Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: 1Jn 5,10b-13. - Örökéletű bizonyságtétel Dátum: 2001. július 28. 15:46 Kedves Örökéletűek! Megjelent az élet közöttünk, erről szól a vasárnapi bizonyságtétel! Mai adalékaim azoknak, akiken ez esetleg segít: Bíróságon érezhetjük magunkat, ahol már elhangzott a tanúk vallomása, most becsöppenve a tárgyalásra a következményeit figyelhetjük. (Zsidó álláspont 2 vagy 3 tanú szava 'áll' -- János a 'maximumot' hozza pár verssel korábban: hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér.) Vannak, akik elfogadják a vallomást hitelesnek -- vannak viszont, akik nem fogadják el igaznak, megkérdőjelezik, vagy egyenesen hamisnak nevezik -- hazuggá teszik -- a tanút. Elhangzott a bírósági tanúvallomás (bizonyságtétel) -- de ezt csak a helyszínen levő néhány ember tudja saját forrásból. A többit a TV továbbítja, rádióhullámok segítségével -- ahhoz, hogy a média segítségével mások is részt vehessenek a tárgyaláson, megfelelő készülék szükséges, aztán megfelelő nyelvre kell fordítani -- sőt, talán kódolt csatornán megy az adás, így dekóderre is szükség van. Mindezt a bonyolult dekódolást hit végzi el, és az egyház ennek alapján hirdeti évezredek óta Isten bizonyságtételét mindeneket átölelő szeretetéről, amely Fia által testesült meg és szerzett örök életet. Hit nélkül azonban az adás nem fogható, legfeljebb csak értelmetlen zajnak tűnik. Az emberi szavak sokszor még kihallhatók belőle hit nélkül is -- sokan lehetnek 'vallástudósok' hit nélkül is --, de az isteni üzenet szintjét nem értik meg. Lehet kutatni a Biblia kódjának mélyrétegeit, első, második, egészen hetedik szintig játszva az üres kombinatorikát a jövőre vonatkozó üzenetet kutatva -- de akkor Isten üzenete néma marad, sőt, hazugsággá válik! Másképpen: egy számítógép operációs rendszere felel azért, hogy különböző programokat a háttértárakból memóriába tölthessünk, majd ott elindíthassunk. Igen ám, de tulajdonképpen maga az operációs rendszer is program! Hát ezt talán saját maga tölti a memóriába, és indítja el?! Ez ugyanúgy lehetetlenség, mint ahogyan MÜNCHAUSEN báró is csak a mesében tudta magát saját hajánál fogva kihúzni a mocsárból. Bizony, a számítógépben is van egy olyan memóriarész, ami kikapcsolás után is megőrzi tartalmát. Ez a rész felel azért, hogy betöltse a megfelelő operációs rendszert. Mondhatnánk: ez felel meg a hitnek, amely képes arra, hogy megfelelő dekóderhez juttasson -- nélkül azonban az egész gép használhatatlan ócskavas. Ahogyan hit nélkül a Biblia sem több tulajdonképpen használhatatlan fecsegésnél... Ezzel összhangban áll, hogy János a levelet a híveknek írja, nem a hitetleneknek. Nem téríteni, hanem pásztorolni akar. A hitetlenek felé más(fajta) bizonyságtételek szólnak. Meglepő, hogy János mintegy arról beszél, hogy sok hazug isten van -- a bűnnel, hitetlenséggel hazuggá lehet tenni?! Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnánk: a hamis istenképekről van szó, melyeket fel is lehet sorolni. Nemcsak nyíltan tagadókról van szó, hanem 'keresztyén mázúakról' is! Szemlélteti, hogy a bűn nem mindig -- sőt, általában nem! -- látványos attitűdöket jelent, hanem szív mélyén csendben zajlik, sokszor még maga elől is elrejti tulajdonosa, nemhogy mások elől... Az üdvbizonyosság nem hamis önigazságra alapszik, hanem Isten bizonyságtételére! Veszély az is, ha gőgösen emlegetjük az üdvösségünket -- de az is, ha Istent hazuggá téve nem hiszünk bizonyságtételében! Kérdés, hogy az igeszakasz kapcsán szükséges-e megemlíteni a levél egyik nagy csapásirányát: a doketizmussal való vitáját... Isten bizonyságot tett Fiáról -- először is azzal, hogy emberré született; végül azzal, hogy feltámasztotta. Lehet ez ellen hadakozni, lehet látszólag logikus érvekkel cáfolni, de valójában senki nem tud túllépni