Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: Kol 2,12-15. - Győztesek temetése Dátum: 2001. július 20. 19:49 Kedves Frátrim! Ugye, a héten is lesznek istentiszteletek? :-) Eltemettetni vele -- teljes megsemmisülés! Nem tarthatunk igényt magunkra. Semmire... Feltámadni vele -- mindent visszakapunk, de másképp. És előbb meg kell halni -- nem lehet kikerülni! Újjászületés nélkül nem lehet valaki keresztyén. Sokan megpróbálták ugyan az egyháztörténet során, ma is rengetegen tesznek felesleges kísérletet erre, nem tudják megkerülni a jézusi szoros kaput és keskeny utat: az Életre a Halálon át vezet az út! A keresztyénségben mindig belebotlunk a botránkozás és a bolondság kövébe: a feltámadásba. Nem lehet kikerülni, bármennyire is szeretnék egyesek a keresztyénség szép csendes és impotens moralizmusba süppeszteni, a bizonyságtétel nem kerülhető ki: Isten feltámaszozta Fiát, és ezt a feltámadást kínálja a hit bizonyossága alapján minden hívőnek! Hit: bizalom, bizonyíték! Nem hiszékenység! A hit nem gyengébb, erőtlenebb a tudásnál, hanem épp fordítva! Fizikusként vannak olyan tudományos tételek, amiket tudok, és amelyek igazáról kísérleti és elmélet úton meg vagyok győződve. De ez kismiska ahhoz a bizonyossághoz képest, amiről hit által vagyok meggyőződve! Sokan nem akarnak tudni az ítélő Istenről -- végképp nem a bosszúállóról. Pedig ez kikerülhetetlen: Isten nemcsak kegyelmét nyilatkoztatta ki, hanem haragját is. Az evangélium nem azért örömhír, mert egyetemes amnesztiát hirdet, hanem azért, mert kiutat mutat a harag alól! Az ellenséget Krisztusban legyőzte -- ez bizony harcot jelent, leigázást -- ahogyan a 15. v. mondja: megszégyenítést. Ha végtelenül is szereti Isten a bűnöst, ez nem jelenti azt, hogy nem lép fel a bűn ellen. A megbocsátatlan bűnök megmaradnak -- a bocsánatot nem nyert bűnös (mert elutasította!) bűnhődik Isten örök akarata szerint. Lehet, hogy emberi számítással ez ellentmondásos, kegyetlen, de a kinyilatkoztatás szerint nem -- csupán igazságos... Abba se gondolnak az egyetemes-rózsaszín szeretet képviselői, hogy valójában minden erkölcsöt romba dönt az elképzelésük: ha úgyis mindenki üdvözülne, akkor nem volna értelme a jóra törekedni, sem lemondani valamiről miatt, végképp nem szenvedést vállalni érte. Akkor a bűnözőknek volna igazuk, akik senkire nincsenek tekintettel önmagukon kívül, még emberéletekre sem, csakhogy saját céljaikat mindenáron elérjék. Épp ezért egy olyan isten volna a kegyetlen és igazságtalan, amelyiket nem érdekelné, ki mit tesz, egyformán üdvösséget adna, akár elutasítja őt, akár nem. Ellenben az az Isten, akit Krisztusban megismertünk, harcba szállt a gonosz ellen, legyőzte és megszégyenítette... Kolosséban valószínűleg angyalokról, a világ elemeiről, ill. szellemi hatalmakról szóló tévtanítás ütötte fel fejét (júdaista előírások, misztériumvallások ill. gnoszticizmus hatása alatt álló szünkretizmus). E tévtanítások ellen fogalmazza meg Pál az év igéjét is: "Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve." (3.) Ezért is emeli ki Pál, hogy Isten győzött ezek felett a hatalmasságok felett -- Krisztusban lefegyverezte és megszégyenítette őket. Hát csak nem akarnak a kolosséiak egy ilyen veszteshez csatlakozni? :-) Ne gondoljuk, hogy ez csak valami ókori hóbort, modern emberhez nem illő hiedelem! Nézzünk csak bele a média világába, és máris látjuk, hogy ma is mennyi ember vergődik ilyen tévtanítás szorításában! (Horoszkóp, jóslatok, áltudományos elméletek fejedelmeinek meghatározottsága alatt élve. Lehet vallásos módozata is, pl. különféle szabályok, ünnepnapok kötelező, 'üdvösségszerző' követése, stb. Munkahelyi alkalmasság ürügyén kitöltetnek velünk egy tesztet, hogy