Kedves ‘Tökéletesek’!
Hát, akkor … bölcselkedjünk egy kicsit titokban! ;-)
Nemcsak azért, mert mondat közepébe csöppenünk, hanem tartalmilag is úgy látom, célszerűbb volna a 6. verstől kezdeni a te
xtust — a prédikációban tulajdonképpen kikerülhetetlen, hogy erről a “nem e világnak” bölcsességéről szóljunk…Ott van Krisztus valódi egyháza, ahol másképp zajlanak a dolgok, ahol nem e világi bölcsesség irányítja életét. Ahol tagjai nem úgy gondolkodnak, mint általában az emberek, hanem a keresztről szóló beszéd bolondságának rejtett bölcsességét (1,18kk.) hirdetik és élik meg. Így ad magyarázatot az apostol arra, miért is vannak feszültségek az egyház, ill. egyes gyülekezetek berkein belül: mert irtózatos szakadék van a világ és Isten bölcsessége között! Akit nem tölt be Szentlélek világossága, nem jár át Isten bölcsessége, az még ha egyháztag vagy akár vezető, akkor se tud az evangélium szellemében gondolkodni, csak emberileg.
Az pl. nem az evangélium szolgálata szempontjából értékeli a gyülekezet gazdasági életét, hanem pénzügyileg, közgazdasági szempontok szerint, Az nem az igehirdetés bolondságát tartja a legfontosabbnak, hanem pl. a statisztikai adatokat. Nem azt tekinti, hogy a hitoktatásban mennyien találkozhatnak Isten Igéjével annak érdekében, hogy majd felnőtt fejjel is Krisztusban higgyenek, hanem pusztán utánpótlásnak véli: nehogy a gyülekezet létszáma csökkenjen. A konfirmációban csak azt látja, hogy valaki felnőtt egyháztaggá lesz, nem pedig azt, hogy célja a hitvalló keresztyén életre érés, az egyházba bekonfirmálás, nem pedig a kikonfirmálás lenne.
A világi gondolkodás számra az egyház csupán, de legalábbis elsősorban egy szervezet, egy hierarchikus és demokratikus elemeket ötvöző felépítmény. Így azonban el is vész az egyház lényege: elre
jtett marad benne Isten országa. Csak a lelki ember, a Krisztusban célba ért, ‘tökéletes’ ember képes arra, hogy az evangélium világosságának fényében lássa az egyházat, az emberiséget, önmagát. Krisztus arcán ragyog fel az igazi világosság — Vízkereszt utáni utolsó vasárnap ebből a ragyogásból kapunk még egy végső impulzust, mielőtt böjtelőbe indulnánk, majd böjtben előretekintenénk a Krisztus keresztjében elrejtett isteni bölcsességre.
LMK-ról előkészítő (Detre János):
A vasárnap jellege:
Ez a vasárnap a karácsonyi ünnepkör lezárása. Karácsony üzenete: Jézus — a Szabadító. Az Ige testté lett. Fogadd el! Immánuel — Velünk az Isten! Ehhez kapcsolódik a Vízkereszt — EPIFÁNIA — megjelent, felragyogott, nyilvánvaló. Ebből következően a Vízkereszt ünnepét követő vasárnapok Isten — egyszülött Fiában testet öltött — és az egész teremtett világban felfedezhető, de mégis rejtett dicsőségére mutatnak. Gondolatébresztőként talán hasznos lehet, ha elolvassuk az énekeskönyv 328-as énekét. Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van... De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát... Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.
A vízkereszti idő a hitébresztés ideje is. Kelj fel, öltözz fénybe! — énekeljük a jól ismert ének kezdősorát. Volt olyan időszak, amikor ezzel a vasárnappal zárult az egyházi év. Ebből következően ennek az időszaknak eszhatológiai üzenete is van. Kelj fel, öltözz fénybe, mert véges az idő! Közeleg az ítélet. Múlik a kegyelem ideje, melyet arra kaptunk, hogy Isten dicsőségét megismerjük és szóljuk.
