Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "FraterNet Mindenki" Tárgy: Mt 6,19-21. - Kincskeresés - szívkeresés Dátum: 2000. szeptember 29. 15:06 Kedves Kincskeresők! E heti kincsszanálási kínálatunkból közlünk rendezetlen forgácsokat. Csak óvatosan gyűjtögessenek belőle, meg ne vágja kezüket egy-egy szilánkok! :-) Talán érdemes Pált idézni: "Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni." (1Kor 3,11kk.) Jézus nem mondja meg, mik az igazi kincsek -- érdemes elgondolkodni akkor is, ha összességében persze egész tanítása erről szól, és a mennyei jelző egyértelműen minősíti mégis. Mi volna, ha leltárt készítenénk értékeinkről? Veszendő kincseink lennének az első helyen, vagy a mennyeiek? Elmenjek dolgozni 14-15 ezer márkáért, vagy gyülekezetbe pár tízezer forintért? Ha valamikor, akkor ma a tolvajokat nagyon jól értjük, hiszen szinte már kimozdulni se mozdulhatunk lakásunkból anélkül, hogy ne kelljen attól tartanunk: amikor visszajövünk, üresen találjuk; autónkkal szinte sehol nem parkolhatunk úgy, hogy biztosak lehetnénk, hogy meglesz még, mire visszatérünk... Jézus mégis másféle biztosítást javasol, mint amit a biztosító társaságok nyújtanak. Azt mondja: rossz helyen keresel! Nem a földi javaidat kell biztosítani, hanem a mennyeieket! Még az ésszerűség is ezt sugallja, hiszen nemcsak arról van szó, hogy ezek értékesebb kincsek, fontosabbak, hanem arról is, hogy se az enyészet, se az enyves kéz nem fog rajta. Természetes, hogy megrázó, amikor kirabolnak valakit, ellopják az autóját, betörnek lakásába és elviszik ékszereit, vagyontárgyait -- de aki teljes szívvel tud Istenre hagyatkozni, az tudatában van, hogy élete és gazdagsága is Istenben van, és nem olyan fontos a földi kincs. Nekem is előfordult, hogy utazás közben ellopták minden csomagom -- 'tudomásul vettem', de akkor sem történt világtragédia, ha fontos dolgaimat vitték is el. (Persze azért nem mindegy, mit visznek el: Jézus a kincsekről, nem a létfenntartásról beszél.) Természetesen a keresztyén embernek is lehet bankbetétje -- de nem ezen csüng, nem gondolja, hogy akkor van biztosítva jövője, ha egyre halmozódik a betétszámla, vagy ha előnyös életbiztosítást, nyugdíjbiztosítást kötött! Nem is fukarkodik kincseivel, ha másnak szüksége van támogatásra -- de nem is szórja felelőtlenül. A Biblia dicséri a hangyát (Péld 6,6.), aki előre gondoskodik a télről, és Júdás őrizte a tanítványi közösség kasszáját -- tehát a takarékosság, előre félretett pénz, magántulajdon nem tiltott, Jézus nem ez ellen beszél, hanem a veszélyes formái ellen. Azért is veszélyes a gyűjtés, mert hiábavaló fáradságot jelent! Még amit ingatlannak is nevezünk, valójában az is ingóság, hisz ha a tolvajok nem is ragadják el tőlünk, a mennybe akkor sem vihetjük magunkkal! "Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük." (Zsid 13,14.) Miért nem azt mondta inkább Jézus, hogy ahol a szíved, ott (lesz) a te kincsed? Nem inkább szívbeli törekvéseink határozzák meg, milyen kincseket és hol is gyűjtünk? Sajnos nem. Ezernyi példa mutatja, hogy a kezdetben tiszta szívet is hogy megrontja, ha 'rossz helyen' keresi valaki a kincseket. Pl. ha meggazdagodik -- pénze ugyan lesz, de hogy el tud torzulni személyisége! Szíve bánja -- akár infarktus értelemben is. Azt képzeljük, akkor leszünk boldogok, ha ezt meg azt elérjük. Aztán kiderül, hogy a Mammon nem elégszik meg ennyivel: ha már elértük, akkor újabb vágyakat támaszt, egészen megszédít. A boldogság pedig végleg elszáll... Irigyled a milliomosokat? Ne tedd! Többségük szerencsétlen ember, akit megfertőzött a földi vagyon mételye, elvette tőle az igazi élet gazdagságát, a mennyei kincseket. Miért ritka az ellenpélda? Mert pénzorientált világunkban csak kevesen vannak, akik a mennyei kincseken és nem a földieken csüngenek. El akarják hitetni, hogy sikeres, boldog csak akkor lehetsz, ha gazdag vagy -- eltakarva közben, hogy gazdag csak kevés kiválasztott lehet, hisz eleve definíció szerint az a gazdag, aki az átlagnál gazdagabb... Értékesebb az a hétgyerekes család, ahol havi 100e Ft-ból próbálnak úgy, ahogy kijönni, de valami misztikus harmónia lengi körül a családot, mint az egyke, aki ugyan tárgyak szintjén mindent megkap, de személyes törődésre nincs ideje a Mammon után rohanó szülőknek. Csoda hát, ha torzult személyiséggé válik? Csoda, ha a börtönben sopánkodik a szülő: Pedig én mindent megadtam ne-ki! Sajnos