Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "FraterNet Mindenki" Tárgy: Hatlamak és erők Dátum: 1999. október 18. 01:15 Kedves Mindneki! Engedelmetekkel most közlöm annak a rejtvénynek a megoldását, hogy mit is fogok írni a jövő vasárnapi igéről: Először is azt szeretném kihirdetni, hogy - általában - nagyon örülnék énekjavaslatoknak! Mariann: miért maradt el a két évvel ezelőtti példa, hogy a Lelkipásztorban volt minden vasárnapra? Nem tudom, ki hogyan van vele, de számomra mindig nehéz az énekválasztás, és gyakran nem is sikerül igazán olyat találni, amire azt mondanám, hogy ez valóban odaillő. Ellenben vannak, akik jól ismerik az énekeket, szinte kapásból tudnának javaslatot tenni. Sokat könnyítene, talán nemcsak rajtam, hanem másokon is néhány odaillő ének felvetése... De azért térjünk a témára is: Star Wars felújított bemutatója - az erő legyen veled! ... Modernnek tűnik lézerkarddal harcolni, misztikus erőket igénybe venni - New Age-es film, akár direkt annak szánták, akár indirekt vált azzá. Mégis, bár kicsit elszellemesítve teszik, de nagyon is testi-anyagi erőket jelent ez a fajta küzdelem. Az 'erő szakemberei' ők, de ez itt azt jelenti: az erőszak emberei. Akkor is, ha a 'jó oldalon' erőszakosak - tulajdonképpen mindegy, hogy LUKE SKYWALKERnek (Lyuk Szájról-kell) vagy DARTH VADERnek (d'Art Vödör) hívják, alapjaiban ugyanazt teszik: céljaik érdekében az erő-szakhoz nyúlnak. Rengeteg mai filmben épp az a megdöbbentő, hogy a 'jó' valójában semmiben sem különb, mint a 'rossz'! Lévén, hogy a cél Jézusnál soha sem szentesítette az eszközt, ezt legfeljebb az egyház forgatta így ki... Másképp persze úgy is fogalmazhatnék, hogy a cél ugyan szentesíti az eszközt - de némely eszköz leleplezi a szentségtelen célt! Az igazság-öv azt is jelenti, hogy az ördög ellen nem küzdhetünk mi is ördögi eszközökkel, az erőszakot lehetetlen legyőzni erőszakkal [azzal csak tetézni lehet...] - Ld. pl. a vasárnap esti A szikla c. filmet. Erőszak az is, amit a Havas Henrik féle Perpatvarbeli nő csinált, amikor érvekből kifogyva inkább egy - amúgy ellenőrizhető! - hazugsággal áll elő a válóperből cirkuszt csináló műsorban... Sőt, van szelídségnek álcázott erőszak is! (Valamelyik DOSZTOJEVSZKIJ regénybeli betegeskedő édesanya, aki fejfájásaival zsarolja családját.) Pál valami egészem másfajta erőre buzdít, tudván, hogy az élet igazi küzdelmei nem testiek, nem vérontás kérdése. Azok az erők, azok a hatalmak, amik igazán számítanak, nem győzhetők le erő- szakkal! Még agykontrollos erőkkel sem, bármiképpen is igyekszünk szellemi köntös látszatába burkolni materializmusunkat! Az igazi erő nem Scud rakéta, nem NATO bombázás, nem Star Wars mintájú lézerkard és különleges matériák képviselte temérdek fegyver, hanem a Lélek-kard! Valami olyasmi, mint Az Alapítvány pereme egy sztorija egy második alapítványistával, amikor a parasztok megtámadják: megvan a (szellemi-agyi) hatalma, hogy iszonyatos fájdalmat okozzon a támadóknak és sértetlenül távozzon, de nem szabad, ezért más megoldást keres. Mit is mondott Jézus? "Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De miképpen teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?" (Mt 26,53k.) De még Az Alapítvány pereme sem egészen fedi Jézus magatartását: mert Ő szabad döntésből él erőmentes belső szabadságával, a könyvben pedig külső szabályok köteleznek... Az igazi erő az, hogy valaki megszólal: "Menj el, a te fiad él." (Jn 4,50a.) Az igazi erő ebben talán nem is az, hogy "És úgy történt." (1Móz 1,7b.9b.11b.15b.24b.) Az