Az Isten igéje, akarata, dicsősége önmagában is ragyogó, világos, egyértelmű. Ezért aztán vigyáznunk kell arra, nehogy azon fáradozzunk, hogy hogyan tudnánk tovább fényezni, szalonképessé tenni vagy éppen a híveink elismerő jótetszését megnyerni. Egyházunk ügyét nem az igét fényezők, hanem az igét — törvényt és evangéliumot — tisztán, világosan hirdetők szolgálata viszi előbbre.
A vasárnap jellegét az óegyházi evangélium története jelöli ki (Mt 17,1-9.) Jézus megdicsőülésének története. Péternek, Jakabnak és Jánosnak — felragyogott a megdicsőült Krisztus. Hallották a mennyei szózatot: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!
A textus
A szakasz címe: Isten elrejtett bölcsessége.
Az igénket megelőző versben — ami egyébként nem tartozik a kijelölt szakaszhoz — Pál apostol egy pillanatra rávillant azokra az emberekre, akikhez mondanivalóját címzi. Isten titkos bölcsességéről a
tökéletesek között akar szólni.A TELEIOS szó jelentése: olyan ember, aki úgy érzi mindent elért, célnál van, nagykorú, felnőtt, öntudatos.
A levél címzettjei keresztyén emberek. “Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett…” (1 Kor 1,2.)
Keresztyén emberekről van tehát szó, akikre valamilyen
okból ráillik a ‘teleios’ jelző. Az is nyilvánvaló, hogy olyan keresztyénekről van szó, akik a teológiájukat a közgondolkodáshoz igazították. Ezt a közgondolkodást a “világ mulandó fejedelmei” (ARKHÓNTES) befolyásolják.Szellemi és politikai hatalmakról, irányzatokról van szó. E világ fejedelmei vagy botránynak, vagy bolondságnak tartják Isten Krisztusban elrejtett bölcsességét. Pál apostol Rm 13,3-ban az állami tisztségviselők megjelölésére használja az arkhóntes kifejezést, de a különböző szellemi irányzatok, filozófiák is a világot befolyásolni, irányítani képes világi fejedelmek sorába tartoznak.
Igénk ezt a kapcsolatot nyilvánvalóan együtt kezeli. E világ fejedelmei közül senki sem — tehát kivétel nélkül egyik sem! — ismerte fel Isten Krisztusban elrejtett titkos bölcsességét, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítettek volna meg.
Tehát, ha a politikai hatalom urai észrevették volna, hogy ki is valójában a názáreti Jézus, akkor nem küldték volna keresztre. Ha a szellemi világ hatalmasai felismerték volna Isten megváltó és üdvözítő tervét, ők maguk akadályozták volna meg, hogy Jézust megfeszítsék.
Az egyházban, a keresztyén emberek életében — ahogyan a korinthusi példa mutatja — a múlandó világ fejedelmei igenis végzik a kártékony, romboló, sötétítő munkájukat. Van politika és vannak szellemi irányzatok.
A világ múlandó fejedelmei utólag rádöbbentek arra, hogy mekkora hiba volt Jézust keresztre feszíteni. Megpecsételődött a sorsuk. Hiszen a megváltást nem lehet érvényteleníteni.
Elveszítették a háborút, de azért apró csatákat akarnak nyerni. Krisztus hatalmát nem tudják kikezdeni. Isten bölcsességét nem tudják lejárami. Ezért aztán rávetik magukat az egyház népére.
Korinthusban a lendületesen induló gyülekezet politikai és szellemi befolyásolás miatt komoly válságba került. Megjelent a pártoskodás, a viszály. Apollós is és Pál is nagyon jól felkészült tanítók voltak. Ékesen szóltak. Jártasak voltak az Írásokban. Jézusról is helyesen tanítottak. Mégis egy éles törésvonal keletkezett — az ‘apollóspárt’ és a ‘pálpárt’ között. Sőt felbukkant a ‘kéfáspárt’ is.
Egyházunk nincs politikai fogságban, de a ‘teleios-keresztyénség’ a korszellemet kiszolgálni akaró irányzatok mézes-mázas kegyességbe, egyházmentő önfeláldozásba, különböző állásfoglalásokba gondosan becsomagolva építik befolyásukat. Milyen indulatokat korbácsolt fel az Egyházunk mai fogsága című levél! Sokan nehezményezték, hogy mernek valakik fogságról beszélni? Micsoda eretnekség ezt még alá is írni?
