Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "FraterNet Mindenki" Tárgy: Jn 5,26-30. Dátum: 2000. november 18. 00:42 Kedves-nett Frátrim! Suszter, kaptafa. Engedelmetekkel a heves vitában való részvétel helyett inkább az igehirdetéssel fogalakozom: Sokféleképpen meg lehet próbálni az ítélet elkerülését. Lehet jóban lenni a 'felsőbb körökkel', aki elejthetik a vádat. Lehet gazdagnak lenni és megvesztegetni az igazságszolgáltatásban résztvevő embereket. Lehet óvadék fejében szabadlábra kerülni. Lehetünk maffiatagok is, és majd a klán kiszabadít a börtönből. Vagy lehet üldözőversenyt játszani a rendőrökkel -- ezzel tetézve bűnünket, miközben további hatalmas károkat okozunk anyagiakban, vagy akár életekben. Rengeteg 'bűnöző' él szabadlábon, markában röhögve a tisztességes szerencsétleneken. Majd csak meglesz ő az utolsó ítélet-kor is valahogyan! Sőt, ahogyan megúszta eddig, hát miért kapnák el valaha is -- lehet, hogy nem is lesz soha számadás... Hiszen az ítélet elől úgy is elmenekülhetünk, hogy egyszerűen tagadjuk létét! Sokan ódzkodnak az ítéletre utalástól: maradi ijesztgetés csak, aminek révén az egyház hatalmában akarja tartani az ember -- más eszköze már úgysincs manapság; a híveknek pedig kivetített vágyaik beteljesülését kínálja: halálfélelmük elöl elrejtőzhetnek a feltámadás hitegetésével. Lehet az ilyen véleményekkel találkozni, vitatkozni -- kérdés, hogy érdemes-e. Jézus szava ebben az értelemben is figyelmeztet: "Ne csodálkozzatok ezen" (28a.) Nem értették meg a lényeget... Mintha az egyház maga döntené el, miről beszél (sajnos van ilyen is, de elég baj), nem pedig Istentől kapott üzenetét kellene hirdetnie. Jézus pedig ezt mondja: "eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel." (28b- 29.) Másrészt az ítélettel való dobálózás valójában nem fenyegetés, hanem szeretetteli figyelmeztetés, mely segít eligazodni a -- társa-dalmi, hétköznapi, de elsősorban vallási -- élet útvesztőjében azáltal, hogy felhívja a figyelmet a veszélyekre és elénk tárja a lehetőségeket. Ne felejtsük el, bár a keresztyénségben gyakran a törvényt mint túlhaladott, rigorózus, léniával csapkodó pedellusnak képzeli el, a törvény lényege nem ez! "Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!" (5Móz 30,19.) világos hát, hogy nincs keresztyénség anélkül, hogy az ítéletet komolyan ne vennénk. Akár katolikus, akár ateista oldalról lehet érvelni a reformátori elv ellen, miszerint igenis a cselekedetek szerint lesz az ítélet, tehát fontosak és üdvösségszerzők a cselekedetek. Ennek ellenére nincs ellentmondás, hanem oksági kapcsolat: a hit igazít meg -- majd termi gyümölcseit. A rossz fa rossz gyümölcsével együtt tűzre vettetik, a jó fa jó gyümölcsével jutalmat nyer -- ám a hit vagy hitetlenség teszi az embert jó vagy rossz fává, és jó vagy rossz gyümölcsűvé a fát! Így kapcsolódik a kettő szorosan egymáshoz, és érthetünk egyet TURÓCZYval: Cselekedeteink nem érdemszerzők, de kétségtelen szerepet játszanak az ítéletben. Vagy SZABÓ JÓZSEFfel: a jó cselekedet "igaz, hogy nem ér semmit az érdem értelmében, de meg kell lennie a gyümölcs értelmében." (In: LP 2000/11, 437. o.) Az egyháztörténeten máig végighúzódó probléma Jézus istenségének kérdése. Igaz, hogy nem 'szó szerint' nem szerepel az Új- szövetségben, mégis egyértelmű az az elválaszthatatlan kapcsolat Atya és Fiú között, mely alapján az egyház nemcsak Emberfiának, nem is csak Isten Fiának, hanem egyenesen Istennek nevezi Jézust. Ezért van az, hogy Jézus sokszor nem tesz éles különbséget kettőjük között. A szombaton történt Betesda tavi gyógyítás után vagyunk, amikor is a vezetők számonkérésére Jézus megokolja, miért végez munkát sabbát napján: "Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." (17.) Ezzel is tulajdonképpen finoman azonosítja magát az Atyával, aki teremtő munkáját folyamatosan végzi ebben a világban -- ha pedig Jézus is ilyen teremtő munkára képes, akkor nem lehet csupán ember, hisz teremteni kizárólag Isten tud. Sőt, Jézusnak Isten hasonlatosságára van önálló élete -- ami szintén nem lehet embernek. Ahogyan életet adni is, életre kelteni is csak Isten képes, úgy birtokolja ezt Jézus is. Sőt, az ítélet is kizárólag Istené -- mégis igényt tart rá Jézus... Sokan evolucionista módon képzelik el a emberiség problémáinak megoldását. Majd felnövünk hozzá! Majd ahogyan ismerteink szaporodnak, megoldjuk! Ahogyan fejlődik az emberiség, majd szépen fel is nő, és békés természetűvé válik, eltűnik