Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "FraterNet Mindenki" Tárgy: 1Kor 15,21-23. - A Feltámadás Nagy Prédikátora Dátum: 2001. április 16. 19:40 Kedves Mindenki! Ha utólag is, de ígéretemhez híven küldöm az alternatív változatot is, mint experimentális homiletikumot. :-) Az egész falu felbolydult. Már napok óta nagy izgalomban teltek napjai. Hiszen kimondhatatlan esemény elé nézhettek! Egy kisebb faluba ilyen nevezetes ember érkezik! Hiszen a Nagy Prédikátor igehirdetései milliós városok kíváncsiak, ki tudja hány százezer lélek tért meg hatására! És most: idetart! Szenzációs! Hihetetlen! Micsoda világraszóló esemény egy kis falu számára! Nem csoda, hogy a lakosok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy méltóképpen fogadják a vendéget! Nagy pompával és csinnadrattával. Elő is állt a tűzoltózenekar, hogy bevonulása méltóképpen történjék, a nyugdíjasklub, hogy méltóképpen köszöntsék, felszerelték az erősítőket, hogy akik nem tudnak otthonról elszakadni, azok is hallhassák a Nagy Prédikátort. Mindenki gyülekezett a főutcán, és várták, hogy a város felől ki pillantja meg először a limuzint. A vendég azonban késett. Egyre nyugtalanabb lett a tömeg -- csak nem hagyja őket az utolsó pillanatban cserben? A türelmetlenebbek már széledni kezdtek. A padok egyre ürültek -- már csak páran maradtak. Senki nem vette észre, hogy a mellékutcából fáradt vándor érkezett, és nem törődve a tömeggel, porlepte ruhában odalépett a pulpitushoz, és megszólalt: [Kegyelem nékünk és békesség... Hallgassuk meg...] [A Feltámadás Nagy Prédikátora -- 1Kor 15,21-23.] Mindenki megdöbbent. Hát mit képzel ez az alak?!? Hogyan meri elbitorolni a Nagy Prédikátornak fenntartott helyet?!? Hiszen ők a koncertre kíváncsiak, nem egy névtelen előzenekar cincogására! És egyáltalán hol van a Nagy Prédikátor? Ha időben megérkezett volna, akkor ennek a kis mitugrásznak alkalma sem lett volna helyére törni... Néhányaknak azonban felötlött emlékezetükben egy régi király képe, aki nem limuzinon érkezett, bár igehirdetését nagy sokaság hallgatta; aki nem is elefántok hátán érkezett Hannibál módjára, hogy meghódítson egy újabb országot; akinek legpompásabb bevonulása nem lovon, hanem szamárcsikón történt. Talán ez a porlepte alak volna maga a Nagy Prédikátor? Halk szava mindenesetre szól: A feltámadás örömüzenetével jöttem közétek, hogy Krisztus fénysugara világítsa meg életeteket! Urunk győzelmét hozom közétek, hogy halálának gyümölcséből Ti is részesüljetek és életetek legyen! Húsvét üzenetét kiáltom a világba: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! A Falu Szkeptikusa ezt már nem hagyhatta szó nélkül: Ugyan már, milyen alapon állíthatsz ilyesmit? Még soha senki nem tért vissza a halálból. Legfeljebb tetszhalálból. Legfeljebb csalással. Még hogy feltámadt ez a Te Jézusod! Mesebeszéd! Nyilván meg se halt, ha később mégis a tanítványok között volt. Miért mondasz ilyet? Hiszen szemtanúk látták! Hivatásos hóhérok gondoskodtak arról, hogy minden rendben legyen, szinte orvosi pontossággal azonosítható, mi is történt. A nép vezetőinek is létkérdés volt, hogy Jézust biztosan eltegyék láb alól, nem engedhették meg maguknak a tévedést! Talán Te ott voltál, hogy a hivatásos szekértőknél jobban tudod, talán