Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: Lk 3,15-18. - Ádvent 3. Dátum: 2001. december 15. 15:20 Kedves Útkészítők! Sajnos a hetem kicsit sűrű volt, így csak megkésve -- de talán még nem elkésve -- tudom küldeni az előkészítéssel kapcsolatos, főleg kölcsönzött gondolatokat: Igen könnyű hamis Krisztusokban reménykedni -- elég egy nagyhangú, jó önreklámmal rendelkező ember, és sokszor máris tömegek tódulnak hozzá. Hiszen minden erejével igyekszik azon, hogy megfeleljen az igényeknek, a körülmények javulását ígéri, mindenkinek mindent megígér, csak hogy elnyerje a hőn áhított népszerűséget. Jól ismerjük ezt a politikai életből, a választások történetéből, a média világából, a szórakoztatóiparból. A hamis messiások természetesen elfogadják a hódolatot. Isten valódi emberei abban különböznek ettől, mint Keresztelő is, hogy nem fogadják el a hódolatot, nem a tömegigények kielégítése a céljuk, hanem Isten akaratának követése -- így hát továbbmutatnak az igazi Messiásra. Igaz, hogy ennek hatalmas ára van: A prófétai sorsot tulajdonképpen senki nem kerülheti el -- János se tudta. Isten iránti hűsége alapján nem tehetett mást, mint Heródest is megintette (19.) -- és mint általában, meg is lett a következménye: börtönbe vetette; később pedig gyarlósága odáig merészkedett, hogy gyengeségből lefejeztette. Heródes azonban, akaratlanul ugyan, mégis Isten tervei szerint cselekszik -- János börtönbe vetésével megnyitja az utat Jézus nyilvános fellépése számára. Előkészítő LMK-ról (MEKIS ÁDÁM): A szövegről Keresztelő János személye igen jelentős nemcsak az Újszövetségben, hanem a korabeli irodalomban is gyakran említik. A korabeli messiási várakozásoknak inkább megfelelt az ő személye, mint Jézusé, ezért tömegesen mennek ki hozzá a pusztába, ahonnan a messiás megjelenését várták. A várakozás az, hogy Keresztelő a politikai várakozásoknak megfelelően fog prédikálni és működni. Ezt a várakozást azonban nem töltötte be, hiszen megtérésre felhívó szava lényegesen eltért attól a gondolattól, hogy Izráel megváltása a külső körülmények megváltoztatásával történik. A szakaszt megelőző részben a különböző társadalmi rétegeknek konkrét tanácsot ad arra nézve, hogy hogyan történhet az ő életük megváltása. Mindenkinek a saját leggyengébb pontjára mutat rá, és az ebből való megtérés szükségességét hirdeti. Nem kíván tehát semmiféle messiási mozgalom élére állni, hanem rámutat az igazi Messiásra. Ilyen értelemben Keresztelő János az utolsó próféta, aki már nemcsak jövendöl az Eljövendőről, hanem rá is tud mutatni: "Íme, az Isten Báránya...". Lukács hangsúlyosan beszél evangéliuma elején Keresztelő és Jézus személyének összefonódásáról. Jézus messiási munkájának kiindulási helye a Jordán partja, és a kiindulási személy, aki mintegy összeköti Jézust az ószövetségi prófétákkal, Keresztelő János. Jézus kiindulási pontja tehát az a pont, ahol Keresztelő a saját szolgálatát abbahagyja. Jézus alámerítkezik Jánosnál, és ezzel vállalja a folytonosságot a prófétai szolgálatban, de rögtön Keresztelő fölé is emelkedik, hiszen az ő szolgálata nagyobb, sokkal nagyobb. Kijelölt igeszakaszunk azt a pillanatot tárja elénk, amikor Keresztelő János bizonyságot tesz arról, hogy nem ő a Messiás, hanem valaki, aki utána jön. Itt még nem nevezi néven Jézust, de úgy beszél róla, mint akinek a személye összehasonlíthatatlanul nagyobb az ő személyénél, és a keresztelési szolgálat, amelyet végez, szintén összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az övé. Keresztelő annak a bizonyítására, hogy az utána jövő erősebb, mint ő, három képet használ. Az első a saru szíjának megoldása. Ez a templomi szolgák feladata volt, mivel a főpap csak mezítláb léphetett a szentélybe. Ez alantas munkának számított, de Keresztelő ezzel a túlzó hasonlattal érzékelteti, hogy kettejük szolgálatát összehasonlítva ő még erre sem méltó. Egyúttal rejtett célzást is tesz Jézus személyének főpapi jellegére, hiszen ő az, aki a Golgotán belépett a szentek szentjébe, hogy ott egyszer s mindenkorra elvégezze az engesztelő áldozatot. A második kép a keresztelés eszköze, Jánosnál a víz, Jézusnál a tűz, a Szentlélek tüze. A víz lemossa az eddigieket, a múltat törli, a Szentlélek tüze viszont a belsőt változtatja meg, ami az újjászületés lényege. (Vö. LUTHER: Kis Káté). A harmadik kép a szórólapát képe. A búzát a pelyvától ősi szokás szerint szeles időben lapáttal dobálták a magasba. Amíg a nehezebb búzaszem visszahullott, addig a könnyű pelyvát elvitte a szél. Keresztelő szerint tehát az eljövendő ítéletet tart, de legalábbis az ő személye közelében, az ő tevékenysége következtében fog kiderülni, hogy ki 'fajsúlyos', és ki az, aki 'könnyűnek találtatik'. A 18. vers összefoglalja Keresztelő prófétai munkásságának lényegét: ő nem a törvény kemény kezű hirdetője, hanem az evangéliumé, amely lényege az, hogy közel van a szabadító. Az igehirdetés alapkérdése tehát, hogy a keresztelői várakozás 2001. ádventjén hogyan szólaltatható meg. Mi az, ami ma is ugyanúgy ott van a levegőben, ami érvényes, amire a mai kor embere ugyanúgy várhat, mint 2000 éve az akkoriak. Az igehirdetéshez Az érkező uralkodót, királyt fanfárok köszöntötték, előlépett valamely udvari főember és bejelentette, sőt kihirdette a népnek, hogy ki érkezik. Mai világunkban a talk-show vezetője, a konferáló, valamilyen érdeklődést felhívó bevezetővel, várakozást felcsigázó szöveggel jelenti be, hogy ki az a következő híres ember, aki érkezik. A közönség pedig tapsol jól nevelten még akkor is, ha fogalma sincs arról, hogy kiről van szó. Hinni kell a bevezetőnek, mert valaki valóban érkezni fog. Hogy csalódást okoz- e, vagy teljesíti a hozzá fűzött reményeket, az majd a végén kiderül. Csakhogy a most érkező vendég, Jézus, nem olyan, mint akit csak úgy egyszerűen végig kell hallgatni, érdeklődéssel és jóindulattal figyelni. Nem olyan, mint akit a végén ki lehet értékelni, le lehet pontozni, vagy hátba lehet veregetni. Nem egyenrangú partner, jó barát. Nem olyan, mint aki azért, hogy népszerű legyen, bármire képes, nem változtatja a köveket kenyérré, és nem ugrik le a templom tetejéről. Még csak a világ összes trónjára sem pályázik. Ő ennél is nagyobb. Ő az emberi kategóriákba nem fér be, még a messiási kategóriába sem. Ő arra tart igényt, hogy a lelkünket újjá szülje, hogy a bensőnk egész értékrendjét átalakítsa, hogy az Isten képmására teremtett ember újra Isten képmása lehessen. Jézus érkezésével valóban világtörténeti esemény következik be, mert a vesztébe rohanó világ kapaszkodót kap, mentőkötelet nyújtanak felénk. Őáltala esélye van az embernek, hogy valóban olyan minőségű életet éljen, amilyet az Isten elképzelt. Keresztelő János pontosan érzékelte, hogy aki érkezik, az milyen jelentőségű személy. Az egész evangélium arról szól, hogy Jézus mellet senki nem maradt közömbös. Az ő személye, mivel valóban a világ megváltására érkezett, nem hagyhat hidegen senkit. Vagy elfogadja a mentő kezet, vagy elutasítja, harmadik út, megoldás nincs. Jézus mellet nem maradtak közömbösek a tanítványok és a főpapok, a bűnösök és a farizeusok, a vámszedők és a nép vénei. Nem maradt közömbös, vagy mellette, vagy ellene döntött Zákeus és a gazdag ifjú, Péter és Júdás. 