Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "FraterNet Mindenki" Tárgy: Mt 5,43-48. - Tökéletes szeretet Dátum: 2000. augusztus 12. 17:20 Kedves Frátrim! Pár hetes hallgatás után most nem ússzátok meg előkészületi gondolataimat! :-) A legelső, ami eszünkbe juthat, Dániel imádsága: "Neked, URam, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell" (Dán 9,7.) -- Sokkal szebb a Károli: "Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása" (Dán 9,7.) Jézus a tökéletes szeretet példáját tárja elénk, míg ha összevetjük életünkkel, fájdalmában ordít a különbség. Végképp, ha nemcsak példának látjuk Őt, hanem az utolsó mondat alapján komolyan vesszük, hogy a tökéletesség alapkövetelmény, feltétlen parancs! Ki az közülünk, aki fel merne állni, hogy ő márpedig elérte a Jézus által megnevezett tökéletességet, és valóban tud mindig úgy szeretni, hogy még az ellenségről sincs soha rossz gondolata, hanem csakis ájtatosan imádságban hordozza? Ha viszont senki nincs közöttünk, aki joggal felállhatna, míg Jézus megköveteli tőlünk a tökéletes szeretetet, akkor nem képmutatás újra és újra eljönnünk a templomba, és a szeretetről beszélni? Nyugodtan szegre akaszthatom Luther-kabátomat, és kereshetek magamnak új állást. És nyugodtan mindannyian szegre akaszthatjuk keresztyén színekben tündöklő ruhánkat, hamis maszkunkat, hiszen nem vagyunk méltók rá, hogy keresztyénnek neveztessünk, mindez csupa képmutatás, Isten nélküli Isteni színjáték, hiszen nem érünk még a közelébe se a Jézus által követelt tökéletességnek. Hogyan lehet így tovább élni keresztyénként? Nem kellene inkább becsületesen azt mondani, hogy ez annyira abszurd követelmény, annyira lehetetlen teljesíteni, hogy vagy nem érdemes Jézusnak hinni, vagy ha hiszünk, akkor meg levonjuk a következtetést: nem tudjuk, nem akarjuk ezt a Jézust követni. Ez az egyházból kiszakadás egy becsületes módja -- ismerek is olyanokat, akik felnőtt fejjel ezért szakítottak a gyerekkori hit- emlékekkel. Hisz értelmes emberből nem logikus, hogy üldöztetésben, ellenségtől szenvedésben a bosszúzsoltárok törnek fel? "Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé." (Zsolt 26,5.) Értelmes hívő szájából teljesen érthető a szent harag, a kegyes gyűlölet: "Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, mert én csak az ÚRban bízom." (Zsolt 31,7.) Ha Jézusnak még ezek az Írásban megtalálható magatartásformák sem tetszenek, akkor sokkal logikusabb Benne feltételezni a hibát, és hátat fordítani neki. Ha Ő inkább azt kiáltja a kereszten, hogy "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" (Lk 23,34.), akkor az legyen az Ő baja, de józan fejjel lehetetlen azonosulni ezzel az irreális szeretettel! Szeretni csak annyira van értelme, ameddig ebből nekünk magunknak is hasznunk van, ameddig viszonzásra talál a kedvességünk... Hogyan lehet szeretni azt az ellenséget, aki ellen épp harcolunk -- és harcolnunk is kell? Hiszen ellenségként támadt ránk és meg kell védenünk magunkat. Hogyan szeressem, amikor épp kardomat döföm szívébe? "" Van másik menekülési útvonal is, amelyet szintén sokan járnak. Ez az egyházon belül kíván maradni, de nem szeretné feladni azt, hogy keresztyénnek nevezhesse magát. Ez sokkal veszélyesebb módon kívánja feloldani a problémát: tompítja, kiforgatja Jézus szavait, és elkezd mellébeszélni: ő az, aki a Jézus által is említett módon idézi az írást -- torzítva: "Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet." (43b.) Két momentum is fals benne: Az Ószövetség sehol nem tartalmaz ilyen mondatot, csakis a szeretetet követeli, szó nincs gyűlöletről. A másik csúsztatás pedig az, hogy sokan lefaragják a 'felebarát felét': mintha valóban egy ellentétes párhuzam volna: Szeresd barátodat, gyűlöld ellenségedet. Ezzel két csoportra osztottuk az embereket. Isten igéje azonban egyetlen csoportba sorolja őket, mert nem barátról, hanem felebarátról szól. Jól ismerjük az irgalmas samaritánus példázatát, melyet Jézus épp azért mondott el, hogy válaszoljon a törvénytudó önigazoló kérdésére: "De ki a felebarátom?" (Lk 10,29.) A felebarát bárkit jelenthet, nincs komplementere, mintha az ellenség ne tartozna bele! Ezért korrigál Jézus -- "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat." (5,17.) Akkor miért beszél így: "Hallottátok, hogy megmondatott ... Én pedig azt mondom ..."