Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "FraterNet Mindenki" Tárgy: Mk 10,17-27. - Lehetetlen embernek, lehetséges Istennek Dátum: 2000. szeptember 9. 13:53 Kedves Gazdag és Szegény, Ifjú és Idős Frátrim! Újabb válogatás következik mindenféle gondolatokból az igehirdetés kapcsán -- szokás szerint rendszerezetlenül --, hátha érdemes belőle válogatni: Nem ismerjük túlságosan ezt a példázatot? Nem elcsépelt? Nem veszik el emiatt az értelme? Azt kell megkísérelnünk, ami embereknél lehetetlen, Istennél mégis lehetséges... HIX-en való vita során alaposan tanulmányozhattam az ateista gondolkodást -- amely ugyan maximálisan és kizárólagosan racionálisnak tünteti fel magát, mégis előfeltevései révén a legelemibb logikai balfogásokra is képes. Pl. egy ilyen követelmény volt, melyet az illető a Károli (református) levelezőlistán is felvetett, hogy akkor e történet alapján, mivel a keresztyének tökéletességre törekszenek, mindegyiküknek szét kellene osztania vagyonát. Mivel ezt nem teszik, itt a padokban csupa képmutató található, akik valójában fütyülnek Jézusra, és úgy értelmezik szavait, ahogyan az nekik kényelmes. Érdekesek voltak a keresztyén válaszok -- mennyire félre tudunk siklani! Ugyanis volt, aki elfogadta, hogy igen, a tökéletességhez ez kell -- csakhogy nem kötelező a tökéletességre törekedni. Természetesen lehetne ennek a tökéletességnek a tartalmán is töprengeni, de most csak egy szempontot tekintsünk a Hegyi beszédből: "Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." (Mt 5,48.) Magán a történeten belül is problémás a tökéletességre törekvés alóli kibújás elmélete: A tanítványok kérdése nagyon jól mutatja, hogy tulajdonképpen nem a vagyonról van szó, viszont valóban döbbenetes a helyzet: akkor egyáltalán ki üdvözülhet?!? Vannak paradoxonok. Temérdek paradoxont gyártottak 100 év alatt pl. a relativitáselmélettel kapcsolatban, és bizonygatták, hogy íme, az elmélet ellentmondásos. Pedig nem az elmélet volt ellentmondásos, hanem csak a megszokott, hétköznapi tapasztalataink és az elmélet között feszül az ellentmondás átugorhatatlan szakadéka, és a paradoxon felállítója legalább egy apró pillanat erejéig nem a relativitáselmélet szerit gondolkodik, és ezzel máris logikai hibát követett el. A két elképzelés egyszerre nem állhat fenn. Természetes volna azt mondani, hogy mivel megszokott tapasztalatainkkal ellentmond a relativitás, vessük el. Azonban az ellenzők vesztére a kísérletek EINSTEIN jóslatait igazolták... Hasonlóan vagyunk ezzel a történettel is: aki ellentmondást talál benne, ill. a keresztyénség tanításában, az valójában csak önmaga elképzelései és a jézusi elképzelés ellentmondására világít rá. A kettő valóban alapvetően ellentmond egymásnak. Ez Jézus zárómondatában ragadható meg: lehetetlen embernek, lehetséges Istennek. Nem merészség pénz nélkül Istenre bízni életünket?! De az! És mégis, oly sokan megélték már a csodát! Én is, amikor pl. idejöttem Aszódra -- tenyerén hordozott az ÚR, és nemhogy megélhetést adott, de minden lehetséges elképzelésemet felülmúlóan halmozott el kegyelmével. Ám nem vagyok egyedül ilyen tapasztalattal -- nem Istentől függ, mennyi csodát tesz velünk, hányszor hordoz tenyerén, hanem tőlünk! Attól, hogy kemény-e a szívünk, vagy sem. Attól függ, hogy hitbeli látásunk van-e, vagy csak testi. Mert Isten mindig tesz rengeteg csodát velünk -- a kérdés az, hogy hajlandók vagyunk-e észrevenni, vagy inkább a hályogot növeljük szemünkön, a zsírréteget megkövéredett szívünkön... A gondviselés persze nem azt jelenti, hogy Isten midig feltűnősködik! Egy vicc nagyon jól szemlélteti: Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy keresztyén öreg néni, akinek a szomszédja egy morózus öreg ateista fickó volt. Mindig, amikor az öreg néni imádkozott, a szomszédja zaklatta különböző módokon. Egyik nap, miközben az Úrhoz imádkozott, eszébe jutott, hogy szinte mar semmi ennivaló nincs otthon, és pénze is alig volt már. Megkérte az Urat, hogy segítsen neki valahogy, hogy legyen mit ennie. Az ateista fickó kihallgatta ezt is, és kieszelt valamit. Elszaladt a boltba, bevásárolt mindenfele