Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: Rm 14,5-12. - Térdhajtogatás (Szth. ü. u. ue.) Dátum: 2001. november 15. 19:05 Kedves Térdhajtó Feleim! Ne csak fejünket, térdünket is hajtsuk meg Krisztus előtt! -- Avagy előkészületi gondolatok a 'hajtogatás' művészetéről: Ha foglalkozunk a 10. verssel is, akkor elengedhetetlennek tartom az 5-6. verset -- ugyanis itt nem arról van szó, hogy úgy általában ne ítéljük el a másikat (bár a Hegyi beszéd bizonyos vonatkozásban erről is szól, de ott másról van szó), hanem hogy napok megkülönböztetése, áldozati hús evésének vagy nem evésének kérdésében ne ítéljük el a másikat! (Hiszen mindkettő Krisztusban van meggyőződve saját véleményéről, és itt adiaforon esetről van szó.) Ne ítélgessük egymást -- de ez nem azt jelenti, hogy nem lesz ítélet! Az egyházi év végéhez közeledve nem menekülhetünk ennek valósága elől. Vajon hogyan fogunk odaállni Krisztus ítélőszéke elé? Biztos, hogy olyan nyugodtak lehetünk, mint ahogyan altatjuk magunkat? Biztos, hogy Krisztus is azt fogja találni az elmúlt évben tett cselekedeteinkre, amit mi gondolunk? Rendben fog találni mindent? Közeledik a vég. -- Világé is, egyházi évé is. Sir FRED HOYLE: A fekete felhő c. könyve -- csillagászok észlelik, hogy egy hatalmas intersztelláris felhő közeledik, pontosan a felénk -- fel kell készülni a túlélésre, mert míg a felhő áthalad és eleszi a napot, temérdek időjárási viszontagság következik be, amit az élővilág nem él túl. És persze amúgy ismerjük bőven a filmekben látható apokaliptikus katasztrófákat, melyek a világ végéről szólnak. Meg vannak számlálva napjaink... De nem természeti-kozmikus katasztrófa által, nem is katonapolitikai, háborús okból, hanem az ÚR rendelése szerint! Aki most nem hajlandó, az is térdre kényszerül majd. Kétféle térdhajlítás van ugyanis: lehet fogcsikorgatva ill. örömmel... Nem jobb inkább önként, mint Pál is tette? "Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt" (Ef 3,14.) Vázlatpontok lehetnek: 1. Közeledik a vég (világvége is, még inkább az egyházi évé) 2. Magunknak (élni és halni) 3. Az ÚRnak (élni és halni) 4. Térdhajlító Király (minden térd!) Előkészítő LMK-ról (FISCHL VILMOS): A vasárnap jellege Az utolsó négy vasárnapon a négy végső dologgal foglalkozunk ősi szokás szerint. Úgy, mint: l. Halál (általában november l. vasárnapja, halottak napja környéke). 2. Feltámadás, mely összefüggésben van Krisztus második eljövetelével. 3. Az utolsó ítélet. Végül 4. az örök élet vasárnapja, természetesen megemlítve a másik lehetőséget, az örök kárhozatot is. Ebben az összefüggésben az egyházi év végén az utolsó négy vasárnapon a jövendő felé fordítjuk tekintetünket, és ezért természetes, hogy igehirdetéseink szoros összefüggésben kell, hogy álljanak eszkatológiai tanításunkkal. Ágendánk ezt a következő összefoglaló címmel jelöli: "Célegyenest igyekezzünk elhivatásunk jutalmára!" Itt mind a négy szónak jelentősége van. A célegyenest kifejezés arra utal, hogy a keresztyén élet egy olyan út, amely nem a halálba torkollik, hanem célja van és erről tud a futás alatt is. Az igyekezzünk kifejezés azt jelenti, hogy nem automatikusan kerülünk a célba, hanem ahhoz tudatos gondolkodásmód és életvitel szükséges. Az elhivatás egyértelmű utalás a mennyegzőre, amelyre Krisztus hív, hívott meg. Végül a jutalom az örök élet, amely mégsem azért van, mert mi vagyunk a kitartóak ebben a futásban, hanem amit az Isten készít számunkra. Ebben az összefüggésben az Eljövendő felé kifejezés utalás