Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "FraterNet Mindenki" Tárgy: 1Kor 15,21-23. - Feltámadás Krisztusban Dátum: 2001. április 15. 22:46 Kedves Mindenki! Sajnos megkéstem már, de körülményeim csak most tették lehetővé, hogy közkinccsé tegyem az összegyűjtött gondolathalmazt, amely felhasználható az igehirdetéshez. Ez most a standard változat -- később következik az alternatív, de sajnos ehhez még több idő szükséges... Szent István Társulat Bibliajegyzete (20-28. versekhez): "A háttér az eredeti bűn tana. Az első emberben mindnyájan vétkeztünk, s a bűn büntetése a halál. Krisztus éppúgy feje az emberiségnek a kegyelmi rendben, mint Ádám a testi rendben, tőle kapjuk a megváltást. Az örök élet dicsőségének először az ő emberségén kellett megvalósulnia. Különben a feltámadás egyetemességét követeli Krisztus győzelme is. A megváltás csak akkor teljes, ha a bűnnek minden következményétől megszabadít. A bűnök bocsánatát és a kegyelmi segítséget már itt megadja, erőt ad a gonoszlélek kísértése ellen is. Krisztusnak utolsó ellenségként a halált kell legyőznie a világ végén." Jubileumi Kommentár (20-28. versekhez): "Itt Pál a feltámadás sorrendjéről (tagma) és végcéljáról (telos) ad tanítást. Minden Krisztussal kezdődött, mert Ő a zsenge (aparché) a halottak közül. E szó a görög kultuszi nyelvben volt ismerős, a gyümölcs első termését, az állatok első fajzását nevezték így, amiből áldozatot vittek. Ezért különösen szentnek (= Isten számára elkülönítettnek) tartották. Az Ószövetségben a zsenge Jahvét illette. Krisztus 'az elaludtak' (koimaó) zsengéje, ez a kifejezés a klasszikus görög nyelvben arra utalt, hogy a halál nem végleges állapot. Pálnál speciális értelme: az Úrban elaludni, Vele közösségben halni meg (18). Az Ádám-Krisztus ellentétpár értelmét fejti ki a 21. verssel kezdődő gondolatsor. Pál ellentétes párhuzamba állítja Ádámot és Krisztust, s ezt sok részletre alkalmazza. Ádámban mindnyájan (az emberiséget értve ezen) meghaltak, Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek. Érdekes, hogy a 21. v.-ben az 'ember által van a halál' tételnek nem az az ellentétele, hogy 'ember által van az élet', hanem 'ember által' (ti. Jézus feltámadása) 'van a feltámadás'. A 23-28. versek az eszkhatológikus események sorrendjét (tagma) mondják el. E sorrend: 1. Krisztus feltámadása (ez már megtörtént), 2. azok feltámadása, akik az Övéi, 3. a telos (a vég) megérkezése, amikor a mindent legyőző Feltámadott Krisztus lábai alatt hódolnak ellenfelei (Zsolt 8:7). Ezek közt az egyik a halál (26), mint a végső ellenség. Amikor Krisztus mindenen uralkodni fog, akkor -- önmagával együtt -- a meghódított kosmos-t Istennek veti alá (szép görögséggel: a neki mindent alávető Istennek), és így Isten lesz minden mindenekben. Pál trinitárius végkifejletben vetíti tehát elénk Krisztus győzelmét." Böjti levelezőlista (április 15.): "Meghaltam és már nem én élek igazán, hanem Jézus él bennem -- mondta Pál apostol. Olyan tapasztalati élmény volt ez számára, amely felette áll minden sürgős jelenlegi állapotnak. Pál tudta merre halad. A kérdés számomra az, merre visznek sürgős dolgaim, építem-e velük Isten országát? Meghalok-e a világnak, és élek-e igazán Krisztussal? Az Úr adja meg Nekünk a lényeglátás kegyelmét, hogy tudjuk Ki az igazán Fontos." Az igazi élet csak a halál kapuján át érhető el -- vagy ahogyan RAVASZ LÁSZLÓ fogalmazza: "Ádámnak szakadatlanul fogynia, Krisztusnak szakadatlanul nőnie kell. Ez olyan, mint amikor két párhuzamos sínen ellenkező irányban halad két vonat: egyik az életre, másik a halálra. Megmásíthatatlan törvény, hogy az élet vonatjára csak akkor ülhetünk át, mikor a halál vonatja elvitt a végső állomásra: a