Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: Lk 17,20-30. - Mikor jön el Isten országa - Ádvent 2. Dátum: 2001. december 8. 02:40 Kedves Villámfigyelők! Múlt vasárnap már volt róla szó, hogy beteljesedett az Írás. Ma kicsit visszaesésnek is tűnik azt kérdezni, hogy akkor mikor is jön el. Ugyanakkor nemcsak így szemlélhető -- van egy előrevivő vonása is: mégpedig a bekövetkezés jele. Mi a jele? Hogyan győződhetünk meg róla? Miképp érzékelhető a számunkra, hogy Isten országa eljön, eljött? Hiszen a megelőző történet, a leprás meggyógyítása valóban felveti a kérdést Isten országa eljöveteléről -- ahogyan Jézus Keresztelőnek is a messiási kor jeleivel válaszolt: bénák járnak, vakok látnak, szegényeknek hirdetetik az evangélium... Jézus felhívja a figyelmet: vigyázat, mert könnyen csalás áldozatai lehetünk! Sokan vannak ma is, akik jeleket mutogatnak számunkra, és maguk után édesgetnek, megnyerő beszéddel próbálnak megejteni. Ne higgyünk nekik! Nem Jézus nevében szólnak; hiszen mondandójuk nyíltan -- ha tagadottan is, de -- ellenkezik Megváltónk szavaival! Isten országa nem materiális eljövetellel rendelkezik -- ahogyan Isten sem fogható és tapintható, hanem csak Krisztusban válik láthatóvá, prófétáiban volt hallható már az ÓSZ népe számára is Akkor jön el tehát Isten országa közénk, ha ennek igazságát megértjük, ennek valóságát megérezzük. E világban nem fizikailag, hanem lelkileg-szellemileg lehetünk részesei Isten országának. Akik mutogatni akarják az Emberfia napjait, és csalogatni ide-oda, azok szembeszegülnek Jézus szavával. Mi azért ne futkározzunk, hanem kapaszkodjunk abba, amit mondott, és amit számunkra is közreadott, megmutatott. Nem számolgatni kell, mikor jön el -- hanem számolni vele, hogy bármelyik pillanatban beköszönthet! Tervezz úgy, mintha a világ örökké fennállna -- élj úgy a jelenben, mintha ez volna az utolsó pillanat! Temérdek kísérlet próbálja kikutatni, mit is jelent a bennetek- közöttetek van. Lehet tanakodni rajta, de úgy vélem, alapjaiban mégis nyilvánvaló, hogy Jézussal eljött már Isten országa, ha másképp is, mint a zsidók várták... Furcsa, de kijózanító valóság: előbb még sokat kell szenvedni... A farizeusok kérdése elvi, személyes érintettség nélkül való, majdanra vonatkozó -- Jézus válasza azonban gyakorlati és személyes érintettség húrjait pengető, jelenre érvényes! Nem enged hipotetikus útvonalra térni Isten országával kapcsolatban, mert az egész lényünket meghatározó jelenség. Nem engedi személyteleníteni, mert Benne jött el Isten országa. Nem engedi a bizonytalan jövőbe kitolni, mert már itt van közöttük! Jézus születését ugyan a bölcsek az égbolt tanulmányozása révén észlelték, Isten országa beköszöntét, Jézus visszajövetelének jeleit mégsem obszervatóriumukban fogják megfigyelni hatalmas csillagászati ismeretek tudós elrendezői és észlelési adatok titkának megfejtői. Még csak nem is a teológusok fogják az Igét értelmezve bejelenteni a nagy napot. Ilyesmire ugyanis egyáltalán nem lesz szükség. Nóé kortársainak se kellett senki, hogy bejelentse, nyilvánvalóan észrevették mindannyian, hogy nyakukon az özönvíz! Isten országa Jézus ittjártakor még rejtetten jött el, mert Benne valósult meg emberi köntösbe rejtve -- visszajövetele azonban éppoly nyilvánvaló lesz mindenki számára, ahogyan a környék lakói szemébe egyszerre és egyértelműen villan bele a villám vakító fénye... Érdekes, hogy míg Jézus első eljövetele titok, erre vonatkozik, hogy nem szemmel láthatóan jön el -- hiszen csak egy embert látni --, mégis szemmel látható volt a bölcsek számára. Második eljövetele azonban nyilvánvaló lesz mindenkinek, nem lesz szükség jelekre. Ezt a furcsa kettősséget lehet kiérezni Jézus szavaiból is: nem szemmel láthatóan jön el, mégis, mint a villám, látható lesz? Észre kell hozzá venni, hogy tulajdonképpen két eljövetelről van benne szó. Amikor itt van már a farizeusok között, akkor az elsőről beszél. Amikor a tanítványoknak azt mondja, kívánják majd látni az Emberfia napjának jeleit, de helyette szenvedniük kell, akkor a másodikról szól. Káldi Biblia jegyzetei: "Lk 17,21 Nincs térre szorítva, mint valami földi dolog, mint egy pusztán földi ország. Lk 17,21 Isten országa bensőleg támad itt vagy ott tisztán szellemi módon, és nálatok is bensőtökben kell létre jőnie (Ján. 3,3.). Külsőleg hirdettetik ugyan, de minden egyes emberre nézve bensőleg kezdődik készséges hit által, és benne minden jóvá fejlődik, s igazsággá, békévé és örömmé lesz a Szentlélekben (Rom. 14,17.). Ebből azonban nem következik, hogy Isten országa épen nem látható, nem észlelhető a földön. Krisztus csak annyiból állítja a farizeusok ellenében, hogy az nem szembetűnő azon értelemben, mint