Próbáljuk meg meghallani az igénk üzenetét!
Istennek van olyan bölcsessége, amelyet elrendelt a mi dicsőségünkre. Tehát van. Öröktől fogva elrendelt. Nem nekünk kell kitalálnunk. A mi feladatunk, hogy ezt a titkos bölcsességet szóljuk.
Bultmann az ige mitológiátlanítási programját hirdette meg. Ebből az igéből azt olvasom ki, hogy Isten titkos bölcsessége csak akkor tárul fel előttünk, ha az igét minden világi hatalom, a korszellem befolyásától megtisztítva komolyan vesszük. (Ez is egyfajta mitológiátlanítás!) A politikai célzat éppen olyan káros, mint a szellemi hatalmak a különféle filozófiák, a korszellem — kiszolgálása.
Mi most könnyen elítéljük a szocialista Magyarország evangélikus egyházát — vezetőstől, teológiástól. De vajon gondolunk-e arra, hogy hogyan fog ítélni rólunk az utókor? Nehogy eladjuk az igét, a teológiánkat a korszellemnek!
A híveink is különféle világi hatalmak befolyásolása alatt élnek. Mindegyik kivétel nélkül ragyogni akar. Vannak, akik annyira tökéletesek — teleiosok — hogy nincs szükségük az anyaszentegyházra, gyülekezetre, templomra, igehallgatásra.
Vannak, akik annyira érett keresztyének, hogy nincs szükségük bűnbánatra, mert ők meg vannak győződve a bűntelenségükről. Va
nnak, akiket olyan jól sikerül kiképezni a konfirmációra felkészítés során, hogy a tananyag a temetésükig elég.A korszellem erkölcsisége, gondolatvilága nagyon komolyan befolyásolja a híveinket.
Imahét következik. A megdicsőülés hegyén ökumenikus iste
ntisztelet zajlott. Péter, Jakab, János — három ember — különféle habitus, különféle világ. Jézus dicsőségének tündöklésével mindenféle megosztó, megkülönböztető értelmét vesztette. Azt mondták: Jó nekünk itt lenni!Mindnyájunk óhaja, hogy egy olyan egyházban éljünk és szolgáljunk — ahol el tudjuk mondani: Jó nekünk itt lenni!
Isten titkos bölcsességét szóljuk — A kinyilatkoztatást hirdetjük. Törvény és evangélium. Ez az, amit Isten öröktől fogva elrendelt, a mi dicsőségünkre.
Titkos — MÜSZTÉRION — olyan titok, amely csak a hitben járó ember előtt tárul fel. Isten nem előlünk rejtette el a bölcsességét, hanem a világ mulandó fejedelmei miatt folyamodott ehhez. Így cselezte be őket. Amikor Jézust kivégezték, akkor lett nyilvánvaló — hogy nem egy gonosztevőt, hanem a dicsőség Urát végezték ki.
Isten nem magának rejtegeti a bölcsességét, hanem úgy rendelkezett, hogy “az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket” (1 Kor 1,21.)
Érdemes figyelni az analógiára: A világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna a dicsőség Urát nem f
eszítették volna meg. Pál apostol igehirdetése bolondság és botránkozás azoknak, akik nem ismerték fel a keresztre feszített Krisztusban Isten titkos és kinyilatkoztatott bölcsességét.A mi igehirdetésünk is érthetetlen, kezelhetetlen, bántó, sértő, kemény beszéd azoknak, akik valamilyen sötétség miatt nem tudnak mit kezdeni a keresztről szóló
beszéddel.Olyan titkot hirdetünk, amire az ember nem tud saját maga rájönni. A keresztyén emberek nem zseniális feltalálók, hanem megvilágosított emberek. Feltárul előttünk az a titok, amit szem nem látott, fül nem hallott, ember szíve meg sem sejtett, amit Isten készített el az őt szeretőknek.
Isten titkaiba csak a Szentlélek által vezetett ember képes értelmesen belelátni. Isten titkos bölcsességét a Szentlélek által nyilatkoztatja ki. Akiket Isten Lelke vezérel azok Isten fiai. (Rm 8,14.)
