Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: Rm 14,13-19. - Országépítő igazság, békesség, öröm Dátum: 2001. május 24. 22:02 Kedves Frátrim! Bár még csak épp túl vagyunk Menybemenetel ünnepén, de azért ne feledjük azt se, hogy Exaudi is közeledik! :-) Jubileumi kommentár: "Az erősek figyelmét irányítja Pál a keresztyénség lényegére. Óvja őket attól, hogy ezt mellékes kérdések miatt elhanyagolják vagy veszélyeztessék. Óvja a gyengék lelkiismereti szabadságát is, és itt a közösségi erkölcsnek megint olyan szabályát fogalmazza meg, amely az általános emberi együttélés területén is minden időkre szólóan aktuális és érvényes. Türelmének alapja nem hitbeli közöny vagy relativizmus, hanem a másik ember személyiségének komolyan vétele és megbecsülése, akit sub specie crucis néz, tehát felfogásának alapja mélyen theologiai: szótériológiai. A keresztyéneknek nem az a feladatuk, hogy ítéljék egymást, hanem az, hogy tekintettel legyenek egymásra (13). Isten a bírája mindenkinek, neki tartozik számadással személy szerint minden ember. Egymás ítélése helyett tehát arra igyekezzék mindenki (krinómen - krinate nehezen visszaadható szójáték, krinein kettős értelmével: "ítél; dönt"), hogy ne sodorja lelkiismereti válságba szabadsága fitogtatásával testvérét: ezzel ti. azt érheti el, hogy az illető külsőséges módon követi az ő példáját, és megteszi belső meggyőződés nélkül azt, amit a másik valóban hitéből fakadó szabadsága jegyében tett meg. Nincsen önmagában véve tisztátalan étel, de aki lelkiismerete szavára tartózkodik valamitől, annak az gyakorlatban tisztátalan. Ezért nem helyes ilyen esetekben szabadságunkkal tüntetni, hanem mások lelkiismeretét kell tiszteletben tartanunk (14-16). Tárgyi tekintetben Pál igazat ad az erőseknek: álláspontjukat maga is vallja, mert ez a Krisztusban kapott szabadság igazi következménye. De ennek tisztázása után nyomatékosan mutat rá arra, hogy az erősek és gyengék viszonyában egészen másról és sokkal többről van szó: a másik ember lelkiismeretéről. Ha ennek a rovására élünk a szabadságunkkal, szeretetlen kérkedésünkkel durvalelkű módon szomorúságot váltunk ki a másikból, az életét is veszélyeztetjük (apollye ennél többet is jelenthet: "romlásba dönt vkit, vesztét okozza"), de Istentől kapott kincsünkkel botránkozást idézünk elő azokban, akik a mi hibánkból félreértik - akár a gyülekezet tagjai, akár kívülállók-, és a mi vétkünk szidalmazása a mi hibánkból istenkáromlássá válik (vö. 2:24). Isten országának igazi tartalmára kell figyelnünk, különben csak rombolhatunk magatartásunkkal: az igazán szabad ember a szabadságától is tud szabad lenni, ha így kívánja a másik ember üdve és java (17-21). Isten eljövendő országa keresztyén életünknek jelenbeli valósága. Ezzé teszi a Szentlélek, amikor Isten rendjét (dikaiosyné), a teljes "épséget" (eiréné) és az igazi örömöt (chara) teremti meg bennünk. Ha ezek szolgálatában követjük a Krisztust, akkor Isten "kedvteléssel" nézi az életünket, az emberek pedig nem méregetnek bennünket jogos gyanakvással rendezetlen, tisztázatlan és öröm helyett keserűséget kiváltó örömtelen, sanyarú akadékoskodásunk miatt. Ezen az alapon ismétli meg Pál az evés-ivás kérdésében mondottakat: a végső cél a mások építése, ezt pedig nem szolgáljuk sem azzal, ha botránkoztatunk, sem azzal, ha lelkiismerete ellenére követésünkre csábítunk valakit. Az igazi szabadság alapja a Krisztusban való hit: aki enélkül próbál a szabadság útján járni, az a bűn útjára téved (22-23). Ha van hitünk, semmi bajunk nem lehet abból, ha nem tüntetünk a belőle fakadó szabadsággal: elég az, hogy Isten előtt nyilvánvaló a hitünk és szabadságunk. Aki így él, annak úgyis megvan a boldogsága abban, hogy hitbeli döntésével belső egységben él, és lelkiismerete nem kárhoztatja tetteiért. Ezért óvakodjék attól, hogy meghasonlásba vigyen, és ezzel Isten ítéletének tegyen ki másokat, akik a szabadság tüneteit akarják produkálni annak belső bizonyossága nélkül, hogy Isten valóban ezt az utat mutatja nekik. Csak a hit bizonyossága lehet a szabadság garanciája: amit enélkül tesz az ember, az nem szabadságáról tesz bizonyságot, hanem bűnéről árulkodik." RAVASZ LÁSZLÓ: Az Újszövetség magyarázata szerint Rómában két párt alakult ki, az egyiket erőseknek nevezték (és Pál is ide tartozott), a másikat gyengéknek, és feltehetően zsidókból lett keresztyének alkották, akiknek gondot okozott a pogány mészárszékekről származó hús (a zsidók pedig nem adtak nekik, mondván, hogy eretnekek), ezért inkább csak zöldséget ettek. Magam nem tartom túl valószínűnek (persze lehetetlennek sem), hogy ilyen markánsan csoportosodtak volna a gyülekezet tagjai, ill. hogy a 14. fejezetbeli példák mind ugyanannak a csoportosításnak az elemei -- inkább csak különálló, független példáknak tartom, melyek a gyülekezetben előkerültek... az igehirdetés, textusértés szempontjából amúgy nem hiszem, hogy különösebb jelentősége volna. Fertőzött pogány környezetben természetes, hogy a keresztyének mások akarnak lenni, hiszen erkölcsükben már nem a vezérfonal nélküli, csupán élvezeteket hajszoló életmódot igyekeznek követni, hanem Krisztuson tájékozódva szentekhez méltóan kívánnak járni. Nem csoda hát, hogy aki komolyan vette keresztyén hitét, az mindig is kitűnt a világ megszokott erkölcsi káoszában. Nem csoda, hogy sokan igyekeztek önmegtartóztatásra, aszketikus életre. Ám mindezt túlzásba is lehet vinni! Feleslegesen is lehet önmegtartóztató életet élni, mintha Isten csupán arra rendelte volna az embert, hogy szigorú korlátok között, szinte szenvedve élje napjait. Jézus azonban nem az örömtelenséget, hanem az örömöt hozta közénk: Isten országa öröm! Igaz, jól kell érteni azt az örömöt, különben könnyen kisiklik keresztyénségünk. Kicsit olyan ez a botránkozás-szabadság problematika, mint a szerelem, mint a házasélet: Isten teremtési rendjéhez tartozik, így természetes, szép, jó és Isten előtt kedves -- ám máris botránkoztatóvá válik, amint ezt a két ember közti misztériumot képernyőn kell néznünk meggyalázva, amint nyilvános helyeken kell másokra tekintettel nem levő párok turbékolását szemlélnünk... Alapvető különbség van a magánszféra, az Isten előtti életünk és a nyilvánosság között! Nem arról van szó természetesen, hogy meg kell játszanunk magunkat, hogy képmutatóvá kell lennünk, hanem arról, hogy mindennek megvan a maga helye. Helye van egy baráti társaságban egy jó viccnek -- de botránkoztató, ha ezt egy temetési szertartás alatt mondja el valaki... A botránkoztatás a Biblia lapjain nem pusztán annyi, mint megütközni valakinek a tettén -- hanem a to szkandalon azt jelenti: csapda, bűnre csábítás, eltántorítás, megütközés. Sokkal többről van tehát szó, mint megütközést kelteni -- egyenesen a másik üdvösségének veszélyeztetéséről van szó! Ezért olyan komoly a téma, hogy Pál másfél fejezeten keresztül foglalkozik vele, még ha mi úgy éreznénk is, hogy 2-3 mondat elég lehetne. Pl. bár a világi erkölcsök mindent megengednek maguknak, és