Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: 1Kor 12,12-26. - Egységre tagolódás Dátum: 2001. október 5. 21:23 Kedves Tagok! Javaslom, hogy Pál szavai kapcsán mi is részesedjünk kicsit a Krisztus-testben. :-) A görög mondák szerit él egy király, aki szemtelen szellemességével felülmúlta az isteneket. Büntetésből egy óriás követ kellett felgörgetnie egy hegyen. Ám az, amikor épp felért, mindig visszagurult, és kezdhette elölről. Sziszifusz épp Korinthus királya volt, így tulajdonképpen ide kapcsolódhatnak reménytelen, felesleges küzdelmeink, melyek nincsenek 'az istenek tetszésére'. Mert az biztos, hogy amit nem Isten akarata szerint végzünk, az felesleges erőfeszítés, sziszifuszi küzdelem. Ha nem találjuk meg helyünket a Krisztus-testben, akkor e harc mellett döntöttünk... Kr.e. 146-46 között a város nem létezett, mert lázadás miatt Róma lerombolta. CEASAR építtette újra fel Kr.e. 46-ban. Pál mondanivalójának 3 csomópontja van: szükségük van egymásra, különbözőek vagyunk, törődnünk kell egymással. Egész életünk tulajdonképpen arról szól, hogy helyünket keressük. Helyünket keressük a családban; iskolában; munkahelyen; társadalomban; világban, gyülekezetben; Isten országában. Arról szól, hogy minden tagnak speciális helye és rendeltetése van, és a test akkor működik, akkor egészséges, ha mindenki a helyén van. Ha a láb nem irányítani akar; ha a szem nem tapintani akar, ha a fej nem rohanni akar, ha a száj nem markolni akar... Ha nem az egész test kárára akar egyetlen (vagy néhány) tag a többi fejére nőni, hanem jól szervezett összmunka folyik, mindenki végzi a dolgát -- azt lelkiismeretesen, de a máséba nem kotnyeleskedik. Ha ki-ki a maga kegyelmi ajándéka alapján szolgál, a meglevő ajándékai, és nem a meg nem levők alapján. Az egyház (test)részekre tagoltsága kétségtelen tapasztalati tény, bizonyos vonatkozásban egyenesen botrány. (Hiszen sokakat e széttöredezett voltunk fordít szembe az egyházzal, és így távolít el annak Urától is.) Mégis, most nem a sokszínűség kézzelfogható bizonyosságáról van szó, hanem arról, hogy misztikus módon, mégis e tagok egyetlen organikus szervet alkotnak. Akár felekezetekről beszéljünk, akár kegyességi irányzatokról, akár gyülekezeten belüli érdekcsoportokról -- mind ennek az egyetlen testnek a tagjai vagyunk, kell legyünk! Kinyilatkoztatás és megvalósítandó cél ez egyszerre. Természetesen az egyház gyakorlati működéséről van szó. Remélhetőleg ismert a szakasz és a kép -- ugyanakkor biztos, hogy szükség van szót ejteni róla. Leginkább azért, amiért Pálnak is elő kellett vennie: mert lehet, hogy elmélet szinten akár élen járunk is, a gyakorlat azonban szüntelen megerősítésre áhítozik. Elméletileg tudjuk a dolgunkat, tudjuk, mit is kellene tenni -- de a gyakorlat minduntalan rádöbbent, hogy ezt nem is olyan könnyű kivitelezni! Elméletileg tudjuk a helyünket az egyházban (szervezeti és szolgálati szempontból egyaránt), gyülekezetben (tisztségek és szolgálat) -- a valóságban mégis sokszor pályát tévesztve sodródunk, elhanyagolva azt, ami dolgunk volna, és beleütve orrukat olyanba, ami másra tartozik. Vizsgáljuk hát meg magunkban, hol is a személyes helyünk a gyülekezet közösségén belül. Hol is a helyünk gyülekezetileg az egyházon belül? Milyen feladataink-kötelességeink vannak egyénileg a gyülekezet közösségében? Milyen feladataink-kötelességeink vannak közösségileg az egyházon belül? Úrvacsorára készülve különösen is odafigyelhetünk ezekre a kérdésekre -- önvizsgálattal, bűnbánattal és megerősödést várva és kapva egyaránt. Zsidó-görög, rabszolga-úr mind egy lélek által kereszteltettek az egyházba. Nagyon sokfélék vagyunk, ma is húzhatnánk ilyen demarkációs vonalakat a gyülekezeten (akár társadalmon?) belül -- mint az apartheid rendszer meg is tette --, hiszen oly sokfélék vagyunk, eredet (pl. nemzetiségileg), jelen helyzet (pl. anyagi helyzet) tekintetében egyaránt. Mi