Isten Szentlelke bevezet Isten titkos bölcsességébe, és mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.
Erre a bevezető és megvizsgáló Lélekre van szükségünk ahhoz, hogy minél jobban megismerhessük Isten titkait és felragyoghasson bennünk és köztünk Krisztus dicsősége.
Vázlat:
1 Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van ... de biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.
Titkos bölcsesség
Elrejtett bölcsesség
Öröktől fogva elrejtett — tehát nem rögtönző — bölcsesség
A (mi) dicsőségünket — boldogulásunkat és üdvösségün
ket — munkáló bölcsességAz ember is működik, de útja elárulja — hogyan
Okoskodó bölcsesség
Vitázó és kételkedő bölcsesség
Ingatag, a korszellemhez simuló bölcsesség
Az én dicsőségemet, hasznomat, elismerésemet munkáló bölcsesség
2 Jézus keresztje
De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát.
3 Isten bevezet bennünket titkaiba. Isten Szentlelke az a lámpás, amely láttat, kinyilatkoztat, megvizsgál. Rámutat betegségeinkre, odaterel a gyógyulásunk forrásához és nem hagy bennünket elveszni.
Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.
Hozzászólások:
Próféták: “lett hozzám az Úr igéje” — nem tapasztalatából, saját gondolataiból, hanem kinyilatkoztatásból! Ez titok, az embernek semmi hozzáférése nincs innen tőlünk, csak Istentől indulhat.
Nem Isten válogat, hogy neked elmondom titkomat, neked pedig nem — hanem az a különbség, hogyan fogadja az ember az irracionális, transzcendens igét. A ráció csak ezt követően kaphat szerepet.
Érdemes összevetni az egymást követő Vízkereszt u. 1., és most kivételesen rögtön rákövetkező utolsó vasárnap igéjét.
Isten kinyilatkoztatta nekünk… Érdemes kérdés formájában is feltenni — nem Isten munkáját megkérdőjelezni, hanem önmagunkat.
(Káldi Biblia jegyzetei):
“1 Kor 2,7
hanem mi a keresztnek eddig elrejtett s pusztán értelem által föl nem fogható bölcseségét hirdetjük (Kor. I. 1,18.), mely
ről Isten öröktől fogva elvégezte, hogy az minket örök dicsőségre segítsen. Ez abban áll: hogy Krisztusnak a kereszten érettünk halált kellett szenvednie, s egyszersmind nekünk őbenne és ővele a régi ember szerint meghalnunk, hogy benne és vele új életre támadjunk fel (Rom. 6,6–8.).Értelme,
összefüggésben az előbbivel, ez: Mit senki sem ismert, hanem mi előttök ismeretlen volt a próféta (Izai. 64,4.) mondása szerint, ki így szólott: hogy az, mit Isten (itt és az örökkévalóságban) a szeretőknek (a hivőknek és reménylőknek) készített (adni akar), nemcsak az érzékek, hanem az egész természeti ember előtt megfoghatatlan. A prófétai helyet az apostol inkább értelme, mint szavai szerint idézi. Az elkészített adomány közvetlen az evangéliom keresztbölcsesége, egyszersmind pedig az örök üdvösség, mert az apostol értelme szerint, az evangéliom elfogadása és az örök boldogság együtt járnak (Rom. 8,30.). A szeretők – egyszersmind hivők és reménylők; valamint másutt is a hit magában foglalja a szeretetet és reményt is (Rom. 1. r. 24-ik jegyz.).”
(Jubileumi kommentár):
“1 Kor. 2,6–16.
