' kifejezés az ígéret földjének békés birtoklását jelenti, újszövetségi értelemben azonban az üdvösséget. Zsid 3,13. 'Ma' az egész újszövetségi időszak, de az egyes ember számára a földi élet ideje. Isten mind az ígéret földjének békés birtoklását, mind kegyelmi országának megszerzését feltételhez kötötte. A feltétel az, hogy a hitet megőrizzük és belőle éljünk." Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/