összeférhetetlensége, kijavítja hibáit. Majd ahogyan tanítjuk a társadalmat, úgy csökken a bűnözés, normalizálódik a politikai élet, rendeződnek a gazdasági visszásságok. Néhány évszázada már, hogy ezzel a fejlődéssel hitegetjük magunkat és egymást. Ehelyett pedig minduntalan előtör belőlünk a gonosz óember, mint egy kitessékelhetetlen bujtogató. Így csömörlenek meg kezdeti lelkesedések, így fut zátonyra sok jó terv, visz pusztulásba saját vérünk. Világbéke helyett érthetetlenül és értelmetlenül dúló háborúk, az ország felemelkedése helyett önző politikusok, nevetséges viták, korrupció, gaztettel felérő balesetek. Lelki béke helyett nyugtalanság, elégedetlenség. Hol van a fejlődés? Valójában persze ezredévek teltek el, és ha más szóval is, de javulást várták mindig az emberek. Az aranykort. Az elveszett Édent. Isten Országát. És korok tűntek el a történelem süllyesztőjében, de legfeljebb aranylázban volt részünk. Néha ugyan mennyben járunk -- de hogy visszatérhetnénk Édenbe? És hol van Isten Országa? Látom a pápai államot; emlékezhetem MÜNTZER városállamára, KÁLVIN Genfjére; retteghetek a muzulmán birodalomtól, mely mint-ha újra előtörne; reménnyel telten figyelhetek az ENSZ-re; türelmet-len várakozással tekinthetek az EU-csatlakozásra (vagy csalatkozásra?) -- és végül, de elsősorban itt van tagadhatatlanul az én kis világbirodalmam a maga minden visszásságával, lelki szennyesével. De hol van Isten Országa?!? Hogyan érhető el? Ebbe belépőnk: halál és ítélet. Nincs más út. Nincs érdem, mellyel máltóvá lehetek. Nincs vagyon, mellyel megvásárolhatom. Nincs fortély, mellyel kijátszhatom. Nincs szó, mellyel lyukat beszélhetek a portás hasába. Nincs útlevél, mely érvényes volna a határátlépéshez. Nincs fegyver, mellyel áttörhetném a védelmet. Hát hol van Isten Országa?!? Hogyan érhető el? A sírban lévők meghallják a hangot, és némelyek kijönnek, némelyek bemennek... Élet és ítélet. Jegy az örök előadásra. Hit és hitetés. Megelevenedés és elválasztás. Jó és rossz. "Ne csodálkozzatok ezen" (28a.) Nem embereken alapszik az örökélet! Jézus szava hív majd elő sírunkból -- és isteni hatalmával ítél felettünk. Igazságosan. Megvesztegethetetlenül, kijátszhatatlanul, letagadhatatlanul, nem lehet elmenekülni előle, és nem szabadíthat ki a legügyesebb kommandós csapat sem. Félelmetes. Aki látott már önmagába igazán mélyen, az megláthatta, a szép máz alatt mennyi ocsmányság. "Jaj nektek, kép-mutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel." (Mt 23,25.) Lehet ez ellen tiltakozni, de nézz csak őszintén legbensőbb énedbe: akkor bizony megláthatod reménytelen helyzetedet, a gyógyíthatatlan betegséget, mely lassan, de halálbiztosan burjánzik. Az ítélet nem is lehet kérdéses. Akkor sem, ha vannak, akik gúnyosan nevetnek: Ugyan már, hogyan lehetne az elporladt testet újra életre hívni? A technikai részletek azonban nem ránk tartoznak -- nekünk elég Isten szava alapján, hogy a személyiség ön-azonossága a kapocs mostani és akkori életünk között. Épp ezért "cselekedeteik követik őket" (Jel 14,23.), nincs menekvés, ahogyan az oltár előtt is hallottuk: "Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé." (Rm 14,10b.) Rezonálva: "Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat." (2Kor 5,10.) A döntő kérdés tehát nem az, hogy lesz-e feltámadás, és hogyan lehetséges ez, hanem az, hogy megállhatunk-e az ítéletben! A mai vasárnap sötét: olyan, mint amikor az orvos közli a megváltozhatatlant. De jövő vasárnap mégis gyógyírt kaphatunk -- mert ha emberi segítség nincs is, van valaki, Akinek szavára még a halottak is felkelnek! Néhány LMK gondolat: Már most megtörténik a döntés örök élet/halál vonatkozásában, nemcsak az utolsó ítéletkor. Krisztusnak élete van önmagában -- ezért adhat életet azoknak, akiknek nincs élete önmagában. De épp ezért ítélni is fog, hiszen halálával ad életet -- azaz halálának elfogadása mintegy feltétel az örök életre. Szava életre kelt -- akár testi, akár lelki vonalon. Ítélete igazságos -- elnémítja a hitetlent, dicsőítésre buzdítja a hívőt. Ott már nyilvánvaló lesz hatalma, igazsága. Az igaz bíró nemcsak az élet buktatóit ismeri, hanem azt is, hogyan lehet megállni benne! Fontos a bios és dzóé különbsége! A zsidóknak botránykő, hogy Jézus ad életet, de a mai embernek (sokszor még az egyházban is) szintén emészthetetlen. Elgondolkodtató, hogy nem a 25. verstől kellene-e felolvasni... Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/