náluk többet tudsz? Falu Szkeptikusa: Nem, valóban nem voltam ott. Hogyan is lehettem volna, hiszen még őseim sem éltek akkor! Épp ezért ellenőrizhetetlen, mi is történt -- mert olyan régen volt. Azt még talán el lehet fogadni, hogy Jézus meghalt a kereszten; na de hogy feltámadt volna?!? Ilyet soha senki nem tapasztalt még úgy, hogy ellenőrizhető lett volna. Tudományos lehetetlenség. A tanítványok mégis találkoztak vele... Talán hazudtak? Miért kockáztatták volna életüket egy ilyen átlátszó hazugsággal? Biztos hallucináltak. Nem tudták megkülönböztetni képzeletük játékát a valóságtól. Annyira elkeseredtek, hogy öntudatlanul is egy képzelt világba menekültek. Jól ismerik az ilyen eseteket a pszichiátrián... Na de a sír húsvétkor üres volt, ezt még a római katonák, a zsidó vezetők is kénytelenek voltak elismerni! A tanítványok vagy az asszonyok még csak-csak eltéveszthették volna a sírt -- na de a hivatalból kirendelt őrök? Akkor is lehetetlen. Ilyen egyszerűen nem létezik. Egyébként is Te honnan tudhatnád jobban, mint én? Te talán ott voltál? Vagy ismersz talán egy embert, aki már látott olyat, aki azt hallotta, hogy a Biblia mindezt leírja? Ugyan már, ilyen nevetséges érveket! Ezzel a vitát le is zárhatjuk, részemről befejezve... Igaz, nem volt mindenki szemtanú. Nem voltam a feltámadás közvetlen tanúja úgy, mint a tanítványok -- szép is lett volna, hiszen dühtől tajtékozva üldöztem őket! Ám épp azért fogadtak el a többiek apostolnak, mert a damaszkuszi úton találkoztam Jézussal, és kénytelen voltam rádöbbenni: nem egy halott hamis próféta bolond követőit üldözöm, hanem az élő Isten Fiát, aki letette életét a Golgotán, majd ismét felvette húsvét hajnalán, és élve hagyta el a sírt. Bolond vagy Te, Pál, teljesen elment az eszed! -- kelt ki magából a Falu Filozófusa. -- Való igaz, hogy a lélek halhatatlan, és a test börtönéből kiszabadulva elkezdi igazi életét. De hogy a szabadságból újra a test rabságába költözne, ez nonszensz! Talán Te tévedsz, Platón... Egy filozófus gondolataira érdemes ugyan odafigyelni, de nem gondolod, hogy íróasztal mellett ülve nem szerezhetsz elég tapasztalatot a valóságról? Lehet, hogy a tanítványok nem voltak pallérozott elméjűek, de nem is gondolati úton jutottak el az Élő Úrhoz, hanem úgy, hogy találkoztak Vele. Ahogyan ezt a találkozást ígérte mindannyiunknak: azt, hogy Lelke által velünk van a világ végezetéig. Igéje és Lelke által mindezt bármelyik hívő megtapasztalhatja. Mi lehet a konkrét tapasztalatnál mérvadóbb az igazság tekintetében? A Falu Bírája is meg kellett már szólaljon: Na de mi az igaz-ság? Megalapozatlanul nem lehet ítéletet mondani sem így, sem úgy! Ahogyan megállapítottam, hogy Jézus ellen nem bizonyíthatók a vádak, így a római jog jóhiszeműsége alapján -- miszerint mindenki ártatlannak tekintendő, míg az ellenkezőjét nem bizonyítják rá -- meg kellett állapítanom, hogy nem találok benne semmi halálra méltó bűnt. Na de akkor mégis miért ítélted halálra, Pilátus? Akkor miért nem álltál ki az igazság mellett? Miért szennyezted be kezed ártatlan vérrel -- hiába is mosod állandóan? Mert felismertem, milyen veszélyes az az eszme, amit hirdetett. Mert megértettem, hogy az általam felfogható igazság csak részleges lehet. Mint ahogyan minden ember