azon, hogy a kulcs: hiszel-e az isteni bizonyságtételben? Jézus tulajdonképpen soha nem ment bele bizonyítási kísérletekbe, hanem egyszerűen csak az Írások alapján rámutatott az igazságra, ill. rámutatott tetteire (de ha igazolásként követelték, akkor nem adatott más jel, csak Jónásé!) Téves tehát cáfolatokat kifundálni Isten létére -- de éppoly téves bizonyítékokat kiókumlálni; tette ezt ugyan az egyház (főleg a középkorban), de ma már mi is csak nevetünk ezeken az érveken. BERTRAND RUSSEL tartott egy előadást 1927-ben Miért nem vagyok keresztyén? címmel. Ebben nagy hévvel cáfolja a különféle istenérveket, és hangoztatja, hogy ezek nevetséges volta miatt nem keresztyén. (Emellett Jézus erkölcsi kiválóságát is cáfolja -- ami persze nem csoda, hiszen hit nélkül, ha csak a sok közül egy embernek tekintjük, akkor valóban sok tette megkérdőjelezhető; legelőször is az, amiért keresztre feszítették: mert Istennek mondta magát...) Amúgy érdekes, hogy ateisták erre az ősrégi, majd 75 éves előadásra hivatkoznak (pl. ateista honlap), mintha a filozófia megrekedt volna, és nem kérdőjeleződött volna meg alapvetően a pozitivizmus érvényessége...) Mindenesetre én is csatlakozhatnék RUSSELhez abban az értelemben, hogy amit ő felsorol, az tényleg mind olyan, ami miatt én sem vagyok keresztyén. Mert egyrészt nagyon is komoly hit húzódik meg a racionalizmus köntösébe bujtatott gondolatai mögött, másrészt a keresztyénség egészen másból táplálkozik, nem istenérvekből, és nem is Jézus emberi megítéléséből. Sajnos keresztyén körökben is nagy a homály, és kevesen tudják, mi is a keresztyénség alapja, lényege. Rengetegen arra hivatkoznak, hogy hát valamiben hinni kell... Sokan csak moralizmusnak tekintik... Vannak, akik addig már eljutnak, hogy a keresztség révén leszünk keresztyének. Azok már kevesen vannak, akik kiindulópontnak Jézust, és főképp feltámadását jelölik meg. A Jubileumi kommentár szerint maga a hit az istenbizonyíték. Nem fejti ki a gondolatot, de talán leginkább arra lehet érteni, hogy Isten maga teremti még a hitet is bennünk, és ilyen módon hit által önmagát bizonyítja nekünk. Hiszen nem szabad elfelednünk azt sem, hogy Zsid 11,1. mit mond a hitről -- és LUTHER ezt tekintette tulajdonképpen definíciónak: "A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem érzékelhető dolgok tény voltának bizonyítéka." (Saját fordítás.) Valóban nagyon jó SMIDÉLIUSZ ANDRÁS idézte 2 mondat a LP-ban: "Életünk egy kifejtésre váró mondat, amelynek végén csak kettőspont a halál. ami igazán lényeges, az a kettőspont után olvasható, de ezt döntő módon meghatározza, hogy mit írunk a kettőspont elé." (Ismeretlen forrásból) Nem véletlen, hogy az Újszövetség nem 'örök életről' beszél, nem 'biosz aióniosz' szerepel, nem a puszta 'nagyon hosszú' biológiai létezés -- hanem az 'örökéletről' van szó, a 'dzóé aióniosz'-ról! Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy se vége se hossza -- hanem sokkal inkább azt, hogy nincs az időiség rabságában, nincs e világ keretei köz préselve. Születéstől halálig terjedő, sírkőre véshető behatároltsággal rendelkező 'biosz'-unk mindannyiunknak van -- de van-e időtől független, Istennel közösségben zajló, örök 'dzóé'-nk az Ő Fiában?! Emiatt az időtlenség miatt érvényes az, hogy az örökélet nem egyszerűen a halál után a 'biosz' meghosszabbítása, mai majd egyszer ránk köszönt -- hanem már most, időtlenül is Isten ajándékaként birtokolt valóság, hogy aztán a feltámadás 'idején' (nem a karóránk fogja mutatni!) teljes valóságában is a miénkké legyen. Ajánlom még figyelembe BALIKÓ ZOLTÁN igehirdetését az Isten iskolájában c. kötetéből -- még ha alapigéje szűkített is (11b-12.) A Szent István Társulati Biblia Jegyzetei: "1Jn 5,1-13. E helyen az apostol a hitről, mint az istenfiúság kritériumáról beszél. Az istenfiúságból