A 6. verstől kezdve Pál megint az isteni bölcsességről ír, ezért lesz a szónak pozitív csengése. Az isteni bölcsességről
Pál a ‘tökéletesek’ között akar szólni. Kik ezek? A teleios jelző szó szerint célhoz érkezettet jelent. A szöveg összefüggésében gondolhatunk érett keresztyénekre (Kiss Sándor), az isteni titkokba beavatottakra, ami a misztériumvallások által is használt terminus volt (Czeglédy István), vagy ‘a fejlődés csúcsát elért’ személyekre, mint azt Barclay véli. Még egyszer hangsúlyozza az apostol, hogy ez az isteni bölcsesség egészen más tartalmú, mint a jelenleg uralkodó közgondolkodásé ‘e világkorszakban’ (6b). Ezt a közgondolkodást ‘a világ mulandó fejedelmei’ befolyásolják. Szellemi vagy politikai hatalmak ezek? A két szempont elválaszthatatlan, amit azzal bizonyíthatunk, hogy a ‘fejedelmek’ (arkhóntes) megfeszítették ‘a dicsőség Urát’, vagyis Krisztust. Ezért, ha mitikus-szellemi értelmük van is e szavaknak, ugyanakkor a Jézust halálra ítélő Pilátusra vagy Heródesre is félreérthetetlenül utal Pál. Hiszen a Róm 13:3-ban ugyanezzel a szóval az állami tisztségviselőket nevezi meg. És mégsem, nem szabad a kifejezés szellemi értelmétől eltekintenünk. Az arkhón lehet gonosz angyali-szellemi hatalom. Erre céloz nagyon finoman a 8. v., mely szerint, ha a gonosz erők tudták vagy megismerték volna, hogy mi Isten terve Krisztus kereszthalálával — ti. a világ megváltása, a bűnös ember megszabadítása —, akkor inkább megakadályozták volna megfeszítését! A politikai hatalom urai tehát, ha felismerték volna, hogy ki a názáreti Jézus, akkor nem küldték volna a keresztre; viszont a szellemi világ hatalmai, ha felismerték volna Isten megváltó tervét Jézussal, akkor nem engedték volna a keresztre.Pál tehát Isten bölcsességét, ebben az összefüggésben: üdvtervét szólja s ezzel evangéliumhirdetése: kijelentéssé válik! Ugyanis a szóban forgó isteni bölcs üdvterv = müstérion, azaz hittitok. Az em
berek elől el van rejtve (apokekrummenén), ami a múltban végbement, de a jelenben tovább ható igeidővel (perf.) kifejezett melléknévi igenév. Mégpedig szenvedő alakban, mivel a cselekvő alany: Isten. Isten rejtette el ezt a hittitkot — amiről Pál most evangéliumot hirdet —, aminek végrehajtását ‘eleve elrendelte’ (ti. hogy Krisztus meghal értünk a kereszten). A hittitok, müstérion nem azért titok, mert emberek tartják titokban, hanem mert Isten tartotta titokban, s nem emberi közlés, hanem csak az isteni kijelentés útján válik nyilvánvalóvá (vö. Ef 3:3–4). Amikor Pál az evangéliumot hirdeti, az eddig rejtett isteni titkot jelenti ki, teszi nyilvánvalóvá. Nagyon fontos az analógia a történeti Jézus fel nem ismerése (az akkori politikai hatalmasságok részéről) és Pál keresztről szóló evangéliuma bölcsesség-jellegének fel nem ismerése (a hitetlenek részéről) között. Az evangélium a nem lelki embernek éppoly idegen, mint idegen volt kortársainak az a Jézus, akiről az evangélium szól.Pál azt szeretné, ha olvasói szakítanának ezzel a világias gondolkodással és ráhangolódnának az isteni bölcsességre.
Azonban az előző fejezetben tárgyalt pártoskodásúk az ellenkezőt bizonyítja. Hiszen a pártoskodás mögött uralomvágy, önérvényesítési ösztön húzódik meg, aki viszont megértette az isteni bölcsességet, amit Pál hirdet, jobban mondva Akit Pál hirdet (ne feledjük el az 1:30-at, hogy Krisztus a mi bölcsességünk), az nem uralkodni akar, hanem a kereszthalálban megmutatkozó szeretet szerint kíván élni.A 9. v.