is részpártokat alkothatnánk szlovák-német-magyar, vállalkozó-alkalmazott, gazdag-szegény, vezető-beosztott, tisztségviselő-gyülekezettag, stb. Ám ekkor valójában keresztyén voltunkat veszítjük el, mert Krisztusban nincsenek ilyenféle különbségek! Van sokszínűség, a tagok sokasága, sokfélesége -- de mind egy organikus egészet kell alkosson! Amelyik tag különcködik, az bizony önmaga döntött kirekesztettségéről! Ha egy testrész -- legyen jelentéktelen vagy akár jelentős -- rá akar telepedni a többire ahelyett, hogy együttmunkálkodna velük, ott baj van. Baj van az egységgel -- ahogyan baj is volt Korinthusban is... Ha mondjuk a láb át akarná venni az irányítást, és ő akarná meghatározni, merre menjen a test, bizony elég furcsa volna -- sőt, nagy baj lenne belőle. Isten az egyházban is adott testrészeket, lábakat, kezeket, amelyek a mozgásszervei -- de az irányítást a fejre, idegrendszerre bízta. Persze a fejnek is szüksége van pl. a szem és fül segítette tájékozódásra, nehogy nekimenjen valaminek... Mindezek után ki kell emelni a félreértések elkerülése végett: az irányító fej csakis Krisztus lehet! Tőle kell kérni az irányítást -- ezért is van elengedhetetlenül szükség az imádságra, mondhatnánk, hogy az imádság az idegszál, ami a testrészből eljuttatja az ingereket a fejhez, az idegközpontba, ill. amelyen keresztül eljut a szervbe az irányító, mozgató inger vezérlése. Imaélet nélkül, imádságban elkért feladatok, imádságban kiharcolt döntések nélkül szétesik a test. A test ugyanis nem egyenrangú demokratikus szerv! Abból csak káosz lenne. Az egyház vonatkozásában pedig csak Krisztustól, a hittől való eltávolodás. Vajon, testvérem, mennyit imádkozol, mennyire kéred az irányítást a fejtől? "Luther Márton mondta: sokan állítják, annyi dolguk van, hogy nincs idejük imádkozni. Nekem meg olyan sok dolgom van, hogy kell egy órát imádkoznom. Az Istennel való személyes találkozás során megannyi dolog megoldódik, és számos kérdésre választ kaphatunk. Így érzik a híveink is. ... Úgy tapasztalom, akinek az életében helyén van ez az Isten-kapcsolat, aki erre időt szán, annak ez sokszorosan megtérül." (BÍRÓ FERENC: Jézus kopogtatott, én megnyitottam az ajtót, in: Somogyi Hírlap, 2001. szeptember 27.) Jubileumi kommentár: "1 Kor. 12,12-31. Milyen szerepük van a karizmáknak és a tisztségeknek Krisztus testében, a gyülekezetben? E versekben erre a kérdésre felel az apostol. A 12-13. verseket Krisztus testéről szóló hitvallásként tekinthetjük. Igaz, hogy képet, metaforát használ a sok tagból álló egy testről, de amikor alkalmazza az egyházra, elhagyja a hasonlatot és kimondja: a Krisztus is egy test, sok taggal. Tehát Krisztus nem olyan, mint egy test, melynek sok tagja van, hanem Ő egy test, sok taggal. Nem olyan, hanem: az. Ebbe a testbe csak új egzisztenciával lehet betagolódni: egy Lélek által belékereszteltettünk (ez nem a mi önkéntes csatlakozásunk), egy Lélekkel itattattunk meg. (Talán itt a másik sákramentumra, az úrvacsorára gondol, de lehet, hogy az azonos lelkületre.) Etnikai (zsidók és görögök) vagy társadalmi (rabszolgák és szabad emberek) ellentétek ebben a lelki testben nem akadályai az eggyéválásnak. Tudnunk kell, hogy a "test" hasonlatot az antik világban használták a görögök, legtöbbször egy birodalmat azonosítottak az egységet adó testtel. A zsidóknál pedig a test egy korporatív személyiség volt (pl. ősatyák), aki a sok tagból álló közösséget megszemélyesítette, képviselte esetleg már azok megszületése előtt. A 14-26. versek a metafora kifejtését és annak tanulságait tartalmazzák, alkalmazás nélkül még a gyülekezetre nézve, de úgy, hogy abból már tanulni lehet. Megvan bennük az üzenet mind a kisebbrendűség, mind az elbizakodottság ellen. Aki önmagát nem meri a test részének tekinteni, mert ő nem olyan, mint a többi, annak a kézre irigykedő láb és a szemre irigykedő fül példáját mondja. Aki viszont