Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: 1Jn 3,18-24. - Két parancsolat Dátum: 2001. október 13. 01:21 Kedves Szeretteim! Úgy vélem, nehéz lesz 1Jn-ról prédikálni... A felolvasottak sokaknak elég bonyolultnak, zavarosnak tűnhettek. A görögben is nehézkes a szöveg -- formailag és tartalmilag egyaránt. Érthető hát, hogy első ránézése olyan kuszának és ellentmondónak tűnik e szakasz... Feszültségben áll ugyanis a következő: kiérdemelni Isten szeretetét, ill. legalább utólag megszolgálni. Valahol mégis kisejlik belőle a nehézségek ellenére a legnagyszerűbb titok. Vajon sikerül-e mindezt érzékeltetni és megértetni a gyülekezettel? Ne csak szóval és nyelvvel szeressünk -- a görög szöveget parafrálva: ne csak glosszát mondjunk, hanem cselekedjünk... Mert kiválóan tudunk beszélni a szeretetről -- hallgatóinkat is, magunkat is meghatva. Az igazi szeretet azonban nem a nyelvünkön, hanem a kezünkön, lábunkon fakad! Szó van arról a kínkeservről, hogy szeretnénk valami kétségtelen jelét-bizonyítékát találni, hogy mi a hívők közé tartozunk. A kellemetlen csak az, hogy maga a hit a bizonyíték! (Zsid 11,1.) Ilyen értelemben, bár Isten maga tőlünk független -- kívül van rajtunk --, a bizonyság, a bátorság, a nyíltság (parrészia) mégis bennünk van, ahogyan Ő is bennünk, és mi Őbenne... Logikailag paradox, de kikerülhetetlen hitigazság. Abból tudhatjuk meg, hogy az Ő gyermekei vagyunk, ahogyan élünk. Sokan mondanak kedveset, szépet -- olyan megnyerők tudunk lenni nyelv szerint! Ám ez kevés. Tettekben is kell realizálódjon. (Most lehet, hogy nem kellene kitérni arra, hogy persze külső szemlélőnek sokszor e tettek másképp tűnnek fel, akár szeretetlennek is láthatják -- a világ szeméről ne is beszéljünk... A szeretet semmiképpen sem az, amely mindent jónak lát a másikban, hanem éppen az, amely a hibáit-vétkeit 'megszólja', javítani akarja. [Ld. pl. mese a királylányról, aki úgy szereti édesapját, mint a sót: itt sem látszik, milyen nagyot is mondott...]) Ha vádol is szívünk, Isten nagyobb szívünknél -- nem olcsó kegyelmet hirdet, mert az is ott van: mindent tud! Őszinte bűnbánatról van tehát szó, nem színjátékról, technikai fogásról, mellyel elérhetjük, hogy Isten elnéző legyen irányunkban, és csukja be a szemét. A Rómaiak szerint az igazság szobra bekötött szemű. A keresztyén igazság egészen más: szívig elhatoló, mindent tudó, mert az igazság maga Krisztus. Mikor szólhatunk bizalommal Istenhez? Tulajdonképpen akkor, ha megtartjuk parancsolatait (22.) Nem azért, mert mindenért meg kell fizetni, hanem egyszerűen azért, amiért a gyermek is akkor tud bizalommal, nyugodt szívvel kérni a szülőtől, ha tudja, hogy engedelmes volt. Nem véletlen, hogy János az evangéliumában sem úgy írja le, amint Jézus vizsgáztatja Péter szeretetét, hogy fejéhez veri bűnét, és Péter sem a magabiztos választ adja, hanem végül eljut oda: "Uram, Te mindent tudsz; Te tudod, hogy szeretlek téged." (Jn 21,17.) Figyeljük meg, hogy az evangélium tulajdonképpen azt jelenti, hogy az önvád marcangolásától gyötrődőt megnyugtatja a bűnbocsánat (de nem szembehunyás!) által, de aztán a megnyugtatott szívnek szegezi az evangélium új parancsolatát, a szeretet törvényét! Nem lehet ez utóbbi nélkül bűnbocsánatot nyerni... Isten országának, szeretetének is vannak törvényei -- ha az evangéliumba ágyazva is. Hogyan oldható fel hát a látszólagos ellentmondás Isten szeretete és 'követelő' parancsolata között? Nagyon egyszerűen. Ha gyermekünk 'veszélyes zónába' téved ('tiltott vizekre' evez), akkor nem hagyjuk továbbmenni, mondván, hogy