Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "FraterNet Mindenki" Tárgy: Jn 6,60-66. - Kemény beszéd Dátum: 2000. szeptember 22. 03:53 Kedves Fráterek! Miért nincs itt mindenki? Hány % jött el a gyülekezetből? Miért nincs itt minden nyilvántartott evangélikus? Miért nincs itt a város összes evangélikusa -- nyilvántartásban nem szereplők is? Miért nem ürül ki a város, hogy csak a mozdulni nem tudó betegek maradjanak otthon, míg a többiek megszentelik az ünnepnapot? Miért fér el az ország lakossága a gyülekezetek létszámához képes nevetségesen kicsi templomokban?! Egyértelmű fordulat áll be Jn 6-ban. Betesda tavi gyógyítása miatt (mert szombaton tette) a zsidók üldözni kezdik (5,16.) Azért a sokaság még követi őt -- 5000 férfi hallgatja, és ki tudja, mennyi nő és gyermek, amikor megvendégeli őket a semmiből. Nem csoda hát, hogy Jézus után erednek, hiszen ettek -- messiási jel. Jézus azonban a mennyei kenyérre hívja fel a figyelmet. Ez még szalonképes volt a sokaságnak, úgyhogy kérik is Tőle, hiszen atyáik is mannát ettek a pusztában -- ám amikor arról beszél, hogy Ő maga az élet kenyere, akkor már ezek a szimpatizánsok, a pártoló tagok seregét is megdöbbenti -- Jézus húsát és rágni vérét inni?! Sőt, a tágabb tanítványi kör is arról beszél: "ki hallgathatja Őt?" (60b.) Egész odáig jutunk a textus után, hogy a szűkebb körtől is meg kell kérdezi, nincs-e elegük Jézusból: "Ti is el akartok menni?" (67b.) Bizony, tudomásul kell vennünk: Jézus nem egy szalonképes Megváltó! Nem felel meg mindenki igényének! Akkor amikor Isten igazi titkát felfedi előttünk, máris zuhanásserűen apad tábora. Így volt ez akkor is, így van ma is. Hát, ezért vagyunk itt is kevesen... Legyünk őszinték: sok kijelentés hangzott fel Jézus ajkán, ami nekünk sem tetszik, minket is megbotránkoztat. Melyik vagy? Üldöző? Elsomfordáló? Megbotránkozó? Vagy hitvalló, mint Péter: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad." (68.) A sokaság és a tanítványok nyilván nem kannibalista értelmezésen botránkoztak meg, sem a vérevés tilalma miatt -- hanem azon, hogy Önmagától teszi függővé az Életet! Ma sincs más -- és ma is éppúgy botránkoztató. Hitetlenek elfogadhatatlan, hogy egy ember hogyan is lehet Isten megtestesülése, és egyáltalán mit is jelent ez -- hiszen ellentmondás a két természet egy testben való szimbiózisa! És valóban az, a zsidó fülnek is! Nem véletlen, hogy épp azért ítélték el, mert Isten Fiának nevezte magát... A megtestesülés misztériuma ma is botrány és bolondság -- ahogyan a megváltásé is, hiszen egymást feltételezik. Hasonló az úrvacsora kérdése -- hisz e fejezetben ez is központi szerepet játszik: hogyan lehet a kenyér és bor matériájában Isten szubsztanciája?! LUTHER véleménye ma is figyelemre méltó: nem értem, de Isten Igéje mondja, úgyhogy úgy van... Ha a lélek, mint éltető lélek értelmére gondolunk, szinte tautológia: szavaim lélek és élet. Persze nem ennyire egyszerű, de a rúah-nefes ill. pneuma-pszüché messzire vezetne... Bizony, már a tanítványi kör sem állt kizárólag hívőkből! Ma sem várhatjuk el az egyházban -- sem a templomban ülők között. De mit is kezdjünk ezzel? Tagadjuk? Ignoráljuk? Harciaskodjunk? Egyik sem kell, elég Jézus példáját követni, Aki még árulója jelenlétét is tűrte: a mi feladatunk, hogy a Ő beszédeit adjuk tovább, melyek lélek szerint hatnak és életet teremtenek azok szívében, akik hittel fogadják. Jézust azért értik szüntelenül félre János evangéliumában (anyja a kánaáni menyegzőn, Nikodémus, samáriai asszony), mert szavait a földi szférába zárják -- testileg értelmezik, mikor ő lelkiekről beszél. Mert képtelenek vagyunk elszakadni a láthatóktól. Pedig az ő szava lélek és élet -- nem test és halál. Test és halál az, hogy tavaly történt egy szörnyű baleset, amelyben egy kislány meghalt, és még mindig naprakészen ott az útszéli korláton a virág, este gyertya. Félreértés ne essék: nem a gyásszal van a probléma, mégis