ehhez viszonyítva felháborító, hogy csámcsogva rávetik magukat minden apró erkölcsi botlásra is, ha az az egyházon belül történik, mégis, Pál szavai alapján igazság is van benne: hiszen így sokak előtt az egyház hiteltelenné válik, és eltántorít a hittől. Egy zenész ismerősöm pl. elmesélte, hogy amikor nővére megtért, olyan lekezelően bánt vele, hogy ez évekig a hit hatalmas akadálya volt számára -- ugyanis, amint valami hitbeli kérdés került elő, nővére nem válaszolt, csak legyintett rá: ezt úgyse értheti meg hit nélkül... LMK-n elhangzott gondolatok: Ne mi ítéljünk! Se a gyengék az erőseket, se fordítva -- viszont ne is botránkoztassunk! Önmagában véve helyes cselekedet is adhat okot botránkozásra: magában semmi sem tisztátalan, de azzá válik, ha valaki lelkiismerete miatt annak ítéli... Keresztyén módon akkor járunk el, ha szeretetben cselekszünk --azaz tekintettel vagyunk a másik hitére. De mindez kétirányú: a gyenge se várhatja, hogy hozzá igazodjanak az erősek, az erős se botránkoztathat... Isten királysága: igazság, békesség, öröm. Krisztus feltámadásának tényének összekötő ereje sokkal nagyobb, mint azon hitbeli, magatartásbeli különbségek szakítóereje, amelyek amúgy elválasztanak. Pl.: TÚRÓCZY egy alkalommal falusi gyülekezet vendége volt. Poharába egy légy került. Nem akarta nyilvánosan kivenni, mert akkor a vendéglátókat szégyen éri, és az marad meg bennük, hogy légy került a püspök poharába -- inkább lenyelte a legyet... Érdekes, hogy az erősekről és gyengékről mi fordítva szoktunk gondolkodni, mint Pál fogalmaz. Erősebbnek azt tartjuk, aki jobban megsanyargatja testét, jobban törekszik a szent életre, és ezért szigorúbb szabályokat követve él. Pál azonban azokat nevezi erőseknek, akik tudják, hogy Krisztusban nem számítanak az apró részletek. (Fontos azért tehát, hogy itt adiaforon esetekről van szó, nem arról, hogy az erősek nyugodt lelkiismerettel elkövethetnek bármilyen bűnt, ha ők maguk azt nem tartják bűnnek!) Krisztus lehet botrány és bolondság is! Tehát nem kerülhető ki, hogy nem az ilyen botránkozásról van szó, nem a mindent elsimításról, hanem a Krisztuson tájékozódásról! Lelkész látogatott: irtó piszkos lakás, higiénia nélküli pohár -- de megitta. Később a néni hálás volt érte... A sorrend fontos: Isten országa igazság, békesség, öröm -- nem lehet az igazsággal szemben valódi békesség! A paradoxon amúgy feloldhatatlan az erős-gyenge kérdésben: sose tudni, kit mi botránkoztathat meg... Törekedni azonban feladat! OSCAR WILDE: Londonban sok a komoly ember, és nagy a köd. Csak azt nem tudom, hogy a köd miatt sok a komoly ember, vagy a sok komoly ember miatt nagy a köd. A vasárnap főtémája: A földön szolgáló gyülekezet. Az apostoli levelek etikai részét nem tapsolták volna meg akkor sem a gyülekezeten kívül. Remélhetőleg semelyik lelkész sem hangoztatja magáról, hogy az erősek közé tartozik, mert akkor csak óvodás. De teológiai tudásban magasan felette kell állnia laikusoknak -- különben nem is tud hozzájuk szólni. A békesség nem meghunyászkodás -- nem juthat békességre, aki nem vállalja saját meggyőződését. Etikát nem lehet csak prédikálni -- mert az csak lakmuszpapír, ami jelez, de az etika forrása a hitben található, nem önmagában. A tegyetek így vagy úgy felszólítása kevés, ha nincs ott mögötte, hogy miért. A világi etika ezért nem létezik tulajdonképpen... Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | (30) 298-222-9 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/