érdekes példa Pál írásmagyarázatára. Az egyik, a kánonba be nem került (az ő idejében sem az Ó-, sem az Újszövetség nem volt még kanonikusan lezárva) intertestamentális helyről, Illés Apokalipsziséből idéz. Ez a mennyei világról szól, amely olyan, hogy az ember el sem tudná képzelni szépségét, Isten azonban elkészítette az Őt szeretőknek. Ami ebben az Apokalipszisben a jövő életre vonatkozik, azt Pál magára és a gyülekezetre vonatkoztatja, amivel azt mondja ki, hogy Jézus eljövetelével megkezdődött az új, az üdvidő. Az általa hirdetett evangéliumban, annak az üdvösséget felmutató és felkínáló tartalmában találja ő meg azt az elképzelhetetlen valóságot, amit Isten az Őt szeretőknek elkészített. Mindezt objektíve Pál igehirdetése mondja el, szubjektíve viszont csak Isten Lelke tudja kijelenteni az egyes emberi lelkekben.Pál a 10b-től kezdve egy sajátosan keresztyén, spirituális ‘ismeretelmélet’ kifejtésébe fog. Ennek háttere az az általán
osan elterjedt gondolat, hogy valamilyen nehezen felismerhető dolgot csak olyan valami ismerhet meg, ami ahhoz hasonló jellegű. Pl. a világosságot csak az ismeri fel, akiben valamilyen formája él a világosságnak. Közérthető példát használ: az emberi lélek (psziché) megismerheti az emberi lélekre vonatkozó dolgokat. Mivel azonban az isteni Lélek egészen más, ezért a Szentlélek, a pneüma dolgait csak az ismerheti meg, aki ‘pneümatikus’, vagyis akiben benne él Isten Lelke. A ‘pszichikus’ és ‘pneümatikus’ jelzők itt olyan emberekre vonatkoznak, akikben csak az emberi dolgokra irányultság, illetve akikben az isteni dolgokra irányultság uralkodik.A Szentlélek, mint a megismerés princípiuma, egyrészt Isten ‘mélységeit’ (10) ismeri meg, vagyis rejtett titkait, másrészt az emberi szív titkait és mélységeit. Látja, hogy mi van a szívünkben és azt is, hogy mire van szükségünk (vö. Róm 8:27).
De így van ez a pneümatikus (itt: az Isten Lelke által érintett, sőt átalakított) emberekkel is: ők is fogékonyak az isteni üdv titkai, egyszersmind az emberi szív rejtett titkai iránt. Ilyen lelkülettel szabad ‘ítélni’ (14–15), de nem mások elítélése vagy leértékelése következik ebből, hanem annak a feladatnak meglátása, amit mások érdekében elvégezhetünk. Ez az isteni bölcsesség. S most, a gondolatsor végére kiderülhet: a Jézusról szóló és az isteni bölcsességről szóló fejtegetések nem két külön témáról beszéltek, hanem ugyanarról. Jézusról, aki az isteni bölcsesség, a praeexistens isteni Bölcsesség. Ő ad helyes istenismeretet és életszentséget.”
(Ravasz László: Az Újszövetség magyarázata):
“
d) Isten bölcsessége (2,6-9)Pál igehirdetése Isten bölcsességét hirdeti. Ha az igehirdetés a Krisztus keresztjét hirdeti, emberi értelem szerint bolondságot szól, de a hívő számára Isten bölcsességét hirdeti, Istennek elrejtett, titkon való bölcsességét fedi fel a hit számára az evangélium. Itt nyilvánvaló, hogy Pál szembeállítja a maga tanítását az akkor már hódítóan terjedő gnózissal. A gnózis abból indult ki, hogy lehetséges a világtitoknak megismerése, lehetséges az istenség lényegének megtudása, ha helyes módszerrel fogunk hozzá. Ez a módszer egyrészt filozófiai meggyőződés volt, mondjuk ismeretelméletféle, amely racionális [= ésszerű] és mythikus [= legendás] elemek keverésével állapította meg a megismerés módját és határait, másfelől bizonyos mysticus [= titokzatos] gyakorlattal készítette elő a beavatandókat erre az elrejtett ismeretre. Ebben a gnósisban a görög szellem két alapvető tulajdonsága keveredett: az intellektuális-filozófiai és a mythikus-mysticus. A gnózis tehát elrejtett, titkos bölcsességről tanított, amelyet csak az ismerhet meg, aki eljutott a tökéletes beavatottság fokára. Pál azt mondja itt: igazi gnózis a keresztyén ismeret, mert ez Isten elrejtett bölcsességét fedezi fel, ha az ismerő eljutott hit által a tökéletességnek arra a fokára, amikor felfogja és elhordozhatja ezeket a legszentebb, legnagyobb titkokat, ‘amiket szem nem látott, fül nem hallott, amiket embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek’ (Ézsaiásra emlékeztető citátum, helyesen az Illés apokalypsiséből véve). A ‘világ fejedelmei’ — akik egyébként lehetnek a tudásnak és a kegyességnek fejedelmi személyei, vagy akár természetfeletti démoni hatalmak, akik a láthatatlan világ tartományait kormányozzák —, ezt nem ismerhetik meg soha, mert, ha képesek lennének természetes ésszel felérni ezeket a titkokat, nem feszítették volna meg a ‘Dicsőség Urát’, Akiben éppen ezek a titkok, az Isten örökkévaló tanácsvégzései, váltak testté.
