Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "FraterNet Mindenki" Tárgy: Lk 7,36-50. - Szth. ü. u. 3. Dátum: 2000. július 7. 23:14 Kedves Mind&ki! Újabb rendezetlen gondolatsorokat sugárzok a virtuális űrbe Lk 7,36-50. kapcsán: A történet példázza, hogy az üdvösség (bűnbocsánat) nem szakítható el a bűnbánattól (megtérés). (Ld. múlt heti fraternetes hozzászólás igehirdetési előkészülő gondolataimhoz...) Ugyanakkor természetes, hogy feladatunk az evangéliumhirdetés! Csak nem lehet olcsó kegyelmet gyártani az ingyen kegyelemből! (BONHOEFFER -- esetleg ki lehet rá térni.) Jézus példázata egyértelműen rámutat arra, hogy a bűnbocsánat nem kiérdemelhető jelleg, még bűnbánattal sem -- de akinek a bűnei megbocsáttattak, nem tehet mást, mint szélsőségesen szeret -- ahogyan a bűnös nő is Jézus lábára pazarolja az olajat. (Ez most nem az utolsó vacsora kenete, tehát nincs temetésre előre megkenés, csak bűnbánat és hála!) A fentiek alapján nem teljesen jogos és érthető, hogy ateisták, akik azt állítják, ők racionálisan gondolkodva nem hihetnek Istenben, hiszen tudományos módszerekkel nem ragadható meg. Igen, ők nem tapasztalták meg Jézus bűnbocsátó szeretetét, ebből következően ők nem is szeretnek. Ám a farizeus nem volt ateista! Úgyhogy tekintsük inkább a gyülekezeten belül: ki mennyire szereti Jézust? Nemcsak formálisan, mint a farizeus, hanem belsőleg! "A bűnbocsánat a szabadításnak az a formája, amely leginkább ébreszt kérdéseket annak érvényességére vonatkozóan. Többről van itt szó, mint a bűn elnézéséről? Vajon a bűnösök valamennyi típusa közül, akik bocsánatért kiáltanak, nem az ilyenfajta nő-e az, akinek megtérését az emberek leginkább kétségbe vonják, készek feltételezni korábbi életéhez való visszatérését, és megtérését tettetésnek minősítik? Urunk lábának csókolgatása és megkenése, lábának hajával való megtörlése nem lehetett-e csupán gyorsan elmúló érzelgősség, vagy esetleg valami ennél is rosszabb?" (DAVD GOODING: Az evangélium Lukács szerint, 115. o.)" Jézus többször étkezett együtt farizeusokkal -- meghívták, de különösebb barátságot nem tanúsítottak iránta, mint ez a történet is jelzi: a legelemibb szokásokkal sem fejezte ki tiszteletét: lábmosás, hajolajozás, csók. Saját gondolataink szerint tanakodhatunk Jézusról, logikus gondolatmenettel eljuthatunk odáig, hogy nem Ő a Messiás, mert akkor így és úgy tenne, ezzel ás azzal bizonyítaná Isten voltát. Sőt, Isten létét is tagadhatjuk azon az alapon, hogy tudományosan nem vizsgálható, tehát nincs értelme létét feltételezni, és ha nagyon akarja, akkor lépjen elő Isten és tudományos bizonyítékkal szolgáljon. Mivel ezt nem teszi, hát természetes, hogy nem hiszek Benne! A történetből azonban láthatjuk, hogy a rossz kérdésre, a rossz következtetésekre Jézus nem válaszol -- de nem is hagyja szó nélkül. Ki akarja igazítani kérdéseinket, korrigálni akarja hibás módszerünket az Ő megismerésére, és így bizonyítja magát. Ezt elengedhetjük a fülünk mellett, mint a farizeus Simon is tette, és meg is hallhatjuk, mint a bűnös nő tette... "A farizeus talán nem is sejtette, hogy válaszával önmaga felett ítélkezett. Jézus a példázattal őt is adósnak mondja, bár nem tagadja a különbséget közte és az asszony között. De megállapítja, hogy mert kevesebb az adóssága, kevéssé ragaszkodik Jézushoz. Nem is érti meg, hogy a vendégséggel nem ő tisztelte meg Jézust, hanem Jézus 'engedte el adósságát' " (PRŐHLE: Lukács evangéliuma, 135. o.) " 'Megbocsáttatott a sok bűne, mert nagyon szeretett.' Úgy hangzik ez, mintha a bűnbocsánat a szeretet következménye lett volna. Ez pedig ellenkezik azzal, amit a példázat mond. ... Az asszony ténylegesen megkapta a bűnbocsánatot azzal, hogy Jézus nem utasította el, jóllehet tudta, hogy bűnös. Az asszony elhalmozza őt ragaszkodásának és szeretetének jeleivel. Jézus erre válaszol azzal, hogy kijelenti bűneinek bocsánatát, és elbocsátja békességgel. A farizeus is ténylegesen részesülhetett bűnbocsánatban azzal, hogy Jézus elfogadta meghívását és asztalánál közösséget vállalt vele. De a farizeus ezt még csak megtiszteltetésnek sem tekinti, sőt a vendégnek illem szerint kijáró előzékenységet sem mutatja. Jézus nem is jelenti ki egy szóval sem, hogy megbocsáttattak bűnei. A különbség kettejük között Jézus szerint nemcsak abban van, hogy az asszonynak több a bűne, hanem abban is, hogy van hite. A bűnbocsánat Jézus ajándéka, de nem automatikusan, személytelenül és egyoldalúan valósul meg, hanem kétoldali viszonyt tételez fel, amelyet az ember részéről a hit reménysége, bizalma és ragaszkodása jellemez." (PRŐHLE: Lukács evangéliuma, 136. o.) Az előző szakasszal összevetve e vendéglátást egyértelmű, hogy Jézus nemcsak "a vámszedők és bűnösök barátja" (34.), hanem a farizeusoké is! Nem válogat, hogy kinek akar bűnbocsánatot adni: mindenkinek! Senkiről nem mond le. De nem tőle függetlenül adja -- ezért nem is kapja mindenki... Félremagyarázási lehetőségek: "Az egyik veszély, hogy valamiféle üzletet sejtünk benne, amely szerint sok szeretettel meg lehet vásárolni a sok bűn megbocsátását. ... Egy másik félreértési lehetőség, hogy úgy véljük, Jézus példázata szinte azt sugallja, hogy minél mélyebbre kell kerülni ahhoz, hogy aztán igazán tudjunk örülni a szabadulás lehetőségének. De valójában azt kellene felismernünk ... : 'Nincsen igaz ember egy sem...' (Róm 3,12)" (LP 307. o.) Sálóm-Eiréné-Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.geocities.com/Athens/Agora/3031/ | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/