segítsenek továbbfejleszteni képességeinket -- aztán kimutatnak mindenféle fogyatékosságokat rajtunk. De sebaj, mert mindjárt ajánlanak egy kiváló tanfolyamot. Persze mire az ember rádöbben, mit is tettek vele, már százezreket gomboltak le róla a szcientológusok a dianetika elemeinek hatalma alapján...) Ezekkel szemben is hirdeti Pál Krisztus kozmikus uralmát -- az egész Világegyetem felett Úr, a világ elemei, erői felett is, ezért hamis és káros bármit úgy szemlélnünk, mintha olyan hatalommal rendelkezne, ami elsodorhat Tőle, ami fontosabb Nála. Emlékszem pl. arra az időre, amikor az agykontroll divatba jött. Egy kirándulás során bővebben is beszélgettem egy ifjúsági taggal. Nemcsak az övé, sokak kérdése volt: vajon szabad-e keresztyén embernek? Vajon nem kerülünk olyan befolyás alá, ami elragad? Mert igaz ugyan, hogy a propagandisták azt hangsúlyozzák, hogy az agykontrollban nem Istennel kerülünk kapcsolatba, de sietnek hozzátenni a bizalom elnyerése érdekében, hogy nem lehet rosszra használni, stb. Az aggodalom valóban jogos, mert ha nem Isten, akkor ki? Pál szava azonban itt is igaz és biztonságot jelentő: Krisztus győztes hatalma univerzális, senki nem állhat felette, se Sátán, se szellemi hatalmak, se agykontroll... Magyarul is érezhető a Páltól szokatlan fogalmazás -- 34 hapax legomenon, 25 másik olyan szó, amit Pál máshol nem használ. Vannak, akik keresztség nélkül szeretnének keresztyének lenni -- nemcsak szószerinti értelemben keresztség nélkül, de még inkább a páli értelmét szeretnék elkerülni: azt, hogy a keresztségben meg kell halnunk! Pedig ezt nem lehet kikerülni, az örök életre nem vezet másfajta út. Nehogy úgy járjunk, mint a viccbeli gyermek: -- Tudod mi lesz azzal a gyerekkel, aki hazudik? -- kérdezi a pap hittanórán. -- Pokolra jut. -- hangzik a gyerek felelete. -- Tudod mi az a pokol? -- A pokol az egy szörnyű hely, ahol az ember megég. -- És mit kell tenned azért, hogy ne juss a pokolba? -- Vigyázni kell az egészségemre, nehogy meghaljak. -- hangzik a büszke felelet. Sokszor mi is azt hisszük, be lehet jutni úgy Isten országába (vagy el lehet kerülni a poklot), hogy egyszerűen csak meghosszabbítjuk földi életünket. Ám aki nem hal meg, nem is támadhat fel örök életre. A halál nem lehet kérdés, mindannyiunk része. "Örkény István szavaival: 'A halál nem vitapartner.' " (in: CSERHÁTI: A kolossébeliekhez és a Filemonhoz írt levél, 112. o.) a kérdés -- Jel 2,11. szavaival -- a második halál kontra üdvösség kérdése... Ha támadások érik a keresztyénséget, tévtanítások ütik fel fejüket (és ez napjainkban is gyakori!), akkor mindig az alapokhoz kell visszamenni, hogy a helyes tanításhoz visszataláljunk. Ezért beszél Pál is a keresztségről, mint Krisztus halálában és feltámadásában való részesedésről, bűneink miatti menthetetlenségről és bűnbocsánatról... Jubileumi kommentár: "Kol. 2,8-15. Krisztus maga a teljesség. ... A következő versekben Pál azt a teljességet mutatja meg nem elméletben, hanem a hitben megélt, megtapasztalt valóságban. Három gondolat fonódik össze, mint valami finom fonatban, elválaszthatatlanul: a régit levetni (1), eltemetni (2), az újat felölteni (3), (11-13). Ez történik a körülmetélés, a keresztség, az új életre való megelevenedés, a feltámadás által. Nem lehet bizonyítani, hogy Kolosséban valami misztériumszerűen véghezvitt körülmetélést lehetett volna, felfedezni, Pál mégis a körülmetélés képét használja, hogy az embernek a testi létből, vagyis a "bűn testéből" (Róm 6:6) való szabadulás lehetőségét megmutassa. A testi körülmetélés csak a külsőt érinti, a bűnhöz való kötöttségéből azonban az embert kioldani nem tudja. Krisztus ellenben vállalta a törvénynek való alávetettséget, így ő jelenti