2001-ben sincs ez másként, hiszen Jézus most is kijelenti, hogy értem és érted jött el a világba, tehát nem lehetsz közömbös. Mellette nem latolgatni és mérlegelni kell, nem hideg fejjel, óvatoskodva, oda és vissza táncolva toporogni, hanem rászánni ezt az egy életet amim van, az ő követésére. Feltehetjük a kérdést, hogy a mai kor alkalmas-e arra, hogy az ember életébe ilyen mélységbe belenyúlni kívánó Jézust fogadjon, befogadjon? A válasz igen, sőt egyre inkább igen, mert mennél inkább eldurvul a világ, mennél inkább egoistává válik az ember, mennél inkább szétesik a társadalom, annál inkább szüksége lesz világnak, egyénnek, társadalomnak Jézusra. Szükséges nektek újjászületnetek; ez a mondat egyre inkább érvényes lesz. Az örömhír az, hogy Jézus mellettünk döntött és eljött. Egyre inkább egzisztenciális kérdés lesz, hogy tudunk-e mi is őmellette dönteni, vagy megyünk a saját fejünk -- pontosabban a korszellem után. Rá kell jönnünk, hogy az életünk legegyszerűbb döntéseiben is vagy nem jelenik meg Jézus, és akkor hamar romokban hever az életünk, vagy megjelenik, és akkor van folytatás. 2001-ben is lehet Krisztus előtti korban élni. Mi viszont már nem tehetjük meg, hogy egy teljesen ismeretlen messiást várunk. Mivel állt a golgotai kereszt és ott tátongott az üres sír, már nem a nagy ismeretlen Jézust várjuk, hanem akiről tudjuk, amit Keresztelő még csak sejtett, hogy valóban hatalmas, aki jön, és valóban el tudja végezni a világ megváltását. A 2000 éves egyháztörténetből tudjuk, sőt elődeinkre, szüleinkre, a hitben példáinkra nézve tapasztaltuk is, hogy ő valóban tűzzel és Szentlélekkel keresztel, és tapasztaltuk akár saját magunkon is hogy a pelyva milyen messze kerül a korszellem fúvására attól, aki a szórólapátot a kezében tartja. Vázlat: - Advent: esély az embernek - Advent: döntés elé állító tény - Advent: az életembe lépő király Ének: Jer tárjunk ajtót 137. A Szent István Társulati Biblia jegyzetei: "Lk 3,1-18. (Vö.: Mt 3,1-12; Mk 1,1-8; Jn 1,19-31) Lukács valódi történetet ír s ezt hangsúlyozza azzal, hogy az üdvtörténetet beágyazza a világi történetbe. Megadja azoknak a személyiségeknek az uralkodási adatait, amikor keresztelő János elkezdte működését. Tiberius Kr. u. 12-37-ig uralkodott uralkodásának első két évét még Augustussal együtt töltötte, s valószínű, hogy a nép attól kezdve is számította uralkodásának éveit, nem mint a történetírók, akik csak 14-től, amikor egyeduralkodó lett. Így uralkodásának 15. éve 26-27-re esik. Az évszámításnál tekintetbe kell venni, hogy Szíriában október 1-jén kezdődött az új év, s az előtte levő maradék évet befejezett évnek számították, ami fennforgott a jelen esetben is, mert Augustus Kr. u. 14. augusztus 19-én halt meg, s így az augusztus 19-től október 1-ig tartó másfél hónapot egy évnek számították. 