igazsága részleges. Jézus azonban abszolút igazságot hirdetett! Hallatlanul veszélyes volt! Ő talán nem használta volna fel rosszra. Na de a követői? Nem a tanítványok, hanem későbbiek! Ha engedem, hogy Jézus új vallást alapítson, akkor megkockáztatom, hogy követői az abszolút igazság nevében kegyetlenül üldözzék azokat, akik mást vallanak. Mennyi vallásháború, öldöklés lett volna belőle! Milyen zavargások keletkeztek volna a birodalomban! Mit mondtam volna a császárnak? Meg kellett halnia, hogy megakadályozzam ennek az utópisztikus tanításnak vallássá alakulását... És mit értél el vele? Te is csak eszköz voltál. Szerencsétlen báb, aki a pozícióféltés és az igazság közt ingadozva végül nem tudott igazságos ítéletet hozó bíró lenni. Pedig még a feleséged is időben figyelmeztetett... És mit értél el vele? Megakadályozhattad talán a feltámadást? Megakadályozhattad talán, hogy Jézusnak millió követője legyen? Nem. A Falu Első Emberének is közbe kellett szólnia: Mégis, mondd, mire jó mindez? Hát talán visszakaptam az Elveszett Paradicsomot? Talán érvénytelenné lett rajtam Isten ítélete, miszerint vétkem miatt meg kell halnom? Ám legyen: Jézus támadjon fel a halálból. Na és? Mit használ ez nekem? Engem akkor is a gödör vár végső állomásként! Igen Ádám, valóban felszálltál a halál vonatjára, és az bizony robog a végállomás -- a teljes pusztulás -- felé. Ám ne feledd, hogy az örök élet nem azt jelenti, hogy a halált a végtelenbe toljuk ki. Jézus mást nevezett életnek: aki hisz Őbenne, ha meghal is él! Robogunk ugyan a halál vonatján a pusztulásba -- ám hit által tudhatjuk azt is, hogy a végállomás tulajdonképpen csak átszállás lesz azoknak, akik Krisztusban vannak -- az élet vonatja továbbvisz. A halálon át lehetünk az élet részesei. Ádámban mind meghalunk -- ám Krisztusban mind életre kelünk! Ez az örömhír, ez a felszabadító üzenet: nem vagyunk reménytelenül a halál fogságában! A Gyászolóból kitört a zokogás: Ha Jézus itt lett volna, meggyógyíthatta volna, és nem kellett volna meghaljon! Most már azonban késő. A halálra nincs orvosság. De hát Jézus a feltámadás és az élet! Értem én, hogy sírsz a gyász terhe alatt, szenvedsz a veszteség miatt -- mégis van orvosság a halálra: a feltámadás! Szeretted előrement -- ahogyan Jézus is előrement helyet készíteni. Jézus nem azért támadt fel, hogy egyedi kuriózum legyen, hanem hogy előkészítse az övéi feltámadását! Van reménység a halál után is! Ha ideig sírunk is, mégis van vigasztalás a gyászban is! Jézus nem a szenvedést vette el tőlünk, hanem a szenvedés értelmét változtatta meg. Kiragadta Sátán kezéből, hogy többé ne pusztán a gyötrelem forrása legyen, hanem az áldás előkészítője is. Gyászoló: Van valami abban, amit mondasz. Igazad van. Ő is azt mondta: jó ez a betegség -- ha halálos is, mégis áldó kéz nyújtja, áldást hörpinthetek e kehelyből. Sose hittem volna, hogy a halál irtóztató közelében ilyen nyugalommal és békességgel készülhet valaki Ádám sorsában való részesedésünkre. De hát akkor is eltemettük, teste semmivé foszlott. Hogyan lehetne ebből újra élő embert gyúrni? Miért gondolod, hogy Istennél van lehetetlen? Hát nem tudod, hogy testünk atomjai életünk során többször is teljesen kicserélődnek, és ilyen értelemben hajlott korunk testének