a szeretet mindent eltűr és megenged, hanem rákiáltunk, és visszaparancsoljuk. Az igazi szeretet még a kár a szeretetlenség látszatát is vállalja a másik érdekében. (Ez persze nem alap arra, hogy akkor minden tettünkre ráhúzzuk, hogy mélyebb összefüggéseiben ez is csak a szeretet miatt van.) Könnyű azt mondani, hogy szeretem az afrikai éhezőket. Egy fokkal nehezebb tenni is értük mondjuk azzal, hogy adományokat gyűjtünk a megsegítésükre. Még többet jelent, hogy pl. SCHWEITZER orvosi egyetemre iratkozott be, majd elment gyógyítani őket. Ekkor viszont meg kell kérdeznünk magunktól: hát nem rettenetesen hiányos a mi szeretetünk?! Hol tudunk ilyen cselekedeteket felmutatni? Szívünk olyasmit is tud rólunk, amit mások nem vesznek észre -- még talán mi magunk sem vesszük komolyan. Megdöbbentő volt a TV-hír: egy brit férfi gyanússá vált a maga szemben, amikor egy bankrablásról értesült a rádióból. Nem emlékezett az előző estére, olyan részeg volt, de a lakásban szanaszét heverő bankók arról tanúskodtak, hogy ő követhette el a rablást. Így van sokszor életünk is -- öntudatlan, kábult, amnéziás állapotban elkövetünk oly sok mindent, amire aztán már nem tudunk, vagy nem si akarunk emlékezni -- de szívünk lehet, hogy mégis gyanússá tesz saját szemünkben, és elítél... János nem letagadásra biztat, sem vállrándító közönyre, hanem arra, hogy nézzünk szembe bűneinkkel -- de azzal a tudattal, hogy Isten nagyobb a szívünknél és mindent tud. Az Ő szeretete, ha mi szívünkben is ott él, megtisztíthat minden gonoszságtól és tisztára moshat Krisztus vérével. Igen, tökéletlenek vagyunk. Szívünk nagyobb, több, krisztusibb szeretetet követel tőlünk. Ám ez nem ara való, hogy általa sátán elbizonytalanítson, és azt képzeljük, hogy nem is vagyunk Isten gyermekei, hogy számunkra már nem lehet bocsánat sem! Isten mindent tud. Jobban ismer, mint mi önmagunkat -- ezért bátran rábízhatjuk magunkat az Ő szívünknél nagyobb voltára. Ha imádságunk meghallatásának az engedelmességünk a feltétele, akkor hogyan imádkozhatunk egyáltalán bármikor is bizalommal? Ki mondhatja el magáról akár csak egyetlen pillanatra is, hogy megtartja parancsolatait?! Ám itt sokkal inkább arról van szó, hogy imádságaink formálódhatnak át olyanná, amelyek kedvesek Isten előtt. Ezért János nem lehetetlen kihívást fogalmaz meg, hanem mérhetetlen bátorítást. Tudásunk és bizonyosságunk végső soron magától Istentől származik, melyet Szentlélek által közöl velünk. Objektív bizonyíték és szubjektív megtapasztalás így olvad egybe: a rajtunk kívül való, tőlünk független, objektív Isten és a bennünk munkálkodó, velünk együttműködő Lélek tesz bizonyságot arról, hogy bennünk van, és mi Őbenne, és hogy örök életünk van. Ezt jelenti keresztyénnek lenni. Mert a szeretet által bennünk is elkezd munkálkodni, bennünk is szeretet ébred mások iránt. Az újjászületés révén, megváltozott életén így hát minden keresztyén önmagán tapasztalhatja meg az evangélium valóságát, igazságát. Fontos, hogy nem magunk előtt, hanem Isten előtt győzzük meg (csendesítjük le) szívünket! (19.) Nem az önáltatásról szól hát, hanem a hit bizalmáról. A legérthetetlenebb talán az, hogy most akkor vádol a szívünk, vagy sem? Bár előfordul, hogy kételkedünk Isten irgalmában, és ilyenkor vádol, mégis, ha meggyőződünk arról, hogy Isten nagyobb a szívünknél, akkor mégis kiderül, hogy a keresztyén ember számára az a helyes, ha a hit emiatt nem vádolja a szíve. Nem érzéketlenség miatt, nem lelkiismeretlenség miatt -- hanem szilárd hite miatt. A szeretettel kapcsolatban esetleg előhozható