Jézusra, Krisztus második ádventje, amely a végső dolgok központi eseménye. Minden igehirdetésünk Krisztus kereszthalálának és feltámadásának a tényéből indul, és megérkezik addig a reménységig, hogy Jézus újra visszajön. Ezeken a vasárnapokon nagyobb hangsúly kerül arra, amelyet utolsó időknek mondunk, és a cél felől próbáljuk vizsgálni futásunkat, életünket. Az igehirdetés felé A rómabeli gyülekezet életébe ad bepillantást textusunk. Éles vita bontakozik ki szemünk előtt. Feltétlenül el kell olvasnunk az egész szakaszt (Rm 14,1-15,13.!), hogy lássuk az összefüggést. Az egyik irányzat hívei szigorú, aszkétikus elveket vallottak. Böjtöltek, húsevéstől, és alkoholfogyasztástól tartózkodtak. A másik irányzat híveit ők 'gyengéknek' tartották. [Épp fordítva! Sz.T.] Elvileg Pál apostol az 'erőssekkel' értett egyet (15,1.), mégis őket inti. A vitát nem ő dönti el elvi állásfoglalásával. Lelkipásztori intelmeivel inkább arra készteti a rómabelieket, hogy csökkentsék a feszültséget és maguk keressék a megoldást. 1. "Közülünk senki sem él önmagának." Aki keresztyénnek vallja magát, nem élhet befelé forduló, magának való, önző életet. Még a legbensőbb kegyességi életet sem lehet önmagunknak élnünk. Mert az önbálványozás volna és nem Istenben való élet, aki közösséget akar embertársainkkal. Ha csak az én üdvösségem, az én lelki életem, az én Istenhez való viszonyom lenne a fontos, akkor Isten maga állít meg ezen az úton igéjével: "Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom." (1Kor 13,1.) Ugyanígy nem élhet a keresztyén ember önmagának való életet embertársaihoz való viszonyában sem. Egy Isten által megítélt és letűnt világ mentalitása az, amikor így gondolkodunk: "Szemesnek áll a világ" vagy "aki bírja, marja." A kapzsi, törtető, másokon átgázoló, antiszociális magatartás a legélesebb ellentétben van Isten akaratával. Pál apostol joggal írja: "Közülünk senki sem él önmagának." 2. "Közülünk senki sem hal önmagának." Mi, keresztyének, nemcsak az életnek, hanem a halálnak is látjuk a perspektíváját. Tudjuk, mi felé haladunk. Éppen ezért nem lehetünk felelőtlenek halálunkat illetően sem. Nemcsak az öngyilkos hal önmagának, ez aránylag különben is ritka eset híveink között. Önmagának hal az is, aki nem a feltámadás reménységében búcsúzi az élettől. "Nem szeretnénk testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük." Aki magának hal meg, leszámolt a halálon túli reménységgel. "Közülünk senki sem hal önmagának." 3. "Az Úrnak élünk." Jézus Krisztusnak élni annyit jelent, mint mindent őreá nézve cselekedni, életünk zsinórmértékét, célját és értelmét benne megtalálni. Sajnos ez nem sikerül mindig, de kétségtelen, hogy Ő erre hívott el minket, és az is biztos, hogy keresztyén élet alapvető iránya erre a célra van beállítva. A lutheri reformáció óta eldöntött kérdés az, hogy az Úrnak élés nem jelent kolostort, világtól elvonulást, mert Isten maga az, aki a keresztyén élet cselekvési területét a felebaráti szeretet gyakorlásában, a munkában való helytállásban, az emberekhez való helyes viszonyulásban, az emberiség jövendőjéért érzett felelősségben jelöli meg. Aki nem szereti testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? (1Jn 4,20.) Isten maga fordítja a neki szánt életet az embertársak szolgálata felé. Így lesz az Úrnak élő elszánásból felebarátnak élő magatartás. Az Úrért és az Ő akaratáért élünk az embereknek, általa és érte veszünk részt mindenben, ahol az emberi életet előbbre vihetjük, ahol az embervilágnak segítőszolgálatot tehetünk. Az Ő akarata szerint cselekszünk így. "Az Úrnak élünk." 