igazi erő talán sokkal inkább az, hogy "Hitt az ember a szónak" (Jn 4,50b.) - Vajon mi mennyire hittünk volna a helyében, mennyire értettük volna meg Jézus hatalmát? Mennyire értjük meg a magunk helyében? Betegségtől összetörve, igazságunkból kiforgatva, meggyalázva, semmibe véve, elhagyva - megelégednénk egyetlen apró mondattal: Menj el, minden rendben?! Pedig hányszor jelét adta már az ÚR, hogy ő valóban végtelen hatalmával áll mellettünk és segít meg, mégis annyiszor összeroppanunk a kisebb és nagyobb terhek alatt... A tisztviselő nemcsak utólag látta be, hanem hitt és hazament - megnyugodva. Isten hatalmas fegyverzetének felöltése azt is jelenti, hogy Sátán mesterkedései felett is győzünk, bárhogyan is próbál kétségbe ejteni, gáncsot vetni hitünkben-bizalmunkban. Érdemes lehet kitérni a páli fegyverzet helyes és helytelen értelmezésére is! A félreértelmezések általában abból erednek, hogy csak egyiket-másikat vesszük alapul, és nem az összest - de legalábbis más súlyozással, mint kellene... Igazság-derék: derekasságot jelentsen, de ne kockafejű törvény-tiszteletet, végképp ne másokon való kegyetlen számonkérést - nem másokra, hanem magunkra kell ölteni ezt is és a megigazulás páncélját is! Békeség-saru: szintén mutatja, hogy nem merev igazságérzetet kell kialakítani, hanem békességre törő szándékkal, de az igazsághoz persze ragaszkodva, mert fordítva sem lehet kijátszani! Hit pajzsa - önmagunk védelme; nem másokat kell felruháznunk vele, még akkor sem, ha tudjuk, hogy az ő védelmüket szolgálná! Üdvösség-sisak: szintén a magunk, és nem mások védelmére való, egyik legalapvetőbb életközpontunk védhető vele. Lélek-kard: először nekünk szól Isten igéje, és nem arra való, hogy kiragadott mondataival dobálózva aprítsuk vele az ellent! A Lélek-kard (lézer-kard helyett!) is a békesség evangéliumával és az igazság-derékkal összefüggésben használható csak! Ne feledkezzünk meg a legigazibb fegyverről sem: a Lélek általi állhatatos imádságról! Persze nem hites átokszóró imakommandóra gondol az apostol, amely szerintem legfeljebb a farizeus imádságnak álcázott istenkáromlásával rokonítható... Ehelyett meg kell(ene) értenünk, hogy az imádság nemcsak valami opcionális lehetőség, hanem létszükséglet, krisztusi lételemünk! Nem megy könnyen - gyakran újra és újra elfelejtem, elhanyagolom, nem engedem, hogy tetteim mozgatórugójává váljon a háttérben... A keresztyén élet egyik oldalról valóban állandó harc, és valóban nem test és vér elleni küzdelmet takar. Bizonyos kérdésekben alku nincs, ezt Pál is nagyon világosan megfogalmazza. Sokszor persze nem látszik a harc igazi szintje, és úgy tűnik, csak emberi- személyi kérdésekről, testről és vérről van szó, pedig nem az! - A királyi tisztviselő is meglátta az Emberben Istent, nekünk is résen kell lennünk. Pl. egyházi intézmény egyháziatlan vezetője esetén könnyű úgy beállítani, mintha személyeskedés volna, mintha valakinek egyszerűen nem tetszene - pedig arról van szó, hogy a burkolt, vagy már-már nyílt egyházellenesség ilyen helyen nem engedhető meg! És sorolhatnánk a példákat... Amúgy a hatalmasságok és erők személyes szellemi vetületével kapcsolatban figyelembe ajánlom Stott bácsi kommentárját a Harmat kiadótól. Hát, egyelőre ennyi, várom a reakciókat, retorziókat, és miegyebeket... Sálóm-Eiréné-Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2., lépcsőház I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.geocities.com/Athens/Agora/3031/ | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/