Mik ezek a titkok? Pál egyrészt a múltra. vonatkoztatja, s érti rajta Isten tanácsvégzéseit a teremtésről, kiválasztásról, váltságról, Krisztus megtestesülésérő
l, haláláról és feltámadásáról; másrészt a jövőre vonatkoztatja, s érti rajta az utolsó dolgokat: Krisztus visszajövetelét, a régi világ elmúlását, az új megépülését, a feltámadást, az ítéletet, a dicsőség és üdvösség korszakát. Ezt a világot Isten készítette az Őt szeretőknek, s ennek az ismeretét közli velünk az igehirdetésben.e) Hogyan megy ez végbe? (2,10-16)
Isten Lelke által. A fordítás nem mutatja, de az eredeti szövegből nyilvánvaló a Pál lélektani szemlélete. Amint az ember önmagát ismeri a lelke által, úgy ismeri Isten önmaga mélységeit az Ő Lelke által. Pál az ember lelkét psykhé-nek, léleknek nevezi, az Isten lelkét pneuma-nak, szellemnek.”
(A Biblia ismerete kommentársorozat [KIA sorozat]):
“2:6. Amikor Pál tagadta saját kiválóságát, ezzel nem azt akarta érzékeltetni, hogy Isten külön megjutalmazza a tudatlanságot és elutasít mindenféle bölcsességet.
Van olyan bölcsesség, amire a Lélek tanít, és amiről Pál azt akarta, hogy olvasói biztosan megragadják. Olvasói közül egyesek már megtették ezt, és Pál kétségtelenül azt remélte, hogy egyszer majd mindannyian magukévá teszik. Úgy beszélt róluk, mint akik tökéletesek. Valószínűleg a 16:15-18-ban szereplők is ezek közé tartoztak. Őket nevezi lelki embereknek (2:13, 15). E világ múlandó fejedelmei (vö. 1:20) azért nem értik ezt a bölcsességet, mert nincs bennük a Szentlélek (2:14), aki nélkül semmire sem jutnak.2:7. Az a tanítás, amit Pál hirdetett,
Isten titkos bölcsessége volt, amit csak Isten kijelentése által lehetett megismerni (Mt 11:25). Ennek a bölcsességnek a lényege Isten üdvterve a mi dicsőségünkre, amit Isten öröktől fogva elrendelt (Ef 1:4).2:8. Amint János is tette az evangéliumában (Jn 17:1), úgy Pál is
összekapcsolta a dicsőséget a megfeszített … Úrral, ami óriási ellentmondás volt mind a zsidóknak, mind a pogányoknak (1Kor 1:23), akik ugyanakkor akaratlanul (Lk 23:34) részt vettek Isten üdvtervének e központi eseményében.2:9-10.
Az Atya előkészítette az üdvösség áldását, amit a Fiú véghezvitt, és a Lélek váltott valóra (Ef 1:3-14) minden hívőre nézve, akik ennek eredményeképpen szeretik Istent (1Jn 4:19). Az egyetlen mód, ahogy erről a korinthusiak tudomást szerezhettek, a Lélek munkája volt, aki ismeri és kinyilatkoztatja az Isten mélységeit.”