a kis mese arról, hogy az örökkévalóságban az emberek kezében egy hosszú kanál van. A pokolban emiatt éhesen maradnak. A mennyben egymást etetik... Az mindenesetre tény, hogy szeretet nélkül valójában nem lehet élni. Bizonyítja ezt nemcsak az egyház és a lelkigondozók, de a pszichológia és pszichiáterek, kriminalisztika és büntetés- végrehajtás is: a lelki betegségek, társadalmi devianciák javarészt a szeretethiány különféle tünetei, következményei. Bűneinkre tekinteni sem lehet szeretet nélkül. Így csak rettegni lehet a büntetéstől, és ezért letagadni, menekülni. Csak ha megértjük, hogy Isten nagyobb a szívünknél, ha rájövünk, hogy szeretete egészen a Golgotáig terjed, akkor van bátorságunk (parrészia) hozzá, akkor biztathatjuk szívünket azzal, hogy Isten irgalmas szeretete eltakarja Krisztus vérével azt, amit nemcsak szégyellnünk kell, de egyenesen kárhozatos számunkra. Ekkor lehet önigazolás helyett bűnbánatot tartani. Ekkor lehet tagadás helyett bevallani vétkeinket. És ekkor lehet büntetés helyett irgalomban részünk... A hit bizonyossága a Lélekben van, amelyet kaptunk! (24.) Aki ezt nem érte még el, az nyugtalanul keresi -- ki ebben, ki abban, de tulajdonképpen mindenki keresi, míg meg nem találja. János megtalálta a bizonyosságot. "Annyira bizonyos ebben a megtalált mondanivalójában, annyira bizonyosan hiszi, hogy ez fordítja át az egyes ember sorsát éppúgy, mint az egész világét. Olyan bájos legenda maradt az efezusi öreg Jánosról ránk. Egyszer messzi vidékről jött valami nagy egyházi ember, hogy felkeresse az öreg Jánost. Megtalálta az apostolt kis egyszerű háza előtt az udvaron, apró fürjecskékkel játszott. Ez a messze utat megtett, nagy egyházi fejedelem meg volt döbbenve, egy apostol, fürjecskékkel játszik. Valami nem stimmel. Hiába, az életkor ugyebár, szoktuk mondani mi is rögtön, ha valamit nem értünk. De János átlátott rajta, azt mondta: Te csodálkozol azon, hogy én játszok a kis fürjecskéimmel. Te, mondd! Ha valaki nekivág vadászni, reggeltől- estig úgy járja az erdőket, hegyeket, hogy mindig ki van feszítve a nyíl az ő tegzében. Amikor végre elébe kerül a vad, van erő, hogy a nyílvesszőt odaröpítse a célba? Közben meglazul az egész felszerelés, nem lehet mindig feszített, mindig kihúzott nyíllal járni. Beszélt arról csendes, derűs szóval, kell az oldódás, kell a gyönyörködés a természet szépségében. Kell kis játék, gyerekkel, kis állatokkal, kell a csend, kell átérezni, hogy milyen nagyszerű a meleg napfény, milyen szép tud lenni a lassan fölénk hajló este. Milyen remek illata és szépsége van a virágoknak. Ezt csak azok tudják megtenni, akik már megtalálták a kincset. Aki nem találta meg, az mindig ideges, az mindig rohan, az nem ér rá semmire. Képtelen veszteg maradni, megülni akár egy kerti padon, vagy akár egy baráti társaságban, akár egy kirándulás során. Elárulja magáról pont a hisztériás életvitelével, még mindig nem találta meg a kincset, az övét. Ami végre választ ad miden kérdésre, amelynek nyomában jön a békesség az ember szívében, amelyből kiapadhatatlan erő árad." (BALIKÓ ZOLTÁN: Isten iskolájában, 734-735. o.) A helyesen értett hitbizonyosság, a bizalmas nyugalom nélkül az ember nyugtalanul keres. Keressük a helyünket a testben, ahogyan múlt héten szó volt róla. Eresünk, amíg nem találunk Krisztusra... János két parancsolatról beszél. A két nagy parancsolat párhuzamai ezek is: Első parancsolat a hit, amely így nyilván Istenre vonatkozik, azaz az első kőtáblára. Ez az első -- azaz e nélkül a másodiknak nincs értelme! A második parancsolat, a