4. "Az Úrnak halunk meg." Abban a tudatban élünk, hogy halálunk Isten színe elé állít, "hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé." (10.) Ez a tudat előre meghatározza. életfolytatásunkat. A Krisztus ítélőszéke nem rettent minket, benne nem a félelmetes ítélőbírót látjuk, hanem azt, aki megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett (Fil 2,7.) Mi neki halunk meg, az ő kezébe szánjuk magunkat, a vele való találkozás reményében hunyjuk le szemünket, rá tekintve zuhanunk bele a halál karjaiba, általa várjuk a feltámadás boldog napját. Ő a célja nemcsak életünknek, hanem halálunknak is, hiszen Őhozzá akarunk eljutni és vele és általa akarunk az örökélet ajándékában részesülni. "Az Úrnak halunk meg." 5. "Az Úréi vagyunk." Éppen ez az ige adja meg a jelentését és értelmét annak, hogy mi "akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk." Ha mi az övéi vagyunk, akkor ez nagy biztonságtudattal tölt el minket. Ő nem ejt ki minket a kezéből soha. Ha mi el nem eresztjük a kezét, mindig övéi maradunk, mindig vele lehetünk, "akár élünk, akár halunk." Ez az ige elvesz minden aggodalmaskodást a szívünkből, és nagy erővel célozza meg bizodalmunkat. Le akarja szűkíteni összes félelmünket egyetlenegyre, az Isten félelmére, arra az aggodalomra, hogy ki ne essünk Isten tulajdonából, abból a boldog kiváltságból, hogy Isten gyermekeinek neveznek. (1Jn 3,1.) Ha az Úréi vagyunk, akkor életünkben és halálunkban egyaránt vele találkozunk. Aki viszont az Urénak vallja magát, az megint csak gondolja át, hogy Isten nem valami külön szakrális világba akarja terelni az övéit. Aki az Úré, az az Ő kezéből kapja a családját, a hivatást, a hazáját, az embertársait és az emberiség iránt érzett felelősségét is. Tehát aki az Úré, az a családjáé is, a hivatásáé is, a hazájáé is, embertársaié is és az emberiségé is. Jézus megbélyegezte azt a papot és lévitát, aki úgy értette félre az Istenhez tartozást, hogy ő csak a templomi életben az Istené, tovább nem terjed az Istenhez tartozása, és semmi köze ahhoz az emberhez, akin végül az irgalmas samaritánus segített. Keresztyén életünkben lássuk meg feladatainkat e világban, hiszen "az Úréi vagyunk!" 6. "Krisztus uralkodjék." Pál apostol szerint Krisztus váltsághalálának, feltámadásának és megdicsőülésének az volt a célja, hogy "Krisztus mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék." Ez akkor teljesedik be rajtunk, ha mi az Úrnak élünk és az Úrnak halunk meg, ha életünket és halálunkat odaszánjuk neki a teljes engedelmességre és birtoklásra. Ő nem az emberi királyok kegyetlen és irgalmatlan módján akar uralkodni, hanem a javunkra és megmentésünkre. Az Ő felettünk való uralma nemcsak javunkra, hanem üdvösségünkre van. Ez úgy válik számunkra valóssággá, ha mi nem magunknak élünk-halunk, nem saját kívánságaink és elképzeléseink szerint élünk, hanem neki szolgálunk, az Úrnak élünk és az Úrnak halunk meg. Hiszen teljesen, életünkben és halálunkban: "Az Úréi vagyunk!" Hozzászólások: Ha a 10. verssel foglalkozunk, akkor az 5-től célszerű olvasni, hiszen itt konkrétan erre vonatkozik a ne ítélj! Vili összecserélte: az erősek épp a húsevők voltak! Nagyszerű a textus a halállal kapcsolatban is, de tulajdonképpen az életről szól! Az Úrnak élünk. "Élek én, így szól az Úr!" Önáltatás, hogy magamnak halok, utánam az özönvíz! Sokszor a rendezetlen halál -- önmagának élt és önmagának halt -- jelent