26-nál előbbre nem lehet menni, mert Pilátus 26 nyarán foglalja el helytartóságát, s 36-ig volt Palesztinában. János tehát 26 őszén kezdhette meg működését. Így Jézus 27 tavaszán jelentkezhetett Jánosnál a keresztség felvételére, még húsvét előtt. Heródes Antipás Kr. e. 4-Kr. u. 39-ig volt Galilea negyedes fejedelme. A negyedes fejedelem nem volt független uralkodó. Fülöp szintén negyedes fejedelem. Kr. e. 4-Kr. u. 34-ig uralkodott a Genezáreti-tótól K-re és ÉK-re elterülő tartományokon. Mindketten Nagy Heródes fiai voltak, de nem egy anyától származtak. Heródes Antipásnak Jézus a 'róka' nevet adja (Lk 13,32). Míg Fülöp szelíd, igazságos természetű volt, és örökölte atyjától az építkezés szenvedélyét. Lizániás Abilinának, jelentéktelen kis tartománynak volt a negyedes fejedelme, csak halálának évszámát ismerjük (Kr. u. 41). Neve két görög feliraton is előkerült. Abilina Damaszkusztól Ny-ra terült el. Annás Kr. u. 6-15-ig volt főpap, utána öt fia és veje, Kaifás (Kr. u. 18-36) került a főpapi méltóságba. Annás egész életében megtartotta a főpapi címet és befolyását, úgyhogy gyakorlatilag ő volt a főpap. János működését Izajás szavaival (40,3) jellemzi Lukács. János az előkészítő szerepét tölti be, akinek feladata az utat előkészíteni a Megváltó eljövetelére. A külső és szóvallásosság helyett követeli a belső és tettvallásosságot. Hallgatóinak figyelmébe ajánlja az alamizsnát, a hatósági előírások pontos megtartását, hogy a kapzsiságot és az erőszakoskodást távol tartsák maguktól. Semmiféle foglalkozás nem zárja ki az embert a mennyek országából, ha az igazságosságot és a felebaráti szeretetet gyakorolja. A 8. vers szójáték alapján mondja, hogy elég hatalmas az Isten, hogy a kövekből (abánim) fiakat (bánim) támasszon Ábrahámnak esetleg Iz 51,1-2-re hivatkozik, ahol Ábrahám kősziklaként szerepel, melyből az Isten kivágja a köveket, Izrael fiait." Jubileumi Kommentár: "Luk. 3,1-20. Keresztelő János (Mt 3:1-12; Mk 1:2-8; vö. Jn 1:19-28). Az újabb részlet már annak a példája, hogy a közös (részint Mk-on, részint a Logián alapuló) szinoptikus anyagot hogyan használja fel, de másrészt hogyan bővíti Lk olyan elemekkel, amelyek vagy történetírói igényéből származnak (így az 1-2. v. hétszeres kronológiai meghatározása), vagy önálló anyagából (főként a 10-14 'szociális igehirdetése', de a bevezető jellegű 15. v. is). A nagyobb részlet több kisebb egységre tagolódik: János fellépése 1-6, János igehirdetése 7-14, a Messiásról tett nyilatkozata 15-17, munkásságának vége 18-20. - A János fellépéséről szóló tudósítást egy hét nevet és ezzel hét adatot tartalmazó igényes párhuzamos időmeghatározás (szinkronizmus) előzi meg: ez ismét a kor történetírásának műfaji eleme, és ebben az esetben az üdvtörténeti eseményt részint a Római Birodalom történetével, részint Izráel népe politikai és vallási történetével kapcsolja össze. Tiberius Caesar, Augustus utóda Kr. u. 14-ben lépett uralomra, így uralkodásának tizenötödik éve vagy a 27/28, vagy a 28/29 évet jelenti. Pontius Pilatus procurator 26 tavaszától 36-ig vagy 37-ig volt hivatalban, mint Júdea és Samária helytartója, a szíriai praesesnek alárendelve: a tisztség viselői közül ő az ötödik. A zsidóság kis fejedelmei közül háromnak a neve szerepel (tetrarcha eredetileg négy együtt uralkodó fejedelem közül az egyik, későbben egy területen megosztva uralkodó fejedelmek neve): Heródes fiai közül Archelaost Róma már megfosztotta hatalmától az ellene emelt panaszok miatt, itt csak testvérei szerepelnek. Héródés Antipas (Kr. e. 4-Kr. u. 39) Jézus szűkebb hazájának és ezenkívül Pereának a fejedelme; féltestvére és a család legkiválóbb tagja Philippos, Galilea északi és keleti részének ura (Kr. e. 4-Kr. u. 34); Lysanias, akiről az itt említetteken kívül mást nem is tudunk, az