fizikailag semmi köze a fiatalkorihoz? Mégsem kételkedsz abban, hogy önmagad van. Hát miért épp Teremtőnknek okozna gondot mindez? Majd eljön az utolsó nap, és életre kelti övéit! Ne gondold azonban, hogy csupán egy távoli jövő eseményéről van szó, mely tele van bizonytalansággal! Nem, mert mindez bizonyos, hiszen a múltban már megvalósult eseményre épül. Ahogyan Ádám halála, úgy Jézus feltámadása is előképe a mi sorsunknak. Hát nem érted? Ha nem volna feltámadás, akkor Krisztus sem támadhatott volna fel. Akkor viszont semmis volna a megváltás, üres fecsegés volna a ti hitetek is, hiszen akkor még mindig az ádámi örökség terhe alatt roskadoznátok a bűn zárkájában vergődve. Ámde Krisztus feltámadt első zsengeként, hogy aztán mi is részesüljünk feltámadásában. Az élet diadalmaskodott a halál felett! Hihetetlen mindaz, amit mondasz -- szólalt meg a Falu Tudósa. -- Nem is tudom, mit gondoljak. Egész életemet az élet kutatásának szenteltem. El kell ismernem: "Az élet nem valami külön mérhető vagy megfogható dolog, sem az anyagok, amikből az élő fel van építve, nem olyan különösek, a dolog azon fordul meg, hogy hogyan vannak összetéve. Ha szétszedem, nem óra, nem szív, nem élet többé, csak kerekek vagy porocskák. De ha megint eredeti rendjükbe összerakom őket, akkor megint óra, szív és élet lesz belőlük." Hogyan is lehet hát akkor megtalálni az élet mibenlétét? Kerestem a választ évtizedeken át! "Az élet titkát kutatva az atomoknál és elektronoknál kötöttem ki, amelyekben egyáltalán nincs élet. Valahol útközben az élet kiszaladt az ujjaim közül, úgyhogy öregkoromra most újra átgondolom a lépéseimet." (SZENTGYÖRGYI ALBERT) Nem jársz messze az Isten országától! Egy élet munkája során megértetted a legfontosabbat: minden tudásunk, az emberiség sok ezer éves tapasztalta is kevés ahhoz, hogy életünk legmélyebb kérdéseire választ találjunk. Elemezhetünk, kísérletezhetünk, de a bölcsek kövét csak nem találjuk. Klónozással másolatot készíthetünk magunkról -- és mégis rá kell döbbenünk, hogy másodpéldányunkhoz szinte semmi közünk a genetikai azonosságon kívül. Valahol ez élet lényege kicsúszott a kezünk közül. Nem is csoda, hiszen minden égre törő vágyunkkal is hiába ostromoljuk Isten trónját, a túlvilág csak elérhetetlen marad evilági eszközeinkkel. Most már érthetitek, hogy nincs emberi magyarázat. Nincs tudományos bizonyíték. Nincs kétségtelen igazolás. Nincs zsebre vágható bizonyosság. Mert a hit nem a láthatókra tekint. A hit a nem láthatók létéről való meggyőződés. A hit nem helyettesíthető tudással, hanem mindig hit marad, titokzatos találkozás az élő Úrral. Mert Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Húsvét nem múlt, hanem jelen! Nem befejezett, hanem befejezetlen! A feltámadáshit nem egyszerűen egy eseményre összpontosul, ami a homályos múltban valamikor történt. Nem, hanem egy élő személyre irányul, Aki feltámadt, és ma is él! Az esemény nem tud idejönni, nem ellenőrizhető már utólag -- de a Feltámadott közénk jön, egészen közel, hozzánk lép és megszólít! Találkozni lehet vele -- ma, ebben a pillanatban is! (ld.: JOÓ SÁNDOR: Mindenkor örüljetek 77-78. o.) Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | (30) 298-222-9 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/ #