a farizeusok várták, nem földi, érzéki, csupán a zsidókra kiterjedő ország. De hogy annak egyszersmind a hivők látható társulataképen, egyházképen kell föltűnnie, ez magától értetett. Mert a belső külsőképen nyilatkozik, és midőn Krisztus hivőket, tanítványokat és apostolokat gyüjtött maga köré, akkor velök együtt, mialatt az Isten országa bennök volt, egyszersmind egy külsőleg látható társaságot is képezett, melyet mi anyaszentegyháznak nevezünk. A bensőnek és külsőnek ezen csatlakozását már maga a kifejezés is mutatja, "bennetek" van, t. i. "bensőtökben" és egyszersmind "közöttetek." Lk 17,22 Összefüggésben az előbbivel, jelen vers értelme ez: Most már nincs többé mit várni, Isten országa bensőleg és külsőleg eljött; most arról van szó, hogy az alkalmat, a kegyelem idejét használjátok. Értsétek ezt magatokra, és fordítsátok hasznotokra közöttetek látható jelenlétemet, mert eljő a nehéz idő, a munka, fáradság és szorongatás ideje, midőn legalább egy napig kivánnátok engem személyesen látni, hogy tőlem vigasztalást és oktatást nyerjetek, de nem fogtok látni engem. Mindazáltal én ismét eljövök; de ne hagyjátok e részben elámíttatni magatokat. Lásd a követk. Az összefüggés így is lehető: Ti is vártok egy országot külső dicsőségben, és egykor epedve fogjátok várni eljövetelem napját, midőn azt létesítendem; de ti nem láttok meg engem akkor, midőn kivánjátok. Ne csaljátok meg ebben magatokat. Lk 17,24 Ő hirtelen oly fénynyel és dicsőséggel fog megjelenni, mely az egész világot meglepi. Lásd Máté 24,27. Lk 17,25 Még mindig megvettetik a rosz világtól az ő híveiben. Lásd Máté 16,21. Lk 17,26 az ő második eljövetekor. Lk 17,30 magát dicsőségben megmutatja. Az ő első eljövetétől fogva el van az rejtve az ő híveinek Istenben rejtező életében. De második eljövetekor minden napfényre jő, és Isten országa külsőleg is dicső lesz, habár nem úgy, mint azt a farizeusok várták (20. v.)." Jubileumi kommentár: "Luk. 17,20-37. Isten országának és az Emberfiának az eljövetele (Mt 24:26-28.37-41). A Lukács-féle ún. kis apokalipszis első egységében (20-21) a farizeusok kérdésére válaszol Jézus, a másodikban (22-37) tanítványaihoz szól: a két rész egységét közös tartalmuk biztosítja. A farizeusok kérdését a leprás meggyógyítása motiválja: ez Izráel felfogása szerint Isten rendkívüli közelségéről beszél. Jellemző, hogy azok biztonságával beszélnek Isten országa eljöveteléről, akik önmagukat tagjai közé számítják, - egyébként. Isten országának eljövetelét tapasztalati ténynek gondolják, látható hatalomátvételnek, amelyet kegyességükkel kikényszeríthetnek, és emberi eszközökkel kiszámíthatnak (paratérésis "csillagászati megfigyelés"). Jézus tiltakozik ez ellen. Isten országa sem tapasztalatainknak, sem számításainknak, sem teljesítményeinknek nincsen kiszolgáltatva. Isten szuverén akaratából folyó tény a jelentkezése: miközben Izráel emberi módon keresgéli, számítgatja és hajszolja, Krisztusban már jelen is van Izráel körében (entos hymón), mint döntésre szólító, az embert próba és ítélet alá vető tény. - Jézus a tanítványokat is óvja minden hamis biztonságtól: földi életének befejeződése után jönnek olyan napok, amelyekben teljesen magukra lesznek hagyva, és akkor majd visszakívánják a vele töltött földi napokat, vagy még inkább várják majd visszajövetelét (22). De kétes értékű, széltében hirdetett jelek után nem szabad elindulniuk, mert az Emberfia váratlanul, nem helyhez kötve, az egész világra egyszerre kiterjedő módon jön el (23-24). Ezt a dicsőséges megjelenését szükségszerűen előzik meg szenvedései és halála (25). Egyébként a parousia abban is Isten nagy ítéleteire emlékeztet, hogy előzetesen az élet a maga hétköznapi medrében folyik, és az Emberfia megjelenése teljesen készületlenül éri a földi dolgaiba belemerült embervilágot (26-30). De aki Isten igéjéből, Jézus tanításából ismerte meg Isten tetteinek a természetét, az tudja, hogy egy ilyen mértékű válságban csak úgy menekülhet, ha teljesen el tud szakadni a megítélt régitől, benne önmaga földi életének féltésétől is. Lót feleségének példája mutatja, hogy csak így nem játssza el az ember az üdvösséget a válságos pillanatban (31-33). Isten ítélete a parousia napján emberi gondolkozásunknak érthetetlen, titokzatos módon érvényesül: a leghasonlóbbnak látszó sorsúakat és a legközelebb állókat is elszakítja egymástól (34-36 a legrégibb kéziratokban nincsen meg). Hallgatói riadt kérdésére képpel válaszol Jézus (37): az a tény, hogy a föld megérett az ítéletre, és Isten ítéletének bekövetkezése olyan szükségszerű kapcsolatban van egymással, mint a dögkeselyűk megjelenése ott, ahol dög van." Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/