másokat megvet, azokat figyelmezteti "a pozitív diszkrimináció" szükségére, azaz arra, hogy a gyengébb, kevésbé szép tagokkal gyengéden és szépen kell bánni. (Azokat ruházzuk leggondosabban például: 22-24.) A szakaszban 5 kérdést találunk, mely szónoki kérdésekre igenlő választ vár a szöveg, így: "dehogyisnem". Dehogyisnem része x tagunk a testnek, ha nem is olyan, mint y. A 19-20-ban is szónoki kérdések vannak: ha csak egy tagból állna a test, hol volna a test? Az olvasótól azt a feleletet várja az apostol, hogy: milyen jó, hogy nem egy, hanem több tagból áll a test, hiszen csak így lehet test igazán? A 21. v.-től pedig annak lehetetlenségét bizonyítja, hogy valamelyik tagra ne lenne szükség a testben. Ha pedig minden tagra szükség van Krisztus testében, ki meri a másiknak azt mondani: rád nincs szükség? A tagok egymásrautaltsága látszódjék meg az együttszenvedés és együttes öröm indulatában. Hiszen maga Isten a test egybeillesztője (a sünkerannümi ige egybeillesztést, összevegyítést, együvé formálást jelent). Ismeretes, hogy Kr. e. 494-ben -- Livius történetíró följegyzése szerint --, amikor a római szegény nép (plebs) kivonult a szent hegyre a vezető rétegek ellen lázadozva, akkor Menenius Agrippa a nyomor ellen föllázadt tagok meséjével csillapította le őket. Seneca pedig, a korai császárság korában, az uralkodó testének nevezte az államot. Pálnál a test azonban több, mint az azt alkotó tagok közössége. Előbb volt Krisztus dicsőséges testének föltámasztása, fölmagasztalása, azután váltak az Ő testének tagjaivá a nevére megkeresztelkedők, akik a Lélek keresztsége által új természetet nyertek. A 28-31. versekben a gyülekezeti tisztségeket találjuk. Az Újszövetség arról tanít, hogy a keresztyének mindegyikének ad a Lélek valamilyen karizmát. Ha ezek közül valamilyen különösen is közösségépítő és szükséges karizmát a gyülekezet valakiben felismer, úgy azt intézményesíti (ti. a karizma segítségével végzett szolgálatot) és azt gyülekezeti tisztségnek ismeri el (pl. kézrátétel, beiktatással). Ún. egyházi "hivatalokról" Pál még nem tud, de a pásztori levelek tudnak, és -- ha nem is lutheránus hangsúllyal -- de a református egyház is tud. Először az apostoli tisztet említi Pál. Ők voltak Krisztus feltámadásának tanúi, tisztük tehát egyetlenszerű, nem ismétlődő. Egy ideig a gyülekezetalapító tevékenységet hívták apostoli munkának az egyházban. Következő a prófétai tiszt. A próféta, mint láttuk, a gyülekezet Isten előtti állapotát mondta el igehirdetésében. Kijelentést kaptak Isten üdvtervéről (Ef 3:5), az emberi szív titkairól (14:24-25) és a jövőről (ApCsel 11:27-28). Ezután jönnek a tanítók. Ők a görög Ószövetség, a LXX keresztyén szellemű magyarázói voltak, megtalálva abban a messiási és Krisztusra alkalmazható jövendöléseket. Ezenkívül tanítottak a keresztyén erkölcsről, életvitelről a Tízparancsolat és Jézus törvénymagyarázatai szellemében. Az "erők" (vö. 10a) nehezebben azonosítható szolgálat, talán a démonűzéssel állt kapcsolatban. A gyógyítás ajándékáról már volt szó (9), voltak, akik erre különös ajándékot nyertek. A "gyámol" (Károli), "gyámolító" (ÚF) az eredeti szövegben olyan valaki, aki egy általam az egyik oldalán felemelt asztal másik oldalát emeli fel, tehát segítség a fizikai munkában (Czeglédy István). A kormányzás az egyház irányítását jelentette. A felsorolásban itt (is) a nyelveken való szólás az utolsó. Nem veti el ezt sem az apostol, de "a helyére teszi". Neki ugyanis nem a különlegesség, hanem a hasznosság a szempontja a sorrendbe állításnál. Végül arra biztatja a korinthusiakat, hogy a "nagyobb" kegyelmi ajándékok után törekedjenek. Ezután egy minden más feletti utat mutat nekik a következő fejezetben." A Szent István Társulati Biblia jegyzetei: "1Kor 12,12-20. Az Egyház a misztikus Krisztus, a főnek és a tagoknak a közössége. A hívő a keresztségben válik a misztikus test tagjává, a beoltást a Szentlélek végzi. Az új hivatás véget vet a természetes különbségnek. A misztikus test csak akkor életképes, ha különböző tagjai vannak, és a tagok kölcsönösen együttműködnek. Ezért találhatók az Egyházban különböző kegyelmi adományok és feladatok. 