megoldhatatlan problémákat az itt maradottaknak. Káldi Biblia jegyzetei: "Róm 14,8 Az apostol, összefüggésben az előbbivel, ezt akarja mondani: Ez (6. v.) a helyes cselekvésmód, hogy még az ily közönyös dolgokban is mindenkor az Urat tartsuk szem előtt, s a körűlmények szerint mindenkor úgy cselekedjünk, a mint az Úr előtt számot adhatni gondolunk; mert egészen és teljesen az Úréi vagyunk, egész valónknak neki kell szentelve lenni. Élet és halál, az ember egész valóját, létét jelenti. Róm 14,9 mert, hogy minket magának egészen megnyerjen, hogy az emberiséget életben és halálban magának meghódítsa, - épen ezért vállalta fel Krisztus a váltság munkáját. Valamint az élet és halál az embernek egész valóját, úgy a halál és föltámadás Krisztus egész váltságmunkáját jelentik; az ő halála váltságunk alapja, föltámadása ennek végczélja." Jubileumi Kommentár: "Róm. 14,1-12. A gyülekezetben mindenki a Krisztusé. Személyesebbé válik a hang: az általánosabb tanító részek után Pál a gyülekezet egyik konkrét kérdésére tér rá. Ez a gyülekezethez való viszonya miatt rendkívüli gesztusnak számít, ezért a tanítást nagyon tartózkodó formában közli. Zsidós- aszkétikus és ezzel ellentétes libertinus nézetek ütköznek a gyülekezetben, ezért Pál arra figyelmezteti a gyülekezet tagjait, hogy eltérő etikai felfogásuk ellenére is azonos a "státusuk": valamennyien Krisztuséi, ezért nem ítélgetniük kell egymást, hanem elfogadni a másikat, egyelőre úgy, amint van. Ha a keresztyéneknek a hívő életfolytatásról részletkérdésekben eltérő nézeteik is vannak, ez nem alap arra, hogy ne tekintsék egymást egy Atya gyermekeinek, testvéreknek (1- 4). A gyülekezet tagjainak többsége az erősek közé tartozhatik; ezek evés-ivás kérdéseiben teljesen szabadok. Pál az ellenkező nézeten levőket, akik magatartásuk indítékait valamiféleképpen előéletükből hozhatták magukkal, hitben erőtleneknek tartja. De azt nem ismeri el, hogy egy ilyen különbség alap lehet annak a kétségbevonására, hogy a másiknak is köze van a Krisztushoz, vagy hogy bárkinek beleszólása lehetne abba: milyen viszonyban van Urával a másik, ha sok mindenben más is a felfogása, mint az övé. Ha ez a felfogás lábrakap, akkor a gyülekezet elemeire bomolhatik. A gyülekezet egységének a véleménykülönbségek ellenére való hangsúlyozása nem hitbeli lazaság, hanem egy közös alap feltételezésére épül: bárki bármit tesz a gyülekezetben, ezt az Úrért teszi (5-8). Van, aki hite alapján különbséget tesz nap és nap között; van, aki hasonló okokból az étkezés terén szorítja magát korlátok közé; van, aki mindezekben teljesen szabad. A lényeg az, hogy mindenki legyen meggyőződve arról: ilyen vagy olyan magatartásával Krisztus ügyét viszi előbbre, mert ennek a szolgálatnak sokféle módja lehet, és ezek néha látszólag ellentmondásban is vannak egymással. A döntő feltétel az, hogy mindenben, élet és halál kérdéseiben, tehát földi életünk határkérdéseiben is Krisztus uralma alatt vagyunk. Aki a gyülekezetben még testvérét ítélgeti, vagy éppen semmibe sem veszi, az az eljövendő Úr ítéletét nem veszi komolyan (9-12). A mondottak nagyon valóságos alapja Jézus halála és feltámadása. Ha ő az Úr élők és holtak fölött, akkor semmi helye annak, hogy testvéreinket ítélgessük. Elég mindnyájunknak az, hogy tulajdon életünkről adjunk számot. Az Úr dicsőségének kinyilatkoztatása közel van: mindegyikünknek arra a számadásra kell felkészülnünk, amelyre ez kötelez bennünket (Ézs 49:18; 45:23)." Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/ #