Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: Rm 4,1-8. - Egyirányú megigazulás Dátum: 2001. augusztus 18. 00:16 Kedves Mindenki! Kitört az előretolt reformáció! :-) Valljuk meg: nem szeretjük ezt az igét. Ragaszkodunk ahhoz, hogy erőfeszítéseket tegyünk, polgárit és vallásosat egyaránt, és ezek fényében elismerést vívjunk ki emberek és Isten előtt egyaránt. Ma nem illik ilyen ókori képzetekről beszélni -- sem középkori reformáció nem kell nekünk, elvégre mi hipermodern emberek vagyunk, jobban tudjuk Pálnál, Újszövetségnél, LUTHERnél, sőt, magánál Istennél is... Először is: mint általában, most sem teljes körű elemzésből származó megállapítások hangzanak el minden körülménytől független igazságként. Nem lehet ezért kijátszani a megigazulásról szóló tanítást az engedelmességgel szemben. Ahogyan fordítva sem... Egy zsidó ismerősömnek egyenesen sértő volt, amikor a hit általi, cselekedetek nélküli megigazulásról írtam, mely ilyen értelemben feleslegesnek tartja a cselekedeteket... Szerinte a hit semmi, a tettek döntenek. Ám az evangélium szerint mégis a hit a minden, és a cselekedet a semmi... Ha jól belegondolunk, akkor nem is csoda ez a sértődő álláspont -- hiszen más vallások valójában 'szembeforgalomra' törekszenek az egyirányú utcában: az ember Istenhez vezető útját keresik. Sőt, még a keresztyénség körében is minduntalan felüti fejét a tettek olyan hangsúlyozása, ami már-már vagy valóban Istenről tereli el a figyelmünket, és saját ténykedésünket állítja középpontba. Azonban a tettek mezejének sajnos a lángpallos behajtani tilos táblája állja útját. Ezért a keresztyénség nem az ember útjáról, erőfeszítéseiről, cselekedeteiről, érdemszerzéséről, bűntől tisztulásáról beszél, hanem azt az evangéliumot hirdeti, hogy Isten indult útnak az emberhez, hatalmas erőfeszítéssel történelmi tetteiben lép mellénk, hogy érdemtelenül is megigazítson, megbocsátva és a semmibe hajítva a hívők bűneit. Szeretünk dicsekedni. Mivel szoktunk? Igyekszünk extra tetteinket felsorolni -- vagy ha ilyen nincs, hát legalább a hétköznapi tetteink extra precizitással való végrehajtását emlegetni; ha még ilyen sincs, hát akkor költünk, kitalálunk valamit, csak nehogy lemaradjunk a többiek nagyotmondásától. Ahogyan a hétköznapi életben, úgy a vallásiban is szeretünk dicsekedni. Ha mással nem, akkor paradox módon legalább szerénységünkkel dicsekszünk. Közben pedig elfelejtjük, hogy ha van is mivel dicsekedni társaink előtt, nincs mivel Isten előtt -- ahogyan Ábrahámnak se volt. Mert kihagyjuk a számításból Jézus szavát: Ha mindezt megcselekedtétek is, csak haszontalan rabszolgák vagytok... Mert a hústest nem szerezhet igazságot, csak a hit. A többdimenziós teret egymásra merőleges tengelyek feszítik ki, egy pont helyét ennek megfelelően néhány koordináta jellemzi. Ehhez hasonlíthatók talán a reformátori elvek is -- amelyek nem szemben állnak egymással, hanem egy ortogonális rendszert feszítenek ki; a középpontban a solus Christus, és ehhez képest különböző irányok, mint irányelvek feszülnek: solua scriptura, sola fide, sola gratia -- végül, de elsősorban a theologia crucis, mint az egész koordinátarendszer interpretációs keretmechanizmusa... (Ez azt jelenti, hogy nem feltétlen kell minden egyes részletkérdésben belelátnunk a theologia crucist, összességében azonban mégis LUTHER teológiájában egy mindent átfogó szemléltetet jelent.) Most a sola gratia elvének mindenre alkalmazhatósága kerül kérdéses helyzetbe: vajon Ábrahám nem kivétel-e? "Ezzel Pál kimondja a legforradalmibb tételt: Ábrahám a hit által való megigazulás példája. Megerősíti ezt két zsoltáridézet. Mindenik azt mondja: boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt, akinek bűneit elfedezi. A Törvény alapján ezt Isten nem teheti, mert a bűnt meg kell büntetni, ki kell adni azt, amit érdemel. Csak a kegyelem alapján teheti meg, s csak hit által fogadhatja el az, akivel megteszi." (RAVASZ LÁSZLÓ: Az Újszövetség magyarázata II.) Forma 1 szervezői: alaposan felkészültünk, mindent megtettünk a biztonság érdekében. De mit érhetünk el saját erőnkből? Még itt is érezhetjük: a biztonsági őrök, rendőrkordon ellenére is előfordulnak betörések, balesetek... A magyar csoport is szinte emberfeletti teljesítményt nyújt azzal, hogy megpróbálnak átkelni Grönlandon; van hát mivel dicsekedni -- de nem Isten előtt! Káldi Biblia jegyzetei: "Róm 4,1 Értelme ez: Miután bebizonyíttatott, hogy az ember hit által igazúl meg, mi lett Ábrahámmal a mi atyánkkal? Vajjon ő csupán a törvényszerű cselekedetek által nyert-e megigazúlást, vagy a hit által? - E kifejezés "test szerint" annyit tesz, mint csupán a törvényszerű cselekedetek által, mi nemcsak a külső szertartásokat foglalja magában, minő a körűlmetélés (10. v.), hanem egyéb erkölcsi cselekvényeket is, melyek a hit állapotán kivül vitettek véghez, mint ezt a 2. 