élelmiszerből, majd fogta, letette az öreg néni ajtaja elé, bekopogott, majd elbujt. Az öreg néni kijött ajtót nyitni, és amikor meglátta, hogy ott van minden, amire szüksége volt, elkezdett örömében táncolni, ugrálni, tapsolni, és hálás volt Istennek, mert megsegítette őt. Ekkor az ateista előugrott a bokorból és így szólt: "Oh, maga öreg, bolond nő! Én vettem önnek ezeket az élelmiszereket, nem pedig Isten!" Erre a nő még jobban táncolni, tapsolni és ugrálni kezdett, és az egész utca hallotta, ahogy Istent dicsőíti. Ekkor az ateista fickó odament hozzá, és megkérdezte, hogy mi baja, nem hallotta-e, hogy nem Isten vette neki az élelmet, hanem ő, az ateista. Erre a nő így felelt: "Tudtam, hogy Isten valahogy el fog látni engem élelemmel, de azt sosem gondoltam volna, hogy az egészért maga az ördög fog fizetni!" A teve és tű foka kérdésében én is félremagyarázásnak tartok minden próbálkozás, mely akár arasznyival is meg akarja növelni a kapu méretét, vagy csökkenteni a teve termetét, hanem valóban arról van szó, hogy Jézus lehetetlent mond -- eleve nincs értelme akkor a magyarázatnak: embereknél lehetetlen, de Istennek mindien lehetséges. Nagyon jól mutatja, hogy az emberi erőfeszítés értéke az üdvösség tekintetében: dupla nulla! Akkor üdvözülhetsz, ha egy Concorde berepül a templomajtónkon! A történet önmagában is világossá teszi, de a teljes ÚSZ alapján végképp egyértelmű: nem arról van szó, hogy bármit is tehetnénk olyan értelemben vett tökéletesedésünk érdekében, amely átvezet az üdvösség tűfokán. Jézus reagálása a megszólításra figyelmeztet: nem a tiszteletkörök számítanak, nem az Uram, Uramozás, nem a Jó Mesterezés, hanem az, hogy hiányzik-e belőlünk az az egyetlen valami! "A farizeusi kegyességre jellemző kérdés ("Mit tegyek ...?) más rabbik felé is gyakran hangzott el, akik azután törvénymagyarázat címén számtalan apró szabályra forgácsolták a Törvényt. Egyben jelzi a törvényvallásra jellemző állandó bizonytalanságot az örök élet felől. Éppen e bizonytalanság a forrása a vallásos aktivitásnak." (DÓKA: Márk evangéliuma, 257. o.) Lehet tiltakozni, hogy milyen jogon teszi Jézus emberi érdemekből lehetetlenné az üdvösséget -- de sokkal inkább örülnünk kell, hiszen éppen ez adhat bizonyosság: nem rajtam múlik, nem azon, hogy sikerült-e mindent betartanom úgy, mint a gazdag ifjúnak -- hol vagyunk mi ettől (Jézus nem mondja hazugnak, nem az volt a baj vele, hogy nem tartotta meg a törvényt) --, hanem ha lehetetlen is számomra, mégis lehetséges Isten számára, aki pedig sokkal hatalmasabb, tehát Nála az üdvösség sokkal biztosabb! "A 'körültekintett' márki kifejezés (vö. 3,5.34; 5,32; 11,11) hangsúlyt ad Jézus szavának s jelzi, hogy az mindenkinek szóló tanítás. Az első mondat értékelő visszapillantás a gazdag ember kudarcára. Talán maga Márk fogalmazta az eredeti, jézusi mondás (25. v.) alapján. Az átfogalmazás azonban enyhíti az eredeti feltétlenségét: nehéz, de nem lehetetlen a vagyonosoknak bemenni Isten országába! Innen kezdve egy sajátos fokozás figyelhető meg Jézus szavaiban és a tanítványok reagálásában. A tanítványok már ezt az 'enyhített' kijelentést is 'megrettenve' fogadják, mint akik találva érzik magukat. Ez azért meglepő, mert az egész evangéliumi hagyomány szerint a tanítványok nem voltak vagyonosak. Aligha lehet másra gondolni, mint hogy Márk a saját egyházi környezetét tartja szem előtt, ahol nyilván voltak vagyonos keresztyének is." (DÓKA: Márk evangéliuma, 260. o.) Itt vitatkozom -- szerintem igenis a tanítványi megdöbbenés eredeti elem, és azt jelzi, hogy ők megértették, hogy általában milyen 'nehéz' elnyerni az örök életet: lehetetlen! Eladás ellen: a Biblia, konkrétan az Újszövetség is mutat elénk példának gazdagokat, akik bizony nem adták el vagyonukat, hanem másképp segítették felebarátaikat! A nagyobb hangsúly egyébként is a Jézus-követésen van. A vagyon amúgy is relatív: "Ezért Jézus számára a gazdagság nem mennyiségi kérdés, hanem elsősorban magatartás: az a gazdag, akinek élete középpontjába került a vagyona és mindenki más, Isten is, felebarát is, ennek függvényévé lett (vö. Lk 16,19-31). Így Márk