következik, hogy Isten parancsait meg kell tartanunk. Ezek nem a félelmen alapszanak, mint az Ószövetségben, hanem a szereteten. Ezért mondja az Úr: "Az én igám édes és az én terhem könnyű" (Mt 11,30). Az Ószövetség megismertette a törvényt, de megtartásához erőt nem adott. Ezzel szemben az Újszövetség kegyelmet is ad. - Hitünk legyőzi a világot - ebben a kijelentésben az apostol valószínűleg egy megtörtént esetre utal, amikor a keresztények hitükben olyan tudásra tettek szert, hogy maguk űzték ki a téves tanítókat az egyházból. De ha nem is történt ez meg, a vértanúk halála mindenképpen a hit diadala. Krisztus az Isten Fia. Erről tanúságot tesz a víz, a vér és a Lélek. Vannak, akik arra a vízre gondolnak, amely Jézus oldalából a vérrel együtt folyt ki, Jézus valódi emberségének bizonyságául, a dokéták tanításával szemben. A Jézus oldalából kifolyó vér Jézus emberségét tanúsítja. A csodák viszont, amelyek halálával kapcsolatosak, istenségét igazolják, és hitet ébresztenek, ahogy a százados szavai tanúsítják: "Ez valóban Isten Fia volt" (Mt 27,54). A Lélek a Szentlelket, a harmadik isteni személyt jelenti, aki tanúságot tett Jézusról a keresztség alkalmával és pünkösdkor. - Örök életet adott nekünk az Isten, amikor Jézus víz és vér által jött. Tudniillik a Jézus oldalából kifolyó vízben és vérben a hagyomány a kegyelem eszközeit látta, elsősorban a keresztséget és az Oltáriszentséget. - A 7. és 8. versek közé vannak a latin fordításban beszúrva a Szentháromságra vonatkozó szavak: "a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek és ez a három egy. És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön." Ez egyetlenegy görög szövegben sincs meg, sőt még a Szent Jeromos-féle fordítás régebbi példányaiból is hiányzik." Jubileumi kommentár: "1 Ján. 5,6-12. Az "istenbizonyíték". ... A Szentlélek bizonyságtétele: az Isten martyriá-ja (9), melynek tartalma a Fiúban adott örök élet (11). Kicsoda bizonyítja, hogy Jézus az Isten Fia, a világ üdvözítője, hogy az Istenről való keresztyén beszéd igaz? Maga az Isten! A Biblia megbízhatóságára vonatkozó történeti adatok e tekintetben éppen olyan tehetetlenek, mint az ún. kozmológiai, ontológiai és morális istenbizonyítékok, vagy a Jézustól követelt jelek. Az egyetlen "istenbizonyítékot" maga Isten szolgáltatja kijelentésében. ő bizonyítja meg bennünk, hogy az apostoli igehirdetés nem szubjektív képzelgés, hanem valóság és igazság. Az Isten martyriáját a hit fogadja be (10), amely nem az ember eleve meglevő képessége, hanem a Szentlélek kegyelmi ajándéka. A bibliai "pistis" nem az ember lelki életéhez, hanem a kijelentés aktusához tartozik (vö. Gal 3:23). Maga a hit az istenbizonyíték! A hit, mint "istenbizonyíték", Istennel való közösség: örök élet (11-12). Az örök élet Jn-nál - akárcsak Pálnál a dikaiosyné - nem jövendőbeli, hanem jelenvaló kegyelmi ajándék (vö. Róm 6:23). Isten örök életet adott (perf.) nekünk és ez az élet az ő Fiában van (praes.), akié a Fiú, aki Jézust Krisztusnak vallja, "echei tén zoén" (12). Az örök élet nem a síron túli - feltételezett - továbbélés, hanem Istennel való közösség a szeretetre kötelező Krisztus-hitben. Ennek a közösségnek, az életnek, azonban még jövője van: 3:2. 1 Ján. 5,13-15. A bizalom imádsága. A levél, tehát a jn-i igehirdetés, célja annak tudatosítása, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya (3:1; vö. 1:3 és Jn 20:31); az örökélet tudatosítása a gyülekezet tagjaiban, mely a hitben már az övék (echete 13). A Krisztushit nemcsak készül az örök életre, hanem már éli. A gnózis a hit jövőjét tagadja, az üdvöt kizárólag a jövőtől váró apokalyptika pedig a jelenjét üresíti meg. Jn itt is kétfrontos harcot folytat, s egyformán hangsúlyozza a jelen teljességét és a jövő reménységét. ..." Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/