Feladó: "Szakács Tamás" Címzett: "Fraternet Mindenki" Tárgy: Ez 37,24-27. - Karácsony u. Dátum: 2001. december 29. 11:58 Kedves Mindenki! Mivel az ünnepek közötti lélegzetnyi 2 napot arra használtam, hogy hazautazzam Pécsre, ismét csak kis késéssel és kezdeti stádiumban tudok előkészítő gondolatokat küldeni, de azért remélem, lesz aki hasznát veszi: Most sem könnyű jól összeszedni a prédikáció mondanivalóját. Bevezetőnek célszerű legalább felvázolni a történelmi helyzetet. Ezután tulajdonképpen egyetlen téma bomlik ki több oldalról: mit is takar az, hogy Isten újraegyesíti egy nyájjá népét? Nem EU-ról van szó, nem emberi akarat mindent egy kalap alá zárni óhajtó erőfeszítéséről. Nem is arról, hogy a fizikusok megfeszített munkával igyekeznek megtalálni a Nagy Egyesített Elméletet (melyben pl. a gravitációt és kvantummechanikát közös elmélettel írhatnák le). Arról sincs szó, hogy megpróbálnánk valamiképpen a világ vallásait egy nagy olvasztótégelyben ötvözni. De még az ökumenéről sincs szó -- legalábbis abban az értelemben, ahogyan általában akár katolikus, akár protestáns oldalról gyakran elképzeljük. Ugyanis szó nincs arról, hogy nekünk kellene fáradozni az egységen: az ÚR maga az, aki ezt az egységet teremti -- épp ezért teljesen másképp is fog kinézni, mint gondoljuk, tervezzük, akarjuk. Szükséges a keresztyénség egysége, de sose gondoljuk, hogy ez a mi elhatározásunk és odaszánásunk kérdése, vagy attól függene. Kizárólag azért jöhet szóba, mert Isten hozza létre. Mit is jelent tehát az egy nyáj? Csak vázlatpontokban: -- Törvényeim szerint élnek -- Dávid -- azaz Istentől rendelt uralkodó -- a fejedelmük -- Szövetséget (azaz újat) kötök velük, örök szövetséget -- Közöttük lakom -- Istenük leszek, ők pedig népem Talán érdemes a lefaragott 28. verset is hozzávenni, ekkor még két gondolat csatlakozik: -- A népek is megtudják (itt természetesen a 'gój' szerepel, nem az 'ám') -- Én vagyok az ÚR (azaz minden Isten dicsőségére szolgál, nem másra) Jubileumi Kommentár: "Ezék. 37,15-28. Izráel és Júda újra egyesül. A próféta újabb jelképes cselekedetre kap parancsot (vö. Ez 4:1-17; 5:1-4; 12:3-16.17-20; 24:1-14.15-24). Most két 'fát' kell egymáshoz illesztenie. Két botról, két kormánypálcáról van szó (Ez 19:11k.). Egyikre Júda és 'társai' nevét kell írnia, másikra József és 'társai' nevét. (Júda és József neve előtt a pecsétekről ismert lamed inscriptionis áll, mely a tulajdonos nevét jelöli.) A társak a Júdához és Józsefhez tartozó törzsek, amelyek Salamon király halála után elszakadtak egymástól (1Kir 12:16k.). Izráel Kr. e. 722-ben asszír fogságba került, Júda pedig Kr. e. 587-ben babiloni fogságba. Egyesülésük gondolata már Jósiás király idejében megszületett; ő az északi országrészbe is bevonult, vallási reformját ott is végrehajtotta (2Kir 23:15-20). A nép megkérdezte a prófétát, mi a jelképes cselekedet értelme (18. vers; vö. Ez 12:9; 21:5.12). A magyarázat szerint Júda és Izráel éppúgy egyesülni fog, ahogyan Ezékiel összeillesztette a két botot. A 21. versben elhangzó ígéret szerint összegyűjti népét az Úr (Ez 11:17; 20:41; 28:25; 34:13; 36:24), és beviszi őket országukba. Ott, Izráel hegyein (ez a kifejezés az egész országra vonatkozik, Ez 6:1-14; 36:1-7) egyesül a két nép, és soha többé nem szakad két részre az ország. Az egész országnak egy királya lesz (Ez 34:23k.). Akkor a nép megtisztul (a 23. vers második szava hitpaelben olvasandó) 'szemétgolyócskáitól, förtelmességeitől' (mindkét szó a bálványokat jelenti), minden hűtlenségétől, és megszabadítom őket minden elfordulásuktól (= elpártolásuktól; így olvassuk a szót sok bibliai kézirat alapján), amelyekkel vétkeztek (23. vers; vö. Ez 36:25). Így áll helyre a helyes kapcsolat az Úr és népe közt; a 23. vers az ún. szövetségkötési formulával végződik. Az eggyé lett országban az egész népnek egy 'pásztora' lesz: 'szolgám, Dávid lesz a királyuk' (24. vers; Jer 23:5k.; Ez 34:23k.). A Deuteronomium szavaival fejezi ki a 24. vers a 'Dávid' uralma alatt élő nép engedelmességét: 'az Úr törvénye szerint élnek, és rendelkezéseit megtartják' (Deut 4:5k.; 7:12; 16:12; 30:16; Ez 11:20; 20:19; 36:27). A nép 'örökre' országában lakhat, mert az Úr örök szövetséget köt vele, béke szövetségét. Ez olyan szövetség, amely nem hiúsulhat meg (Gen 9:16; 17:7.13.19; 2Sám 23:5; Ez 34:25). A nép elszaporodik (Ez 36:10k..37); de a legnagyobb ajándék az lesz, hogy az Úr szentélye örökre a nép között lesz (Ez 20:40). A 'szentélyem' szón kívül (Ez 5:11; 8:6; 9:6) a régies 'hajlékom' szó is előfordul itt (27. vers; vö. Lev 26:11; 2Sám 7:6; Zsolt 26:8; 74:7). Az Úr és népe közt helyreáll a szövetség, a helyes kapcsolat; a 27. vers az ún. szövetségi formulával zárul. Végül a 28. vers kimondja Isten kegyelmes cselekedetének célját: azáltal, hogy szentélye népe között lesz, a többi nép is megismeri Őt mint igaz Istent, a történelem Urát." Sálóm-Eiréné-Pax, Üdv: \\\\\\///// / _ _ \ (| (.) (.) |) ____________________.oOOo__( )__oOOo.____________________ | | | Tommyca - Szakács Tamás | | | | 2170 Aszód, Falujárók útja 5/8. 2. lépcsőház, I. em. 7. | | (28) 402-085 | | | | tommyca@mail.digitel2002.hu | | http://www.extra.hu/Tommyca | |____________________.oooO________________________________| ( ) Oooo. \ ( ( ) \_) ) / (_/