a legfontosabbat nem adták meg. Mert az nem földi mércén mérhető... Tulajdonképpen nem valami apróságról van szó, nem gyakorlati tanácsról, hogy amit úgysem áll hatalmunkban megtartani, ahhoz ne ragaszkodjunk, hanem az 1. parancsolatról! Semmi -- se törvény, se kegyesség, se vagyon -- ne kerüljön Krisztus elé, szíve ne tekintsen másra. "Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (21.) Ha kincsed nem Isten, akkor a szíved sem az övé. Az ilyen kincs: bálvány. Az ilyen kincsgyűjtés: bálványimádás. Végeredményben tehát nem kevesebbről, mint hitünkről vagy hitetlenségünkről árulkodik a vagyonhoz való viszonyunk! Bizony, nehéz megérteni, hogy a javak nem halmozásra, birtoklásra vannak, hanem használatra. Hiszen ki ne szeretne gondtalan életet biztosítani magának? Ki ne szeretné, hogy ne kelljen garasoskodnia, kicentizni a havi kis jövedelmet, hogy meg tudja vásárolni, amire szüksége van, ki tudja fizetni egekig szökő számláit? Jézus is tudja jól: ezekre mind szükség van. De a külön gyűjtés már más téma. Nem az érték nagysága a fontos, hanem a mentalitás! Fillérekkel is lehet harácsolni! A kincs elcsábítja nemcsak a szemet, de a szívet is, elfordít a legfőbb értéktől, a mennytől. Nem önmagában jelent problémát a vagyon, hanem ha Istentől választ el -- ld. a gazdag ifjút, akinek történetéről nemrég szólt a prédikáció. Az igazi veszély, hogy a szívünket rabolja el! Egyre biztosabban elválaszt Istentől, ha gondolataink kincseink körül forognak. (LUTHER a Tízparancsolat magyarázatában: amire szívedet hagyod, az a te Istened -- nem helyeztük a kincseinket Isten helyébe?) Az anyagiak bűvölete mindenkit magával akar rántani. Beszél Jézus az aggódásról is -- a 'szegények' mammonimádásáról (25kk.) Most a 'gazdagok' mammonimádása van terítéken -- a kincsgyűjtés. Az aggodalmaskodás és a gyűjtés között nincs is olyan nagy különbség. Ez nem abszolút érték kérdése, mert aggódni a milliomos is aggódhat, és gyűjtögetni a földönfutó is gyűjtögethet. Vigyázni kell hát, hogy ne seperjük le Jézus szavait, mondván, hogy ez nem ránk vonatkozik, mert nekünk először is a megélhetést kell biztosítani, a gyűjtés csak utána jöhet! Nem. Mindannyiunknak vannak különféle kincseink -- hiszen a létminimum nem biológiai, hanem társadalmi mérce! (Sajnos rengetegen élnek a létminimum alatt -- mégis meg-élnek, ha rettenetesen szűkösen is.) BONHOEFFER szerint Jézus szavát megfordítva található meg az a határ, ami a szükséges és a veszélyes vagyont különbözteti meg: "amin szíved csüng, az a kincsed." Mik ezek a mennyei kincsek? Nyilván nem Jézus maga, hiszen Őt nem kell gyűjteni. Marad a tanítványi élet maga. Az a rendkívüli és rejtett kegyesség, ami messze felül kell haladja a farizeusokét, de nem az utcákra megy, hanem a belső szobába. Azok a kincsek, amiket a Krisztus- követéssel gyűjthetünk -- Krisztus szenvedéseiben is részesülve. Mégis tudva, hogy mindez értékesebb, mint bármi más. (Követés, 87- 88. o.) Lehet úgy használni a vagyont, hogy magamnak kuporgatom, és lehet úgy, hogy az egyházat támogatom belőle, a rászorulókat segítem belőle. Csupán attól függ, hol is a szívem kincse: önmagamban (rejtettebb önzés esetén családomban), vagy Krisztusban... Könyvolvasás, tudás halmozása is tekinthető ilyen gyűjtésnek. (Ugyanúgy, mint a vagyonnál, itt sem maga a megléte a probléma...) Karácsony Sándor pl. így írja, hogy Jókai megavult gyerekkora óta -- és hasonló tapasztalataink nekünk is lehetnek; akár régi filmsorozatokat újra látva... A földet is jól tudjuk, milyen könnyű volt elveszteni, akár lakást is. Semmi sem ingatlan valójában! Jézus itt most nem beszél konkrétan arról, mi az igazi kincs, csak arról, hogy a mennyben található, tehát az örök életre gondol- hatunk -- és ezt valóban senki nem veheti el tőlünk, ha valóban 'gyűjtjük', azaz Isten kegyelméből megszentelődésben élünk. Akkor kincseink nemcsak nem vesznek el, nemcsak majd egyszer lesznek a mieink, hanem már most: hiszen Isten országa köztünk, bennünk van, így a kincsei is... Jézus szava hatalmas figyelmeztetés, és jóságos tanács egyben: "ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (6,21.) Hol a kincsünk? Ajánlom még az étlaphoz Posztillás könyv a la TURÓCZY -- valamint azt, ami természetes: LP előkészítő a la BENCE IMRE. Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.geocities.com/Athens/Agora/3031/ | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/