4. 5. versben a munkálkodás megfejti (vesd össze: Rom. 11,6. Efez. 2,8.). Justinian. A feleletet hozzá kell gondolni. Nem e cselekedetek, hanem a hit által, lásd a követk. és az 5-ik jegyz. Róm 4,2 test szerinti, földi, emberi érdeme van, mely megfelel az ő földi működésének, de mely nem érvényes az Isten előtt. Róm 4,3 hogy Isten az igéreteket teljesíteni fogja, melyet neki nagyszámú (lelki) ivadékról (13. v. s követk.) tett. Róm 4,3 Ezen hivő bizalomért csupán kegyelemből, minden megelőző jócselekedetek érdeme nélkül, úgy tekintetett, mint megigazúlásra méltó, s ettől fogva érdemesítette őt Isten a megigazúlásra (bűnbocsánatra, megszentelésre, üdvözűlésre). Az igazságúl való tulajdonitás nem úgy értendő, mintha Ábrahám csak igaznak tekintetett volna, a nélkül, hogy Isten őt valóban az igazság állapotába helyezte volna; hanem azt akarja kifejezni, hogy Isten az ő érdem nélküli, bűnös állapotát kegyelemből a hitért olyanúl tekintette, mely attól kezdve a megigazúlás állapotába vala átmenendő. Róm 4,5 A 2-5. v. értelme és eszmesorozata ez: Ha Ábrahám ama cselekedetek által nyert megigazúlást, akkor azzal dicsekedhetett (habár nem Isten előtt), sőt a megigazúlást, mint érdemlett jutalmat, követelhette. De ennek ellenmond az írás, mely szerint a megigazúlás neki csupán hitéért és csak kegyelemből adatott. Ezt pedig nem lehetne mondani, ha Ábrahám az ő cselekedeteinél fogva igazúlt volna meg; mert a jócselekvőt megilleti a jutalom tartozásból, a hivőnek pedig a megigazúlás jutalma nem tartozásból, hanem kegyelemből adatik, azaz, tulajdoníttatik. Róm 4,5 "az Isten kegyelmének végzése szerint" nincs meg a görögben. Róm 4,6 Valamint Dávid is a megigazúlást nem a jócselekedeteknek tulajdonítja, hanem Isten érdem nélkül adott kegyelmének (melyben a hivőleg bízó részesűl)." Jubileumi kommentár: "Róm. 4,1-8. Ábrahám hit által igazult meg. A Krisztusban adott megigazulás kegyelemből, hit által van. Pál kérdése most az, hogy a megigazulás "ős típusának", Ábrahámnak a megigazulása vajon nem ellenpélda-e? Fel kell vetnie ezt a kérdést, mert Izráel írásmagyarázatában Ábrahám úgy szerepel, mint a cselekedetekből való megigazulás típusa. Zsidókkal együtt kérdez Pál, azért fogalmazza úgy a kérdést, ahogyan teszi: mit mondhatnak azok, akiknek test szerinti ősük Ábrahám, mi is hát a lényege annak, ami vele történt, amire ő eljutott? Ha Ábrahám döntése önmaga emberi erejéből fakadt, akkor ez emberi dicséretre számot tarthat, de Istenhez való viszonya szemszögéből jelentéktelen (1-3). Az írás úgy beszél Ábrahámról, mint aki Isten megszólító szavára hátat fordít egész addigi életének, emberileg biztosítottnak látszó körülményeinek, és nekivág - egyedül Isten szava iránti bizalomból - az ismeretlennek és a bizonytalannak. Ábrahám példája azért szemléltet kitűnően, mert döntésének történeti előzménye sincs: az üdvösség történetében a nullpontról indul el. Viszont az írás szava világosan megmondja, hogy Ábrahámnak Isten előtt nincsen semmiféle igazsága: ha volna, akkor nem Istentől kellene ezt várnia és megkapnia. Így Ábrahám esetében világosan látható, hogy Isten kegyelmes cselekvése az, ami vele történik, ennek alapján számít igaznak Isten előtt, minden emberi előzmény nélkül. Világos, hogy csak két út lehetséges, és ezek kölcsönösen kizárják egymást (4-5). Az egyik az emberi cselekvés útja, de aki erre az útra lép, annak jogos követelése van, tehát nem vár kegyelemre. Ábrahámra nézve az írás nem erről beszél. Akkor csak a másik út marad: aki nem emberi teljesítményeivel akarja megoldani életét, az kiszolgáltatja magát Istennek - nem kényre-kegyre, hanem kegyelemre. Ez a maga-kiszolgáltatása nem emberi munka, ilyesmire emberi erőnkből nem futja. Ez Isten irántunk való hűségének gyümölcse, amely megteremti bennünk is az új életformát: a hit életformáját. Ez a hit arra az istenre hagyatkozik, aki a nem-kegyest (asebé), a vallásos előzményekkel nem rendelkező embert, amilyen Ábrahám is volt megszólíttatásakor, igaznak fogadja el, és arra vár, hogy ő kegyelemből jutalmazza meg igazságával iránta való feltétlen bizalmáért. A zsoltáríró makarismosa (Zsolt 32:1k.) a bizonyíték arra, hogy Ábrahám kegyelemből, hit által igazult meg (6-8): azt nevezi boldognak, aki bűnbocsánatot nyert Istentől, akinek bűnösségét Isten nem tekinti számítási alapnak hozzá való viszonyában. Azt, aki hitében tud az ő hűségére válaszolni, és teljesen rá tudja magát bízni Isten föltétel nélküli kegyelmére." Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/ #