szerint sem lehet üdvözülni. Ezért közli Jézus mondását (25. v.) s éppen azzal a szándékkal, hogy nyugtalanítson, megdöbbentsen és önvizsgálatra késztessen minden keresztyént, akinek vagyona van." (DÓKA: Márk evangéliuma, 262. o.) KARNER a Mt féle szövegben is világossá teszi: "A vagyonról való lemondás Jézusnak olyan parancsolata, amelyet személy szerint ehhez az ifjúhoz intézett, nyilván felismerve, hogy éppen a vagyonhoz való önző ragaszkodásában van. Ezt a parancsolatot tehát nem lehet általánosítani, és pedig még olyan értelemben sem, hogy az nem vonatkozik ugyan minden tanítványra, de mégis hozzátartozik a magasabbrendű keresztyén - hez." (KARNER: Máté evangéliuma, 130. o.) Jézus válasza eleve épp arra mutat rá, hogy az örök élet elnyeréséhez nincs szükség több cselekedetre, mint a törvény. Ám abban az is szerepel, hogy Isten legyen szívünkben mindenek felett, és ebből fakadóan emberszeretet. A történet épp arra mutat rá, hogy a jó szándék ellenére a gazdag szívében más ült főhelyen... "Az egy, ami hiányzik az embernek, nem más, mint maga Jézus, azaz az ő követése. Az 'add el, amid van!' felszólítás ennek következményét, velejáróját tárja nyíltan az ember elé és kifejezi egyben a hívás radikalitását. Jézus szava tehát nem valami különös teljesítményről szól, amivel eddigi kegyességét ki kell még egészítenie (az 'egy hiányzik még...' fordítás helytelen!), hanem egészen új oldalról, új dimenzióban közelíti meg az embert. 'Egy hiányzik neked' s ezzel minden hiányzik, mert nem a kegyesség fokozása az örök élet útja, hanem a Jézussal való teljes élet- és sorsközösség váIIalása, a neki való teljes alávetettség. Jézus hívásában semmihez nem fogható, páratlanul új isteni igény szólal meg, amely relativizál mindenféle vallásosságot a magában véve még annyira komoly kegyességet is és döntés elé állítja az embert: kész-e a hívásban felismerni és elfogadni az Istennek való engedelmesség most neki adott, döntő és végső (= eszhatológikus) alkalmát? Mivel ez a hívás mindig konkrét és személyes, azért helytelen a felszólítást ('add el, amid van!') általános, kegyes szabállyá s így az örök élet feltételévé tenni. Ebbe az irányba torzította el Jézus igényét a zsidókeresztyén ebionita mozgalom, amely szerint a teljes szegénység az egyetlen helyes keresztyén életforma. Ennek az értelmezésnek helytelensége az egész evangéliumi hagyományból nyilvánvaló. Jézus hívására mindenkinek attól kell elszakadnia ami éppen akadállyá válik az ő egész emberségünket igénylő követésében (vö. 1,18.20; 2,14; Lk 9,57-62 stb.). De a követés döntő mozzanata éppen nem az 'elhagyás' negatívuma (vö. 28k vk.), hanem a 'kincstalálás' pozitívuma (vö. Mt 6,19kk; 13,44, ahol szószerint az itteni szöveget találjuk: 'eladja, amije van'). Jézus követésében Isten lesz az ember életének egyetlen, igaz kincse." (DÓKA: Márk evangéliuma, 259. o.) "Ha valaki, akkor ez az ember boldog lehet, gondolhatjátok. Pedig a történet világosan mutatja, hogy ez az ember boldogtalan. Övé a földi élet, de nyugtalan a szíve afelől, hogy övé-e az örök élet. ... Világosan látja, hogy valami hiányzik életéből." (TURÓCZY: Posztillás könyv, 187. o.) A gazdag ifjúnak az örökélet volt a legfontosabb kérdése -- és Neked? Méltóságot félretéve futott Jézushoz -- és Te? Nem elméleti érdekességként foglalkoztatja, mint a HIX-en, hanem mint létkérdés -- és Téged? A gazdag ifjúságától (kb. = konfirmáció) fogva megtartotta Isten törvényben kijelentett akaratát -- és Te? A gazdagnak mégis fontosabb volt a vagyon -- és Neked? A vagyon persze nemcsak úgy tolakodhat Isten elé, ha sok, hanem úgy, ha kevés! Átérzed-e Te is Jézus válaszából, hogy milyen lehetetlen is Számodra elérni az üdvösséget? Akkor végre Neked szól Jézus evangéliuma: embereknél lehetetlen, de Istennél minden lehetséges! Cselovszky Feri a LPban ajánlotta TURÓCZY prédikációját a Psztillás könyvből, én mellétenném: ORDASS: Jó hír a szenvedőnek, JOÓ SÁNDOR: Ne félj, csak higgy! Ide vonatkozó igehirdetéseit is. Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.geocities.com/Athens/Agora/3031/ | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/