1Kor 12,25-26. A kegyelmi egybetartozásnak a hívek életében is meg kell mutatkoznia. Legyenek egyek az örömben, bánatban, viseljék egymás terhét, segítsenek egymáson." Káldi Biblia jegyzetei: "1 Kor 12,12 E különböző lelki adományokkal az egy Lélek egy czélra működik; mert valamint a test, bár sok tagból áll, csak egy: úgy Isten anyaszentegyháza is sokféle tagjaival, különböző lelkiadományaival szintén csak egy. 1 Kor 12,12 a hívek egész községe, az anyaszentegyház, az egész új emberiség, melynek Krisztus nemcsak feje (Kolossz. 1,18.), hanem teste is (alább 27. v.). Ő feje az anyaszentegyháznak, mint látható feje, mint az első új ember, kiben és ki által mindnyájan megújúlnak és átalakúlnak. Ő az anyaszentegyház teste és ezen testnek minden egyes tagja, a mennyiben ő Lelke által mindenikben működik, a tanítók által tanít, a papok által áldozatot tesz, a hivők által hisz, a bűnbánók által bűnbánatot tart, s így kegyelmét az anyaszentegyház minden tagjaiban kiárasztja (Ágost.). Valamint t. i. az első bűnös ember (Ádám) nem csak magában véve egy személy, hanem magát minden bűnös emberben ismétli, s ezekkel együtt a bűnös emberiség a régi embert, mint egészet képezi: úgy Krisztus is nem csupán magában véve egy személy, hanem ismétli magát az ő híveiben, és velök együtt képezi az Isten előtt kedves emberiséget, az új embert, mint egészet, s e szerint ő fő is és test is egyszersmind. 1 Kor 12,13 Mi mindössze véve egy egészet teszünk; mert a keresztségben mindnyájan, bárminők voltak is külső viszonyaink, az újjászületésnek egy és ugyanazon Lelkét vettük, mintegy ugyanazon egy Lélekkel itattattunk, s így a keresztség által egy egészszé, egyszersmind egy testté alakúltunk. 1 Kor 12,14 Hogy különféle adományaink vannak, ez nem gátol abban, hogy összevéve Krisztusban az új emberiséget, mint egészet képezzük; mert az emberi testnek is különféle tagjai vannak, a nélkül, hogy ez által megszűnnék egy lenni. 1 Kor 12,22 p. o. a tüdő, a sziv stb. 1 Kor 12,23 t. i. a titkos részek, melyek miatt szégyenljük magunkat, mióta azok a gonosz kivánság különös székhelyei lettek (Ágost.). Valamint mi testünknek gyengébb, kevésbbé feltűnő s kevésbbé tisztes tagjaira még jobban vigyázunk, s még nagyobb gondot fordítunk, mivel azokra különösen szükségünk vagyon: úgy a közönséges hivőket, kik különös ajándékokat nem nyertek, a szegényeket, erőtleneket, betegeket és alsóbbrendűeket a községben nagyrabecsüljük, őket különös szeretettel gyámolítsuk, védelmezzük és ápoljuk, mivel ők a község szükségesebb tagjai (ar. sz. Ján. Teofil. Anzelm.). A nagy tehetségűek, a csodatevők gyarapítják ugyan az anyaszentegyház külfényét; de ez nálok nélkül is ellehet. A közönséges hivők ugyan külsőleg nem tűnnek fel, de bensőleg a hit, remény és szeretet erényeivel ékeskednek, melyek nélkül az egyház soha fenn nem állhatna. A szegények, erőtlenek stb. Jézus képviselői, ki szintén szegénységben és alacsony sorsban jelent meg; ők képezik tehát tulajdonképen az anyaszentegyház magvát, mely nélkül az majdnem üres külhéjjá lenne. 1 Kor 12,24 az arcz, szemek, kezek. 1 Kor 12,24 több benső erőt, az egész fentartására nagyobb jelentőséget adván azoknak, melyektől a külső tisztesség megvonatott. 1 Kor 12,25 Isten jelölte ki minden tagnak az egész fentartásához nélkülözhetlen szolgálatot, hogy mindnyájan összevéve, egymást gyámolítsák, s egy czélra közösen működjenek. 1 Kor 12,26 E szükségességnél fogva, melylyel minden tag az egészre nézve bír, mindig az egész szenved, ha egyik tag szenved valamit, az egész részt vesz abban, mi egyes tagnak javára szolgál." Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/ #