Antilibanontól délre fekvő Abilene uralkodója. Izráel lelki vezetői közül két név szerepel a szinkronizmusban: az egyik Hannás (Annás), az életfogytiglani főpap, akit a rómaiak törvénytelenül fosztottak meg főpapságától, de a nép körében nagy tiszteletnek örvendett, a másik Kajafás, a hivatalban levő főpap, Hannás veje, eredeti nevén József (a Kajafás név jelentése 'vallató; inkvizítor'). - Jánosnak, Zakariás fiának személye a bevezető történetből ismeretes: ottani említése és a róla szóló újabb híradás az ígéret és a beteljesedés viszonyában áll egymással. Mt-tól eltérően János itt nem Júdea pusztájában lég fel, nem így mennek ki hozzá a júdeaiak és jeruzsálemiek, hanem ő vonul végig ezen a vidéken. a megtérés keresztségének meghirdetésével, és kiszolgáltatásával (ld. a Mt-párhuzam magyarázatában). Lk ezen a ponton szükségesnek érzi, hogy a János felléptét ígérő és megalapozó ószövetségi próféciát idézze Ézs 40:3-5), mert így válik világossá János helyzete az üdvősség történetében: az ószövetségi kor és Jézus kora között helyezkedik el egész küldetésével, úgy, hogy ő maga még nem tartozik hozzá voltaképpen az újszövetségi korhoz. - János igehirdetésének alaphangját az motiválja, hogy a nyilván farizeusi vezetés alatt álló sokaság a származásán alapuló masszív önbizalom magatartásával megy ki hozzá, hogy az üdvösségre való jogos igényét megpecsételtesse vele. De János nem vállalja ezt a szerepet: keményen meghirdeti számító álkegyességük fölött az ítéletet, és világossá teszi előttük, hogy Isten eljövendő haragja és a küszöbön álló megsemmisítő ítélet elől egyetlen módon menekülhetnek. Eddigi életük teljes 'irányváltásának' cselekedeteikben; életgyakorlatukban kell megmutatkoznia. Ezt az elemét igehirdetésének konkrét formában is megfogalmazza János, amikor a különböző társadalmi helyzetben élők erkölcsi kötelességét tárja elénk (az ún. Standespredigt, Lk önálló anyaga). Az egyetemes parancs: adni a nincstelennek abból, aminek magunk - viszonylag! - bővében vagyunk. A megdöbbentő mondanivaló az, hogy aki megtért, megmaradhat hivatásában mint vámszedő vagy katona is. Csak az a döntően fontos, hogy az emberség parancsa ellen ne vétkezzék: ne tekintse vámszedői hivatását a mások rovására való meggazdagodás alkalmának; ha pedig katona, a hatalom képviseletében ne adja a fejét olyasmire, amivel embertársai életét zavarja vagy megrontja. - János igehirdetése hatalmas prófétai szó a régóta próféciára szomjazó nép körében, érthető tehát, ha ösztönösen a megígért Messiást keresik Jánosban. De János minden félreértést eloszlat akkor, amikor önmagának az Eljövendőhöz való viszonyáról nyilatkozik. Az ő feladata csak az útkészítés, a teljességet Jézus hozza el: az ő eljövetele teremt tiszta helyzetet népe körében és az embervilágban, amikor az alázatosokat beviszi országába, a magukban bízókon pedig végrehajtja a megsemmisítő ítéletet. János annyira nem fogható hozzá nagyságban, hogy a legalantasabb rabszolgamunka elvégzésére sem méltó az ő személye körül. - János hűségesen hajtja végre megbízatását, amikor az örömüzenetet így meghirdeti népének. De igazi próféta abban is, hogy felemeli tiltakozó szavát Heródes vérfertőző és kegyetlen életmódja ellen. Sorsa is az ószövetségi prófétáké: Heródes börtönbe veti az Isten igazságát képviselő, nyíltszívű és bátor szavú prófétát, ezzel végképpen lehetetlenné is teszi János további munkáját." Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/ #