Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "FraterNet Mindenki" Tárgy: Mt 18,1-5. Dátum: 1999. december 29. 17:47 Kedves Mindenki! Nagyjából véget ért karácsonykörnyéki távollétem, és most legalább utólag hadd kívánjak áldott ünnepeket és kegyelmetes jövendő esztendőt! Lehet, hogy sokaknak zavaró lesz, de lévén, hogy legközelebb január 2. Érint istentiszteletileg, ezért hadd küldjek néhány rendezetlen-keresetlen gondolatot Mt 18,1-5. kapcsán: Az első mindjárt egy kérdés lehetne: számomra kicsit kilógni tűnik az 5. vers - vagy még tovább kellett volna meni, vagy ezt is elhagyni már. Mi a véleményetek? A foszlányok: Kicsinység: Pál fejlődése: utolsó apostol -> első bűnös -- holott egyre inkább dicsekedhetett volna nagyszerű eredményével! Ugyanakkor nem álszerénységet jelent - tudja, hogy egymaga többet munkálkodott, mint a többiek! Nem arról van szó, hogy képességeinket letagadva, végképp nem, hogy környezetünk tiltakozását várva, kierőszakolandó nyilatkozzunk úgy, mintha semmik lennénk. Pál dicsekedhet ugyan 'teljesítményével' emberileg - de nagyon jól tudja, hogy Isten előtt ez semmi, hiszen nem ő, hanem Isten kegyelme végezte a munkát! Normális 'karrierfolyamatnál' egyre magasabbra ível a pályánk: egyre magasabb beosztásba, először csak felvesznek kuliként, majd egyenértékű polgárrá válunk, aztán egy kis csoport irányítójává, végül 'nagyfőnökké' - mígnem MURPHY törvénye szerint olyan beosztásba nem kerülünk, amire már alkalmatlanok vagyunk. Ugyanakkor ezt képtelenek vagyunk belátni, sőt, világtragédiának éljük meg, ha leváltanak - akárcsak azért, mert vetésforgó rendszerben élünk... Nem szavak szintjén kell szerényen mozogni, látszatalázatban; nem számításból, hogy majd utolsó helyre sorolva magunkat elsőkké léptetnek elő - Istent nem lehet becsapni! Ha embereknél ez sokszor működni látszik is, Ő a szívünket, sőt, még a vesénket is vizsgálja, és ha még a legapróbb jele sincs kifelé színészkedésünknek, akkor sincs esélyünk! Fizikus évfolyam- találkozó; két év után Roska Peti kispapnak vonult, 8 éves ösztöndíjat kapott a Vatikánba, hatalmas előmenetel - aztán önként vállalkozott Kárpátaljára! Ez az alázat... Jézus alázata 'ostorragadó alázat' - Pál is hasonló. Nem véletlen, hogy a megtérés és az alázat áll előttünk a 2000. év elején! Nem lehet kikerülni, mert Jézus az üdvösség feltételeként jelöli meg mindkettőt - szorosan egymáshoz kapcsolva. Mindkettő agyonpuffogtatott szó. Nem az a baj, hogy sokszor kerülnek elő, hanem hogy megmaradnak csak szavaknak. Pedig Jézus nem arról szólt, hogy milyen beszélőkével lehet a mennyek országába jutni. Nem ruhaként akarja ránk ölteni ezeket az erényeket, hanem infúzióként vérünkbe-lelkünkbe csöpögtetni! Nem arról beszélt, hogy milyen álszerényen is kell élnünk - rejtegetve életünk sokféle utálatosságát. Nem arról beszélt, hogy ha valami nem sikerül, akkor vágjunk beletörődő képet, és csak suba alatt duzzogjunk! Arról beszélt, hogy menjünk el a magunk Kárpátaljára! (Ki-ki a maga életében tudja, a maga életében kell felfedeznie, mit is jelenthet ez.) Amikor Jézus alázatról beszél, akkor a helyes önértékelésre tanít. Arra, hogy egymás között vannak közöttünk kisebbek és nagyobbak, kisebbnek és nagyobbnak látszó emberek - Isten előtt, az üdvösség mércéjén azonban egyaránt