szeretet áll a második kőtábla párhuzamaként -- igazi forrása azonban csakis Isten iránti szeretete lehet, aki mindennél előbb szeretett minket. Hinni Jézusban azt is jelenti: hinni, hogy a kereszten nem vereség érte, hanem a szeretet mindent legyőző diadala valósult meg. Jubileumi kommentár: "1 Ján. 3,11-19. Az evangélium mint parancsolat. Az üzenet evangélium (1:5), s mint ilyen parancsolat: "szeressük egymást!" (11). Az "angelia" jelentése "hina" előtt parancsolat. Az evangélium és a törvény az ÚSz-ben elválaszthatatlanok. A parancsolat megtartása és az igazság cselekvése tartalmilag azonos a felebarát szeretetével. A szeretet kritériuma és paradigmája pedig Isten tette (4:9-10), Jézus Krisztus áldozata: "az életét adta érettünk" (hyper hémon, 16). Ez a kifejezés Jézus helyettes elégtételének Ézs 53-ra visszamenő ősgyülekezeti és páli értelmezése (pl. Gal 3:13). Egy bizonyos: az agapé olyan tett, amelyben az élet forog kockán. A "kiváltképpen való út": az élet odaadása és így megnyerése. Az emberi szeretet az Istenének hasonlata; a "hyper hémon"-t ismerő hit a "hyper tón adelphón"-ban (16) él tovább. Az agapé, mint Istenben-maradás -: a végső elkötelezettséget (opheiló) vállaló konkrét cselekedet. Az agapé odaadja a vagyonát (bios, 17), ahelyett, hogy kérkedne vele (2:16), ahelyett, hogy szavalna a szeretetről (18). Aki ismeri Jézus Krisztus szeretetének elkötelezését, nem marad passzív nézője (theóré 17) a másik ember szűkölködésének, nem zárja el bensejét a segítségért kiáltó szükség előtt. Az irgalmas samaritánus példázza ezt a jn-i figyelmeztetést. Jn és Lk felfogása abban is hasonló, hogy a szeretet tárgyát mindketten a szükséget látó emberben látják. Ez a szeretet tanúskodik arról, hogy "átmentünk (perf.!) a halálból az életbe" (13); erről fogjuk tudni (19. v. futurum) minden körülmények között, hogy az igazságból vagyunk, s ezzel nyugtathatjuk meg a szívünket. Jn erkölcsi dualizmusában a szereteten kívül gyűlölet van. A gyűlöletnek, a gyülekezetet gyűlölő világnak típusa: Kain (12). Jellemző, hogy Jn sem rá, sem másra nem mondja, hogy "az ördögtől született". Az egy Úr világában nincs metafizikai dualizmus. Kain a gonosztól való, mert a cselekedetei gonoszak (12). A "kosmos" itt (13) más értelmű, mint a 2:15-ben; a gyilkosság említésében lehet, hogy a domitianusi üldözés emlékei szólalnak meg (vö. Jel!). 1 Ján. 3,20-24. Az Isten békessége. Akik a (keresztségben) nekünk adott Lélek által (24) Istenben maradunk úgy, hogy hisszük: Jézus a Krisztus, és - a hitben megismert valóságnak, a Krisztusban levő új életünk törvényének engedelmeskedve - szeretjük egymást (22-23), megnyugtathatjuk szívünket, lelkiismeretünket, mikor az vádol. Ez a evangélium, az üzenet: a vádoló szívnél nagyobb az Isten, s kételyeinknél - "vajon keresztyén vagyok"? - erősebb a jel: az agapé konkrét tette. A "nagyobb" Isten előtt erről megismerjük, hogy őhozzá tartozunk, akkor is, ha mi magunk ezt lehetetlennek tartjuk, mivel a lehetetlent, a bűnt, cselekesszük. Ebben az ismeretben bizodalmuk van (parrhesia 21). A parrhesia a fiak szabadsága, akik tudják, hogy ha megvallják bűneiket, ő megbocsátja (1:9), ha ezt mondják: "menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok" (Lk 5:8), velük marad, "bennünk marad" (24). A keresztyén élet vezérszólama nem a kétségbeesés; meghasonlás, önvád, hanem az Isten békessége, mely minden értelmet felül halad (Fil 4:7). Ebben a békességben és bizodalomban imádkozunk (22; vö. 5:14-15; és Jn 16:26-27)." Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/ #