számunkra a bűnnek való elkötelezettségből a szabadulást. Ahogy a bőr egy részét elvették a körülmetélésben, így bújhat ki az ember mintegy a bőréből, börtönbe bezárt létéből, a törvényhez kötött szűkösségből a Krisztus isteni létének a tágasságába. Krisztus vállalta értünk a törvénybe zárt szolgai létet (Fil 2:5kk.), hogy mi az ő királyi létét ölthessük magunkra. Ha Krisztussal egyesülünk, földi létének, ember létének haszna ránk árad. A keresztségben Pál a Krisztussal való együtt meghalást és együtt megfeszítést fejezte ki, vagyis halálába való belépésünket. Ebben a levélben most a vele együtt való eltemetést hangsúlyozza. A keresztségben életünket egészen odaadjuk Krisztusnak, akárcsak ő a halálban egész valóját átadta Istennek. A keresztség által az ember leteszi egész személyiségét, mely az Isten elleni lázadásra van szervezve és irányozva. Más szóval: lemondunk az élethez és magunkhoz fűző tulajdonjogról és az ő uralmát fogadjuk el magunk felett. Ez pedig egy új létezés megtalálásához vezet, új életérzést támaszt, mert ezáltal Krisztus a létezés alapélményét kicseréli bennünk, hogy a világ körül forgó gondolatok és érzések helyét a Krisztushoz kötődő új gondolatok és érzések foglalják el. Ez az a lelki elevenség, vagyis a Krisztussal való "együtt megelevenedés", egy olyan életnek a megnyerése, melynek éltető forrásai ugyanúgy mennyeiek és szellemiek, mint ahogyan Krisztust a Lélek támasztotta fél (Róm 8:11). A feltámadás Krisztusnak az isteni erőkbe és dicsőségbe való beöltözését jelentette (2Kor 13:3-4), számunkra pedig a feltámadás olyan életközösséget jelent Krisztussal, amiben a feltámadás eljövendő erői jelen életünkbe beáradnak. Krisztus már most nekünk adja feltámadásának dicsőségét, mintegy előlegként. Ezért lehet "beteljesedésről" beszélni a Krisztushoz kapcsolódó hitben, mert ami a jövendőben lesz valóság, feltámadása által a jelenbe érkezik el. Ez viszont kibékíthetetlen ellentétet jelent mindenféle filozófia és vallásos gnózis által mutatott úttal. Az apostol még egyszer a 14. és a 15. versben ez utóbbi gondolatot akarja aláhúzni. Itt olyan érvelés szólal meg, mely Krisztusnak a fejedelmekkel és hatalmasságokkal való diadalát fejezi ki. A 14. vers azt mutatja, hogy az embert vádoló adóslevelet Krisztus eltette az útból. Ennek hátterében az a gondolat áll, hogy keresztre feszítés esetén a vádat minden esetben odaszegezték a keresztfára, hogy mindenki olvashassa. Jézusnál azonban ilyen vád nem volt, a keresztre tehát egy másik vád került: az embert vádoló írás. Ezt hordozta el Jézus értünk és ezt tette félre az útból. A Sátán olyan szellemi hatalom, melynek egyik ereje, Isten gyermekeinek a vádolása, kárhoztatása. A szégyent és az elvetettséget azonban Krisztus magára vette és minket ettől megszabadított. Ki vádolna, ha Krisztus igazzá tett, mégpedig a vád okát, a vádiratot is megsemmisítette (Róm 8:33-34). Krisztus ugyanakkor ezeket a hatalmakat meg is szégyenítette, és mint foglyokat megkötözte keresztje által. A győzelmes hadvezér szokás szerint a legyőzötteket látványosan maga mögött hajtván semmisnek nyilvánította. Így Krisztus is feltámadásával látványosan és nyilvánosan szemlére tette és megmutatta a szellemi hatalmasságoknak az alávetettségét. Ha tehát e hatalmak Krisztusnak alá vannak vetve legyőzetvén, és Isten őt ezeknek is fejévé tette, akkor tehát hogyan adhatnának Krisztusnál gazdagabb életet és hogyan lehetne őket kegyeik és szolgáltatásaik miatt keresni, mikor a keresztyének az uraknak Urát és a királyoknak Királyát ismerik és követik. Isten mindent és mindenkit Krisztus lába alá vetett (Zsid 2:8) és őt tette ezeknek fejévé (Ef 1:21- 22)." Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/ #