egyenlők vagyunk a tripla nullával. Éppen ezért, amíg érdemeinket gyűjtögetjük kincses ládikánkban, addig be nem juthatunk Isten lakomájára. Dörömbölhetünk, ordíthatunk - az ajtó zárva marad. Akkor pattan csak fel, ha érdemeinket szélnek eresztjük, és végre megtérünk, megváltoztatjuk gondolatainkat az üdvösségről, és rájövünk: minden Isten kegyelmén múlik életünkben... Ezt jelenti a gyermeki alázatra való megtérés, és ez az egyetlen kulcs a mennyországba! Isten féltő szeretete kiált mindannyiunkhoz: térj meg, és légy végre kisgyermek, különben nem jutsz örökéletre! A gyermek nem ártatlansága miatt példa - hiszen tudjuk, hogy ez nem igaz (pl. A legyek ura elég véresen mutatja). Nem is ösztönössége miatt - hiszen ez nem erény. A feltétlen bizalom miatt, a másokra utaltság presztízsveszteség nélküli elismerése miatt... Nehezen ismerjük el, ha valamihez nem értünk, mert azt hisszük, hogy az szégyen, hogy akkor lelepleztek minket, stb. Pedig sokkal többet ér még egy tudós szájából is a két szó: 'Nem tudom' (miért is kellene neki mindenhez érteni?!), mint egy hosszas, a hallgatóságot talán elkábító, de választ nem, csak mellébeszélést tartalmazó előadás! Sajnos ma az a jellemző, hogy mindenhez értünk, semmiről sem valljuk be, hogy nem kompetenciánk - így azonban nem is jutunk be a mennyek országába, csak ha megtérünk felfújt nagyzolásunkból! A verseny-versengés nemcsak a vadkapitalizmus jellemzi, hanem az egész emberi történelmet: háborúk, de még a vallási viszályok, kegyességi piacgazdaság is ezt jelzi. Belénk van égetve, a természetes emberhez tartozik. Még a kicsiséggel való dicsekedéssé kiforgatva is - azaz az álszerénységben. Éppen azért, mert ez a természetes, ez normál állapotunk, ezért elengedhetetlen a megtérés. Valódi alázat csak akkor lehetséges, ha kifordulunk az emberi jellem természetes törekvéseiből, és legalább megindulunk a jézusi törekvések irányába - Aki tudott mindenek felett állóként teljesen kiszolgáltatottá lenni! Jézus tulajdonképpen inkább csak mellékesen válaszol arra, ki a nagyobb (már maga a kérdés is lázadás ellen?) - inkább arra utal, hogy nem a mennybeli nagyobbság a kérdés, hanem maga a bejutás forog veszélyben az ilyen kérdésfelvetésünk kapcsán! Mert alapvetően elhibázott ez a méricskélés - akár a nagyobb-legnagyobb kérdésében, de még az elegendő-e egyáltalán vonalon is megfordulásra-megtérésre van szükségünk... Jézus mégsem elítélően fordul a tanítványok kérdéséhez. Talán azért sem, mert ők nem egyszerűen 'jól helyezkedni' akarnak, hanem ismerni szeretnék azt a kiértékelés mechanizmust, ami Isten országának értékrendje - azért, hogy az értékesebbre törekedhessenek. Hogy tényleg Isten útján járhassanak. Mert nemcsak könyökölős verseny létezik, hanem egy valóban isteni versengés is, amelyből nem vonhatjuk ki magunkat. Nem burkolózhatunk álalázatba pl. nem csak azért, hogy szerénynek tűnjünk, és így vívjuk ki mások elismerését, de azért sem, hogy pl. kivonjuk magunkat a munka alól. Mi volt akkor a gyermekben példa? Már nem tudjuk. Talán a társadalmi mellőzöttség... Sálóm-Eiréné-Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2., lépcsőház I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.geocities.com/Athens/Agora/3031/ | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/