az, hogy ennyire nem tudtak elszakadni a szülők gyermeküktől, jelzi: számukra bizonyára ez az élet minden... Pedig Jézus arról beszél, hogy ez az élet az előszoba -- csak aztán következik a házba-szobába belépés! A gyász mellett tehát megszólal a feltámadás mindent elsöprő öröme. Vagy legalábbis el kellene söpörje szívünkből a reménytelenség feketeségét. Jól ismerjük: a 6. fejezetig Jézus pályája 'felfelé ível', itt viszont megtörik, és beindul a Golgota-program, hogy minden emberi képzeletet meghaladó mélységbe zuhanjon. Testileg-emberileg tekintve szörnyű egy történet -- Jézus szemével a megdicsőülés története. A testi szemünkkel mérhetetlen kudarc és tragédia -- lelki szemmel hihetetlen győzelem és megváltás. Jézus, Aki annyira szerette az embereket és tanítványait (13,1.), miért nem tett meg mindent, hogy a háborgókat is lecsendesítse, meggyőzze és maga mellé állítsa? Miért nem állt elő kétségtelen bizonyítékkal, hogy érvekkel mindenkit maga mellé állítson?! Tegyen csodát, és majd mindenki hisz neki! -- Bizony, az Ő szeretete más, mint a magunké: a 'kölcsönös betyárszeretet'. Ő a rajongást elutasítja -- nem engedni megkoronázni magát, hiszen az csak üres és illanó lelkesedés. Ő inkább kemény próba elé állítja még a tanítványokat is -- mert tudja, hogy csak így vészelhetik át azt, ami előttük van, ami még azon is túltesz, amit most mondott nekik: "Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?" (61b-62.) Tudja, hogy a pillanatnyi hevület nem visz el a célig. Szeretete a Golgota mélységes szenvedéséig vezet, a felemeltetéshez és felmenetelhez... Nem a földiekre, nem a testre irányul, hanem a mennyeiekre, a megelevenítő Lélekre. Ez a feszültség az oka mindennek -- magára maradásának, a templomok ürességének, saját magunk lelki nyomorúságának. Pedig milyen jó volna szabadulni a test gravitációjától, és a lélek magasságába emelkedni! Mész vagy maradsz?!? A döntést nem kerülheted meg, a halogatás is felelet: eloldalgás... Tömeg -- vagy Jézus? Tucat-vélemény, vagy a maradó tucat véleménye? Sokszor nem könnyű Jézus mellett kitartani, hát még kiállni. Ő sem tagadja. De beszéde "lélek és élet". Elengedhetetlen. Ahogyan Péter is felismerte és pár verssel később megfogalmazta: Igen, hát mi is elmehetnénk -- valóban furcsákat mondasz. Na de hova menjünk? Hiszen megértettük, hogy Nálad az igazság, az "Örök élet beszéde"! Jézus nem volt egy diplomatikus alkat -- mi szeretjük akár az igazságot is háttérbe állítani egy félreértett békesség kedvéért, hogy a másik meg ne sértődjön. Gyakran csak arra való ez, hogy saját magunkat védjük. Még ha nem is ferdítünk az igazságon, igyekszünk úgy csomagolni, hogy a másik észre se vegye, hogy amit mondunk, az valójában neki nem tetszik... Jézus azonban itt is vállalja, hogy megbotránkoznak rajta -- de amit el kell mondani, azt elmondja. Mennyiben kell példát vennünk Róla, és mennyiben diplomatikusnak lennünk? Nehéz kérdés... "Pogány rímek, muzsikák között / Szomjazok valami örököt. / Pokollal lelkem alig rokon, / Mennyet várok nagy mámorokon." (ADY: Pap vagyok én) Furcsa ez a kemény beszéd -- nem szokványos abban az értelemben, hogy nem indulatos templomtisztítás, nem is bűnt feddő moralizálás, nem fenyegető ítélet; mégis kemény beszéd, mert szembehelyezkedik egész emberi felfogásunkkal. Ugyan nem a test ellen beszél, de figyelmeztet: az örökélet szempontjából alapvető különbség van test és lélek között -- ne a hasunk után menjünk hát! (Átvitt értelemben is áll.) Az egyháztagság nem azt jelenti, hogy ami előnyös belőle, abból kiveszem a részem, ami áldozat, az alól kihúzom magam. Ami tetszik Jézus tanításában, azt felhasználom, ami nem tetszik, negligálom. (TÚRÓCZY: Posztillás könyv, 193-197. o.) "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mt 16,26.) Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.geocities.com/Athens/Agora/3031/ | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/ #