teljes megsemmisülésbe. Addig csak hit és reménység által utazunk az élet vonatján, de az a csodálatos, hogy azért tényleg ott haladunk, úgy hogy amikor a halál után ténylegesen átülünk, csak folytatjuk a már hit által megkezdett utunkat." (Az Újszövetség magyarázata, 138. o.) Talán még inkább azt mondhatnánk: az élet vonata onnan indul (tovább), ahol a halálénak végállomása van... Mi több, Pál másutt annyira teljesnek és valóságosnak látja ezt az egységet, hogy a Krisztusban lévők -- lelki értelemben -- már fel is támadtak (vö. Ef 2,4-7; Kol 2,12-13; 3,1-4). ... Pál itt jelenti ki, hogy a feltámadás jövőbeli esemény, de bizonyos, mert összefügg Krisztusnak a múltban bekövetkező feltámadásával. (DAVID PRIOR: Pál első levele a korinthusiakhoz, 289k. o.) 1. Krisztus meghalt és feltámadt, ahogy az Írásokban is áll (15,3-4). 2. Ennek a kettős eseménynek megtörténtét számtalan tanú cáfolhatatlan bizonyságtétele igazolja (15,5-7). 3. Maga az apostol is személyesen győződött meg róla: 'pálfordulása' és egész élete nyilvánvaló igazolása a feltámadás tényének és a Feltámadott erejének (15,8-10). 4. De maguk a korinthusiak is ugyanazt a csodát élték át, amikor az apostoli bizonyságtétel = igehirdetés nyomán krisztushitre jutottak (15,11). 5. Ha mindez ámító, hazug beszéd volna, akkor minden hiábavalónak bizonyulna (15,12-19). 6. Ámde Krisztus feltámadt, ez a (nem vitatott) igazság, s ebben van a feltámadáshitünknek is biztos alapja: Ő az első, s Benne -- a 'zsengében', az 'úttörőben', a 'vezérhajtásban' -- kapnak utat a jövő felé azok, akik hitben Hozzá kapcsolódnak (15,20). Ahogy Krisztus feltámadása nem vitatott, úgy a mi feltámadásunk sem vonható kétségbe! (MAGASSY) Húsvét nem múlt, hanem jelen! Nem befejezett, hanem befejezetlen! A feltámadáshit nem egyszerűen egy eseményre összpontosul, ami a homályos múltban valamikor történt. Nem, hanem egy élő személyre irányul, Aki feltámadt, és ma is él! Az esemény nem tud idejönni, nem ellenőrizhető már utólag -- de a Feltámadott közénk jön, egészen közel, hozzánk lép és megszólít! Találkozni lehet vele -- ma, ebben a pillanatban is! (ld.: JOÓ SÁNDOR: Mindenkor örüljetek 77-78. o.) Szentgyörgyi Albert mondta: "Az élet nem valami külön mérhető vagy megfogható dolog, sem az anyagok, amikből az élő fel van építve, nem olyan különösek, a dolog azon fordul meg, hogy hogyan vannak összetéve. Ha szétszedem, nem óra, nem szív, nem élet többé, csak kerekek vagy porocskák. De ha megint eredeti rendjükbe összerakom őket, akkor megint óra, szív és élet lesz belőlük." -- Évekkel később: "Az élet titkát kutatva az atomoknál és elektronoknál kötöttem ki, amelyekben egyáltalán nincs élet. Valahol útközben az élet kiszaladt az ujjaim közül, úgyhogy öregkoromra most újra átgondolom a lépéseimet." Krisztus feltámadásában való részesedés, ha nagyon röviden és tömören kell fogalmazni, akkor valóban csupán annyi, mint amit Pál megad: akik Krisztusban hunytak el, feltámadnak Vele! A halál után minden más lényegtelen: milyen is volt az elhunyt, jóember, kiválóság, buzgó egyháztag, szerető családtag, másokon szívesen segítő -- vagy éppen mindenki ellensége, gonosz bűnöző, kiállhatatlan rokon, templomkerülő... Mindez egyetlen szóban foglalható, nincs szükség részletes körülírásra: Krisztusban, vagy nélküle hunysz-e majd el? Mert ettől függ, lesz-e részed Krisztus feltámadásában! Nem: feltámadsz-e -- hiszen mindenki feltámad --, hanem Krisztus feltámadásában, az örök életre való feltámadásban lesz-e részed?! Ajánlom még BALIKÓ ZOLTÁN: Isten iskolájában c. könyvében található igehirdetését. Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | (30) 298-222-9 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/