(William MacDonald: Újszövetségi kommentár):
“2,6
Mindenekelőtt az evangéliumban megmutatkozó bölcsesség isteni eredetű (6-7. vers). Bölcsességet azok között hirdetünk, akik érettek, vagyis felnőttek a hitben, de az nem ennek a világkorszaknak a bölcsessége, nem is tekintik azt bölcsességnek ennek a korszaknak a fejedelmei. Az ő bölcsességük mulandó dolog, mint ők maguk, akik egy rövid időre születtek.2,7 Mi Isten titkos bölcsességét szóljuk. A titok
az ÚSZ-ben olyan igazság, amely korábban nem volt kijelentve, de most ismeretessé vált a hívők előtt az apostolok vagy a korai gyülekezeti korszak prófétái révén. Ez a titok az a rejtett bölcsesség, amelyet Isten elrendelt a korszakok előtt a mi dicsőségünkre. Az evangélium titka olyan csodálatos igazságokat foglal magába, mint az a tény, hogy most már zsidók és nem zsidók egyek a Krisztusban; hogy az Úr Jézus el fog jönni, hogy hazavigye várakozó népét, hogy Ővele legyenek. Nem minden hívő fog meghalni, de mindnyájan el fognak változni.2,8 Ennek a korszaknak a fejedelmei jelenthetik a ma
gasságban levő démoni szellemi lényeket vagy azok földi megbízottait. Ők nem értik Isten rejtett bölcsességét (a kereszten levő Krisztust), azt sem fogják fel, hogy Isten Szent Fiának megölése saját vesztükbe taszítja őket. Ha megismerték volna Isten útjait, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát.2,9
A kijelentés, ihletés és megvilágítás folyamatai a 9-16. versekben vannak. Ezek mondják el nekünk, hogy ezeket a csodálatos igazságokat hogyan tette ismeretessé az apostoloknak a Szent Szellem, ők viszont hogyan adták tovább nekünk ezeket az igazságokat a Szent Szellem ihletése által, és hogyan értjük meg azokat a Szent Szellem megvilágosítása révén.Az idézet a 9. versben az Ézs 64,4-ből prófécia arról, hogy Isten gondosan megőrzött csodálatos igazságokat ha
lmozott fel, amelyeket a természeti értelem nem tárhat fel, de amelyeket alkalmas időben ki fog jelenteni azoknak, akik Öt szeretik. Fel van sorolva három képesség (szem, fül és szív, vagyis gondolkodás), amelyekkel földi dolgokat tanulunk, de ezek nem elegendők az isteni igazságok befogadására, mert ahhoz Isten Szelleme szükséges.Ezt a verset általában úgy értelmezik, hogy a mennyei dicsőségre vonatkozik. Ha egyszer befogadtuk elménkbe ezt az értelmezést, akkor nehéz azt kimozdítani, és egy másik j
elentést elfogadni. Pál valójában itt azokról az igazságokról beszél, amelyek először az ÚSZ-ben tárultak fel. Az emberek sohasem juthattak volna el ezekre az igazságokra tudományos vizsgálatok vagy bölcselkedés révén. Az emberi elme önmagára hagyatva sohasem tudta volna feltárni azokat a csodálatos titkokat, amelyek az evangéliumi korszak kezdetén ismeretessé váltak. Az emberi értelem teljesen alkalmatlan arra, hogy megtalálja Isten igazságát.2,10
Azt, hogy a 9. vers nem a mennyre vonatkozik, az a megállapítás bizonyítja, hogy Isten kijelentette azokat Szent Szelleme által. Más szóval, ezeket az igazságokat, amelyeket az ÓSZ-ben előre jelzett az apostoloknak, ismeretessé tette az ÚSZ-i korszakban. A nekünk szó az ÚSZ íróira vonatkozik. Isten Szelleme által világosodtak meg az apostolok és a próféták, mert a Szellem mindent vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Más szóval Isten Szelleme, az Istenség egyik tagja végtelen bölcsességű, megérti Isten minden igazságát, és képes annak másokat is igazságrészesévé tenni.”
Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv:
\\\\\\/////
/ _ _ \
(| (.) (.) |)
____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________
| |
| Tommyca - Szakács Tamás |
| |
| 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2.