?! (43.44.) Figyeljük meg: nem azt mondja: Hallottátok, hogy megíratott! A törvény kiforgatását tette helyre -- azaz helyezte vissza az eredeti Mózesi törvény keretébe! Ez a nézet tehát, mely az egyházon belül akar Krisztus nélküli keresztyén lenni, azt mondja: Ha egyszer senki nem lehet tökéletes, akkor nyilván Jézus nem is akarta, hogy tökéletesek legyünk. Ha ezt szeretnénk követni, akkor viszont Jézus szava csattan fülünkbe szintén a Hegyi beszédből, csak éppen a végéről: "Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!" (Mt 21-23.) Az elmúlt hetekben egy vitában ez így jelent meg: A gazdag ifjú történetében Jézus azt mondja: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem." (Mt 19,21.) A felvető szerint minden keresztyénnek szét kellene osztania vagyonát, hisz Jézus ezt tárja elénk a tökéletesség útjaként. Akkor miért nem tesszük? A válaszok között olyan is előfordult, hogy igaz ugyan, hogy Jézus ezt tárja elénk, mint a tökéletesség útját, de ott egy 'ha' a mondatban: "Ha tökéletes akarsz lenni". Ha viszont valaki nem akar? Mert azt nem mondja Jézus, hogy tökéletesnek kell lennünk. -- Érezzük a visszásságot ebben? Igaza van a felvetőnek: ilyen álláspontot képviselve valójában magunkat is becsapjuk, hiszen csak azt tartjuk meg Jézus szavaiból, ami nekünk tetszik -- a többit pedig skizofrén módon elfelejtjük. Pedig Jézus a mai igeszakaszunkban egyértelműen nekünk szegezi: "Legyetek tökéletesek" (48.) A megoldás nem az, hogy úgyse vagyunk rá képesek, hát hogyan is kérne ilyet tőlünk számon Isten, és ezért nem kell a vagyonunkat sem szétosztani. Egyszerűen alaposabban körbe kell nézni a Szentírásban. Akkor több minden ki fog derülni. Kiderül pl., hogy bár a gazdag ifjúnak a vagyoneladást mondta, de az is kiderül, hogy miért: mert még Istennél is jobban ragaszkodott hozzá. Ki fog derülni az is, hogy más esetekben Jézus természetesnek vette, hogy az emberi létnek anyagi feltételei is vannak, mástól nem is követelte tulajdona elárverezését. A tanítványi körrel közösen még Neki magának is volt vagyona, pénztárosa! Ki fog derülni az Írásból az is, hogy a tökéletességet miként kell érteni és elérni. Ugyanis nem lehet lemondanunk arról, hogy teljes erővel a tökéletesség, a szentség útját járjuk -- hacsak nem akarjuk magát az üdvösséget elveszíteni! Hogyan is lehet, hogy olyan lehetetlen követelményeknek, elérhetetlen céloknak kell megfelelnünk? Mert nem egyszerűen nekünk kell -- saját erőforrásból -- elérni a tökéletességet, hanem a szívünket kell megnyitnunk, hogy Isten maga munkálja ki bennünk: "félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően." (Fil 2,12b-13.) Erre való tekintettel létezik még egy út, amit Jézus tökéletességre hívó szavai alapján követhetünk, mégpedig nem a tagadás, nem a képmutatás, hanem a szívből követés útja. Az, amely bár látja önnön tehetetlenségét és méltatlanságát, mégis fel tud nézni a Megváltóra, akinek érdeméért Isten mégis tökéletesnek fogad el. Mert Jézus szava bár feloldhatatlanul paradox, mégis az egyetlen lehetőség -- Luther szavaival a keresztyén ember simul iustus et peccator. Való igaz, hogy hiányosságok találhatók életünkben, Krisztusért Isten mégis szeretettel tekint ránk és Fia szemüvegén keresztül tökéletlenségünkben is tökéletesnek lát. Ha Jézus Krisztus által tökéletes mennyei Atyánk fiaivá lettünk, akkor nem is lehetünk mások, mint tökéletesek! Természetesen ez nem magunktól van, hanem Szentlélek munkája nyomán jön létre az újjászületéskor. Ő az, aki a tökéletességre nemcsak kötelez, de képesít is. Ellenben a tökéletesség hiánya annak jele, hogy még nem vagyunk Isten fiai! Ez nem azt jelenti, hogy úgy vagyunk tökéletesek, mint Isten -- olyan módon. Ez súlyos tévedés lenne, és a bűnök leplezése. Sokan ezért nem akarnak keresztyénné lenni, nem akarnak megtérni, mert a tökéletességet így képzelik -- vagy fél-keresztyének így hitették el velük. A keresztyénséget törvényvallássá teszik, melyben szigorú előírások szabják meg az élet rendjét -- és ebből sokan nem kérnek -- joggal. A tökéletesség kulcsszava Istennel kapcsolatban: legyetek tökéletesek, mert, mivel, miután, ugyanis, tudniillik -- Ő az! Paradox, hogy Jézus felszólít arra, ami nemcsak elérhetetlen követelménynek tűnik, de úgy szólít fel a szeretetre, mint ami által mennyei Atyánk gyermekeivé válhatunk -- pedig e felszólítás épp azoknak szól, akik tulajdonképpen már Isten gyermekei, és tudjuk is, hogy gyümölcsökről van szó, nem pedig okokról. Paradox az is -- és ezt sem szabad feloldani! --, hogy bár képtelenek vagyunk a tökéletességet elérni életünkben, mégis követelményként szegeződik nekünk: "Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, ... Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes." (44b-45a.48.) Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.geocities.com/Athens/Agora/3031/ | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/